Egy helyi kis vendéglőben ültünk.Először fogalmunk sem volt hová menjünk,de aztán Harry mondta ezt a helyet,és hogy régen a családjával járt ide.Ahogy mondta,azt vettem ki belőle,hogy ez egy jó emlék számára,és ennek örültem a helyzetet tekintve.Mivel Aubrey-ék is velünk tartottak,teljes volt a csapat.Olyanok voltunk mint egy 7 személyes család.Ezek a pillanatok voltak a legszebbek az életemben.
Miután már 1 órája ültünk itt az ennivalókat várva,Harry egyre éhesebb lett,ami nála azt jelenti,hogy ha nincs kaja,akkor bepörög,és elkezd olyan gyorsan beszélni,hogy abból semmit nem lehet érteni.Aztán a második fázis,amikor egy negyed óra alatt,képes meginni 2 liter vizet.Aztán pedig egyfolytába a vécére jár.
Mire mind megittuk az italunkat,megérkeztek az ételek,és mindenki elkezdte enni azt ami az asztalon volt.Igazából senki nem rendelt,csak össze-vissza mindent.Aubrey és én nem jutottunk kajához.Mindegyikünk ott lapult,és kijelenteném,hogy a legtöbbet Harry ette meg.Mikor mindenki a hasát fogta azzal az indokkal,hogy tele van,akkor mi csak egymásra néztünk Aubrey-val,hogy nekünk viszont még mindig üres a hasunk.Pedig,ma mi estünk át a legnagyobb traumákon.Felvételiztünk!Ezzel kapcsolatban,nagyon várom,hogy mit döntenek.Aubrey-val amióta csak ismerjük egymást ez az álmunk.Most hogy átestünk rajta,egyikünk sem nyugodt.Minden egyes pillanatban,az E-mailjeimet nézem,hátha elküldték már a levelet,ami a jövőmet tartalmazza.Nem küldik ki ilyen korán,de azért én reménykedek benne,és a remény hal meg utóljára.
-Annyira tele vagyok!-fogta a hasát Harry.
-Te mondod,én egy szem ennivalóhoz nem jutottam!-keltem ki magamból.Harry csak mosolygott,majd oldalra billentve a fejét,adott egy puszit az arcomra.Anyuék előtt általában vissza fogjuk magunkat,nem szeretnék balhét,bár apu kedveli Harry-t de jobb ha nem kockásztatunk.Főleg ha megtudja,hogy le is feküdtünk....akkor "van Harry,nincs Harry".Az éhésegemet tekintve sohanem húz fel ennyire ha nem tudok enni,de éhes voltam,Harry viszont tele volt,és ez nem fair.Az igazság az,hogy már nem mertünk rendelni,hátha azt is megeszik,és akor tényleg nem tudunk enni Aubrey-val egy falatot sem.
-Miért nézed állandóan az E-mailjeidet?-Harry engem árkarolva ült mellettem,így ő is észrevette,hogy egyfolytában ezt nézem.Mivel ismét szembesülnöm kellett vele,hogy nem jött semmi,ezért lezártam a telefonomat.
-Csak az E-mailt várom.-szorongattam a telefont.
-Nyugi úgy is felvesznek.-fordultam Harry felé.Rámosolyogtam,majd adtam neki egy puszit,amibe bele mosolygott.Az idilli pillanatunkat Aubrey zavarta meg,azzal,hogy elkezdett köhécselni.
-Fáj a torkod?-kérdeztem.
-Haha nagyon vicces!-vágott sértődött arcot.Majdnem rám jött a röhögőgörcs.-Illene szemelőtt tartani,hogy nem köztetek egy szingli is.-tényleg!Cyrus!Miatam vesztek össze,és ezt baromira elfelejtettem.Pedig annyira aranyosak,beszélnem kell Cyrus-sal,végülis miattam nem mehet tönkre a kapcsolatuk.
-Nem békültetek ki Cyrus-sal?-Harry mgához húzott,majd adott egy puszit a fejem tetejére.
-Nem!Nincs szükségem rá.-vont vállatt Aubrey.Nagyon is láttam rajta,hogy szüksége van rá.Tudtam,hogy szereti Cyrus-t,és én is örültem,hogy talált valakit,annyira boldog volt,míg el nem rontottam mindent.De minden erőmmel azon leszek,hogy azt amit csináltam tényleg rendbe hozzam.Egyszercsak Aubrey egy ilyedt arcot vágott.-ÖÖÖ....Tara,kitudnál velem jönni a mosdóba?-köpni,nyelni nem tudtam,mert mát szinte kirángatott a helyemről.Harry gyorsan kiengedett,majd Aubrey el kezdett húzni a mosdó felé.Miután becsukta az ajtót,oda futott hozzám.Aztán pedig elkezdett ugrán dozni,és egy enyhe sikítást is kiengedett.
-Aubrey!Mond már,mi van?!-állítottam le ugrándozás közben.
