-Anya,mi folyik itt?-kérdeztem ilyedten,miközben anyu maga után húzott.Nem válaszolt,ezért egyre feszültebb lettem.Sőt inkább remegtem,és reméltem,hogy nincsen akkora baj amennyit anya kihoz ebből.A folyosóról csak a tévé halk hangját hallottam kiszűrődni.Nem tudtam kivenni a hangokból mi megy a tévében,és mivel anya is egyre jobban szorította a kezemet,már végképp nem tudtam mi lehet az a nagy baj.
De akkor amikor megláttam azt a bizonyos személyt,már tudtam,hogy hatalmas baj van!Hirtelen elgyengültem.Hangokat nem hallottam,csak a szívem dobogását,heves dobogását.Aztán egyszer csak visszatértem.Mrs.Hemilton nyomozó állt előttem az FBI-tól,aki az eltűnésem napján kezdett el nyomozni az ügyben.Az ő jelenléte mindent elálurt.
-Szia Tara,jó látni téged!-mosolygott rám.
-Jó napot Mrs.Hemilton.-Köszöntem halkan.Mosolyogni nem igazán tudtam.Vártam,hogy végre kibökje,miért jött ide.Csak túl akartam esni rajta,tudtam ha itt van csak baj lehet.Most hogy itt volt,már nem éreztem biztonságban magam,már nem!
-Elnézést,hogy megzavartam a nyugalmukat,de van egy fontos dolog amit közölnöm kell magukkal,leginkább hozzád szól Tara.Szóval tudomást szereztünk,hogy a maga bántalmazója szabadlábon van.-lefagytam.-Ahogy azt maguk is tudják miután őn hazatért,elszállítottuk,egy másik börtönbe.Azonban tegnap megszökött és erős a gyanúnk,hogy éppen ide,Californiába tart.Nem tudjuk biztosan,de Tara mostantól nagyon vigyázzon,és ha bármi furcsát észlel,csak szóljon.-nem tudtam mit mondjak,csak lerogytam a székre és egyszerűen már nem tudtam sírni.Túlságosan belefáradtam!Nem kéne feladnom,éppen most,de amiket átéltem,ahhoz nem hiányzott még ez is.Anyu és apu egyből átöleltek,én pedig a karjaik között összeszedték magam,és végre úgy éreztem,meg tudok szólalni.
-Köszönöm szépen,hogy szólt Mrs.Hemilton,ha bármit furcsát észlelek szólok.-próbáltam maga biztos lenni a mondatom erejéig,hát nem igazán ment.Akkor a sírás határán voltam,csak azt akartam,hogy elmenjen innen.
-Szívesen!További szép estét!-apa kikísérte Mrs.Hemilton-t.Anya felé fordultam,aki egyből lépett és oda lépve hozzám megölelt.Nem volt szükségem semmi szóra én is tudtam mekkora bajban vagyok,csak egy szimpla ölelés kellett.Most a szüleimre volt szükségem.Csak ők segíthettek rajtam.De semmiképpen nem adhattam fel,erősnek kellett lennem,és elmondani Aubreynak az egész történetet,mert ha a szüleim nincsenek mellettem,ő az egyetlen aki meg tud védeni.
-Inkább most lefekszem,jó éjt.-kaptam a homlokomra egy puszit,és végre nyugovóra térhettem.
Nem tudtam aludni,egész éjjel Mrs.Hemilton mondatai csengtek a fejemben.Azon kattogott az agyam,hogy most hol lehet,valyon már Californiába van már,vagy egyeltalán biztosan ide tart-e,vagy máshova új áldozakokat keres.Nem tudhattam biztosan,idegesítettek a gondolataim,éppen ezért már korán reggel fent voltam.Kiválasztottam a ruhámat,ami egy lenge egybe ruha volt,virágos motívúmokkal,és hozzá egy hosszú kötött pulcsit.A cipőm,az mindig a szokásos,fekete converse.A hajamat kibontva hagytam,de nem igazán érdekelt.Mire elkészültem,már lentről hallottam hangokat,ami azt jelentette anya fent van.Felvettem a táskámat,és lementem.Anyu már főzte a kávékat.
-Jó reggelt kicsim!Tessék itt a szokásos kávéd.-nyújtotta át a bögrét.Nem kívántam,de annyira fáradt voltam,hogy muszály volt meginnom.Legszívesebben el sem indultam volna,de nem tudnék aludni,szóval inkább két bögre kávét megiszok.Elvettem tőle a csészét,majd beleittam,és egyből a felét le is húztam.Elköszöntem anyuéktól,és elkezdtem rohanni.Egy percig sem mertem 5 percnél tovább az utcán maradni.
-Szia,miért piros az arcod?-kérdezte kíváncsi barátnőm.El kellett mondanom neki.De ha én megilyedtem ettől,akkor ő hogy reagálna rá?
-Nem fontos!-vállat vonva legyintettem rá.
