Destiny III - Százegyedik lélek végzete [✔]

Nyolcadik fejezet

Minzhu

Másnap reggel arra keltem fel, hogy Zallik egyfolytában ugrál a mellkasomon, ami már kezdett idegesíteni. Már-már rá akartam szólni, amikor hallottam, hogy apa beszél valakivel.
 - Biztos ezt akarod? - összeráncolt szemöldökkel nyitottam ki a szemeimet, és felültem az ágyban. - Ki fog akadni.
 - Nem érdekel. Tartsd itt, bármivel. Nem akarom, hogy baja essen - rögtön elkomorodtam és kiszálltam az ágyamból, mégis ülve maradtam. - Wooziról van szó, ha csak egy picit is lankad a figyelmem képes Minzhut megtámadni. - Lehajtottam a fejem. Apának igaza van, mégis.. Ökölbe szorított kezekkel felálltam az ágyról, és kisétáltam a kunyhóból, de mire kiértem apa már sehol se volt. Hogy volt képes ilyen hamar elmenni?!
 - Minzhu - Jassara kaptam a tekintetem. - Remélem a szavai ellenére se fogsz utána menni. - Elfordítottam róla a fejemet, mire Zallik előre repült, én pedig utána futottam. - Minzhu!

Desmond

- Biztos, hogy az ő szagát érzed? - Bew reggel már azzal fogadott, hogy érzi Woozi szagát, és közel van.
 - Lehet a múltban vagyunk, de biztos vagyok benne, hogy az övét érzem - bólintottam, és tovább futottam mellette bízva az orrában. Bíztam benne, de amikor a fák egyre sűrűbbek lettek körülöttünk igazán kezdett feszélyezni a helyzet. Valahol tudtam, hogy Bewnek igaza van, de nem szeretem a szűk helyeket, mivel bárhol elrejtőzhet. Hiszen, ha Zarwuin és Jassa se látták, akkor jól tud bujkálni.
  Szemem sarkából egy villanást láttam, majd hirtelen buktam le a földre. Hallottam, hogy Bew is megáll, mire lassan felemeltem a fejem. Mellettem lévő fa törzsében ott volt egy fekete színű nyíl. Érkezési irányába kaptam a fejem, és nem is gondolkozva felálltam egyenesen arra futva.
  Kék fény miatt jól lehetett látni, de őt sehol se láttam, pedig az állítólagos piros ruhájával ki kellene tűnnie a kékben. Teljesen rejtély ez az egész számomra, de muszáj megtalálnom őt, még ha ő is öl meg engem, még kérdéseim vannak hozzá. Míg ide nem kerültem, még arra se gondoltam, hogy lehet nem is én fogok győzni, lehet én fogok meghalni. De, ott a de, hogy nekem kell győznöm.
  Ahogy haladtunk előre úgy tűnt fel egy mezőre hasonlító hely. És a mezőn ott állt, íjjal a kezében, íjhúron egy nyíl, ami egyenesen rám irányult.
- Ne olyan sietősen Desmond!