-Hú...oké,jött egy E-mail a főiskolától!-erre már én is elkezdtem sikongatni,és folyamatosan azt mondogattam,hogy nyissa már meg.
-Blah..blahblahblah....á igen!-kezdte.-Szeretnénk tájékoztatni Mrs.Keaner és Mrs.Smith,hogy szeretnénk behívni magukat behívni,egy második elbeszélgetésre.Amennyiben bizotsan eljönnek,jelezzék ezt a főiskolának is.Köszönjük!-mindketten ledöbbenve álltunk a másik előtt.Ugyan az volt bennem is mint Aubrey-ban.Vajon ez most rosszat jelent,vagy jót?Összezavarodtam,és ezzel nem voltam egyedül.Azt pedig végképp nem értettem,hogy miért csak Aubrey-nak küldték el.
-Miért csak neked küldték el?-néztem rá ilyedten.
-Nem tudom...biztos,csak az egyikre akarták.-vont vállatt,aztán észre vette az ilyedt fejemet.-Jaj!Ugye,nem gondolod azt,hogy azért mert én jobban tetszettem nekik?-én is vállat vontam,de szerencsére itt volt a legjobbarátnőm,aki mindig megnyugtat,és ez most sem volt másképpen.-Remekeltél!Csak mivel ketten voltunk,ezért így könyebb volt.-megöleltük egymást.Aubrey egy igazi barát,én viszont meg sem érdemlem őt.
-Na jó,most pedig fogd be az ajtót,mert szétpukkadok.-máris nevetnem kellett rajta.Most csend uralkodott.Gondolkozóba estem,mint mindennap szinte,vagyis csak egy ideje.Éppen egy nagy levegőt akartam venni,mikor éreztem,hogy elfogy a levegőm,amiatt mert befogták a számat.Elkezdtem pánikolni,és ide-oda mozgolódtam a támadóm karjaiban,de semmi esélyem nem volt,aztán egy akkorát szarított a rajtam-éppen a bordáimnál-hogy minden elsötétült körülöttem.
*Aubrey szemszöge*
Már éppen végeztem,mikor kinyillódott az ajtó.Összehúzott szemöldökkel,lassan nyitottam kílyebb az ajtót,de Tara-t nem láttam a látóteremen belül.Megilyedtem.Minden egyes fülkébe benéztem,de nem volt ott.Már folytak a könnyeim.Hogy a fenbe nem hallottam semmit.Nem is hallottam,hogy valaki is elmozdult volna.Valamit tennem kellett.Harry!
Kivágtam az ajtót,majd Harry-hez futottam,aki éppen a szülőkkel beszélgetett.Nem akartam Tara szüleire ráhozni a frászt,így is nagyon féltik őt,úgyhogy jobbnak láttam,ha félre hívom Harry-t.Valószínű nagyon ijedt képet vághattam,mert mindenki felém fordította a tekintetét.Aztán rájöttem,hogy le kéne nyugtatnom magam.Vettem egy nagy levegőt.
-Harry..egy.....percre.-intettem a fejemmel.Bólintott,majd a mosdókhoz mentünk.Az ajtó előtt megálltam,és hogy ne tudja leolvasni senki se a számról magam elé állítottam Harry-t.
-Mi a baj Aubrey?-látta,hogy teljesen sokkba vagyok.
-Az egyik pillantban még sikoltoztunk a másikban,meg elmentem vécére ő befogta az ajtót,és mire kijöttem eltűnt.Elrabolták!-már nem csak könnyeztem,hanem sírtam.Amennyire csak lehetett.Harry odafutott a kabátjáért,és mivel azért ez elég feltűnő volt,kimagyarázta magát,hogy eszébe jutott valami és ide átmegy a szemben lévő boltba,én pedig azt mondtam átkísérem.
-Aubrey!-szólt utánam Tara anyja,Lisa.Ne!Harry és én összenéztünk,és enyhén biccentettem,hogy majd kitalálok valamit.Odanéztem.-Hol van Tara?-kérdezték egyszerre Smith-ék.
-Már kint vár,ő is jön!-mosolyogtam.Már amennyire ment.Szinte kiszabtuk az ajtót,majd elfutottunk Harry kocsijáig.Hogy hogyan került ide,Hát azt én se tudom!Ja de!Visszament érte a fősulihoz.
-Most mit csináljunk,vagy hol keressük?!Ezt nem hsizem el!-Harry teljesen sokkba volt.Most láttam rajta először,azt,hogy "mit csináljak?".Soha nem láttam még ilyen tehetetlennek,mióta ismerem.De tudom,hogy szereti Tara-t és mindent megtenne érte,ahogy én is csak éppen más értelemben.Mikor Tara visszajött,azt hittem soha nem leszek ennél boldogabb,de amikor rátalált a boldogság,akkor úgy éreztem,hogy ennél másabb életet el sem tudnék képzelni magamnak.