Minzhu

Nagyon nehéz volt apával tartani a tempót, főleg, hogy egyedül Zallik tudta merre is vannak. De, amikor apa egy mező szélén hirtelen megtorpant, akkor én is lassítottam. Óvatosan és hangtalanul lépdeltem közelebb hozzájuk.
  Egy férfi állt körülbelül húsz lépésre apától. Félarcát kapucni takarta, a száján maszk volt, de a kezében íj, amitől a szívem hevesen vert.
 - Annyira megakarsz engem ölni, hogy nem is nézel a hátad mögé? - vér is megfagyott bennem, leginkább akkor, amikor apa és Bew is hátra néztek rám. Mindkettőjüknek ott volt a félelem, és az aggodalom a szemükben. - Ha nem figyelsz, a végén még az utolsó családtagod is elveszted. - Apa visszakapta Woozira a fejét, aki a nyilat már felém irányította.
 - Woozi, neki semmi köze nincsen ehhez!
 - Valóban, de engem idegesít egy néző - ekkor elengedte az íjhúrt, és a nyíl egyenesen felém jött, amitől még mozdulni se tudtam. A nyíl hegyes hegyét bámultam, ami egyre közelebb ért hozzám, a szívemhez, de mégsem érkezett meg. A sokktól még levegőt se tudtam venni, csak álltam és néztem a hátát. Előttem állt, térdre esett, majd oldalra borult.
 - Apa! - kiáltottam fel, de amikor nem mozdult már folytak a könnyeim. Egyenesen a nyíl elé ugrott, ami miatt ő kapta azt, amit nekem szántak. Érzékeltem Woozit, Zallikot, de a szemeim minduntalan apa testén ugráltak. - Apa.. - Suttogtam.
  Egy rántásra felkaptam a fejem, és szembe találtam magam Woozi sárga szemeivel.
- Nézd meg mit tettél - hangja csöpögött a gúnytól, én mégse tudtam rá reagálni. Kezemnél fogva elhúzott apa mozdulatlan testétől, de a szemeim végig rajta voltak. - Mintha eddig olyan nagy szád lett volna. - Visszakaptam rá a fejem. Kezét elvette a könyökömről és a nyakamra fogott felemelve. - Amióta az apád ott fekszik holtan, te csak őt bámulod. Hát nincs benned túlélési ösztön? Bosszú vágy? - félre döntötte a fejét. Nem tudtam válaszolni semmit sem, mivel a torkom körül egyre erősebb lett a szorítás.
  Tudtam, hogy meg fog ölni, tisztába voltam vele, és nem bántam. Hiába könyörögtem volna, ő akkor se hagyott volna életben, én egyedül egy valamit bánok. Még pedig, hogy apa miattam halt meg, pedig még semmit se lépett ellene. Mégis mit gondoltam én magamról? Hogy majd jövök és segítek neki? Egy barom vagyok. Egy nagy b-
  Fájdalmas kiáltásra, majd a földre érésemre fogalmam se volt, hogy mit reagáljak. Kezeimmel a nyakamhoz kaptam, ami.. Kiáltva feszegettem le a könyéktől levágott kezet, és messzire eldobtam magamtól. Woozi a talajon összegörnyedve fogta a karját, amiből szószerint ömlött a vér, és én közel voltam az ájuláshoz.
 - Mégis ki.. - ismerős hangra oda kaptam a fejem. Talajon térdelt, és épp a nyilat húzta ki a mellkasából, ami miatt vöröslött a ruhája, ő mégse foglalkozott vele. - Ki engedte, hogy hozzá érj a fiamhoz? - Ahogy felállt az én szemeim úgy könnyesedtek. Felém sétált, majd a könyökömnél fogva felrántott, és a háta mögé húzott, közben felvette a földön heverő véres tőrt.
 - Apa - suttogtam felnézve rá. Lihegett, szinte alig állt a lábán, de ő akkor is engem védett.
 - Jassa, védd meg! - szólalt meg apa ingerült hangon. Már számolni se tudom, hogy hányszor rángatnak a könyökömnél fogva, mégis megérdemlem. Jassa a könyökömnél fogva maga mögé húzott, és fél kézzel takart engem.
- Te rohadék! - Woozi valahogy felkecmergett a talajról, és elszorította a kezét, de hulla sápadt volt.
 - Remélem tisztába vagy vele, hogy ez miatt rohadtul meg leszel büntetve - Jassara kaptam a tekintetem, ő mégse nézett rám. Valahogy nem akartam tudni, hogy pontosan kitől is fogok én büntetést kapni, és őszintén féltem is. Hisz megérdemlem, de míg apától egy jó erős pofont kapnék, Jassatól... Nagyot nyelve néztem vissza apáék felé. Mindketten ugyan ott álltak, és tudtam, hogy erőt gyűjtenek, és amint az megvolt egyszerre mozdultak meg.
  Mindketten gyengék, mindketten súlyos sebesülést kaptak, mégis gyorsak. Woozinak egy keze hiányzik, apának a mellkasa mondhatni lyukas, de a tőrök egymással ütköztek. Apa próbálta megrúgni, vagy megütni, de Woozi könnyedén kitért, vagy hárította. Amikor is egyszer Woozi a sebesült karjával védte ki apa rúgását, amitől felkiáltott. Apa ezt akarta kihasználni, hogy elvágja a torkát, de Woozi gyorsan reagált és ellökte magától.
 - Hogy a faszba élted túl?! - Woozi kiabált és apának támadt, amitől a fegyverek összeütköztek szikrát szórva maguk után. Mindketten szaporán vették a levegőjüket, és közelről néztek egymás szemébe. - A szívedet találtam el!
 - Oh, és élek? - apa lenézett magára, majd vigyorogva Woozira. - Valóban, élek. - Woozi vicsorogni kezdett, majd újra ellökte magától apát.
- Apa - motyogtam. Nagyon aggódtam érte. Igaz nem állt vesztésre, de győzelemre se, így bárhogyan is végződhetett, és aggódtam, hogy a mellkasa miatt lesz valami vele. És az csakis az én hibám lesz, hisz miattam szerezte a sebet, miattam majdnem meghalt. Ekkor jutott eszembe Bewitcher. Oda kapva a fejem, megláttam a nagy tigrist, ahogy szaporán veszi a levegőjét, de megkönnyebbültem, amikor láttam a hasán fekszik. Karmait a talajba vájta, és folyton morgott, amiből tudtam, hogy legszívesebben segítene apának, de most még ő se tud mit tenni.
 Egy kiáltásra újra apáék felé kaptam a fejem, de amit láttam a szívem a torkomban dobogott. Woozi a hátán feküdt, apa felette térdelt tőrt a nyakához tartva. Mindketten szaporán vették a levegőjüket. Hihetetlen, hogy csak egy pillantás alatt mennyi mindent tudnak tenni. Woozi ép karja több sebből vérzett, ahogy a nyakán is volt egy-kettő. De apának legalább csak az arcán volt egy vágás.
 - Woozi - apa hangja gyenge volt, és tudtam jól. Ebből már én is tudtam, hogy apa győzőt, hisz Woozi karja újra vérezni kezdett, vagyis ellazult a szorítása. - Két kérdésem van. - Tanácstalanul néztem fel Jassara, aki elvette a kezét előlem, és már mellé állhattam.
 - Milyen? - Woozi hangja rekedt, halk és gyenge volt.
 - Miért? Miért tetted?
 - Tudod, nem csak neked vannak lelkeid. Én se vagyok örök életű - Woozi arcán keserű mosoly jelent meg. - Mivel a legelső ősöm követte a tiedet, azzal kezdődött minden, de ezt majd megérted, ha visszatérsz. - Mindhárman a szemöldökeinket ráncoltuk.
 - Rendben. Mivel erre őszintén válaszoltál, ez az utolsó kérdésem mielőtt megöllek - Woozi bólintott. - Valóban meghaltak? - Szívem egy pillanatra megállt, és bármi menekvés gyanánt Jassa kezéért kaptam, de nem kérdezett semmit, csak rászorított a kezemre.
 - Desmond a ház felrobbant azzal, hogy megnyomtam a gombot. Senki nem élte túl - apa keze megremegett, amit Woozi is meglátott, de nem tett semmit, pedig tehette volna. Ha nem lenne annyira sérült, akkor könnyedén lelökhette volna magáról apát.
 - Minzhu, fordulj el -kérte apa. Nem akartam, mégis Jassa mögém állt, és mindkét kezével eltakarta a szemeimet. Hallottam egyfajta suhintást, majd nyisszanást. Tudtam jól, hogy apa mit tett, és ezért örültem, hogy Jassa eltakarta a szemeimet. - Kérlek, legalább temessétek el.
 - Rendben - Jassa elemelte a kezeit a szemeim elől. Woozi körül vöröslött a talaj, de az arca és a nyaka le volt takarva a ruhájával.
 - Apa.. - felém fordult, majd el is indult, ami miatt előre összezártam a szemeimet, de ami történt arra nem számítottam. Apa kezei a testem körül voltak, és magához húzott, amitől nem bírtam vissza tartani a könnyeimet.
 - Te bolond - suttogta a fülem mellett. - Annyira örülök, hogy semmi bajod. - Kezeimet felemelve átkaroltam a hátát, belemarkolva a ruhájába.