Harry-vel már két óra hosszát voltunk a Starbucks-ba,de még mindig volt miről beszélnünk.Nem fogytunk ki a témákból,és szerintem annyi minden történt,míg nem láttuk egymást,hogy mindegyikünk egyszerre akart beszélni,persze belevágva egymás szavába.Már nem csináltunk,mást csak nevettünk rajta.Szerencsére sikerült megbeszélnünk,azt ami miatt itt ülünk,és mind a ketten megértettük,hogy ki mit csinált és miért.De most,hogy mindent megbeszéltünk,rajtam állt a sor,hogy elmondjam,még valaki várja Harry-t.
-Harry valamit el kell mondanom.-lötyköltem a kevéske kis maradék kávémat.
-Figyelek gyönyörűség!-mondatára enyhén elpirultam,amit észre is vett,és áthajolva az asztalon egy puszit akart adni,de én egy csókot faragtam belőle.-De hiányzott ez!-bele mosolyogtam a csókunkba.
-Nekem is!-mosolyogtam,majd vissza ült a helyére.Nagy levegőt vettem,majd belenéztem a szemeibe,és már is megnyugodtam.Vagyis valamennyire.Fogalmam sincs,hogy most ezzel jól csinálok,avagy nem.Végülis,ha Dereck Harry legjobbarátja volt,akkor Harry,ahogy Dereck mesélte elég könnyen ott hagyta,de miért?Még most sem tudom,hogy ez így jó lesz-e,de ha már elkezdtem,akkor be is fejezem.
-Egyiknap.....a suliba összeismerkedtem valakivel.-láttam,hogy összeszorítja a kezeit.Ezért odanyúltam és megfogtam.-Jóba lettünk,és hát kiderült,hogy ismer.-szólásra nyitotta a száját,de megelőztem.-Várj,halgass végig!Mesélt rólad....sokat.-sóhajtottam.-Dereck Williams.Harry..ugye te is ismered őt?-kérdeztem a tekintetét keresve.
-Az a szemét láda!-felpattant a székből.Nem tudtam,hiretelen mit csináljak,ezért én is felálltam,és gyorsan oda adtam a pénzt a picérnek,majd Harry után futottam.Reméltem,hogy a kis kirohanására azért valami magyarázatot ad.Kiérve,a kocsit kerestem a tekintetemmel,mire Harry egy padlógázzal megállt a kávézó előtt,én pedig gyorsan beszálltam a kocsiba.Még be sem csuktam az ajtót,de már rányomott a gázra.Nem akartam zavarni,de hihetetlen gyorsan ment,és csak előzött mint az őrült.Kétszer ránk is dudáltak Harry miatt,mivel őrült tempóban vezetett.Soha nem féltem mellette,de most igen.
-Harry nyugodj le!Sajnálom,oké!Ne foglalkozz vele!!!-kapaszkodtam.-Harry!Harry!!!!-üvöltöttem,mire egy buszmegállóba leált,én pedig kiszálltam a kocsiból.Becsaptam magam után az ajtót,és elkezdtem az isten tudja hova menni.Csak el innen.Kár volt felhoznom ezt az egész Dereck ügyet.Most beszéltünk meg mindent,erre felhozom Dereck-et és most lehet,hogy emiatt lesz vége.Megint!De azt már nem biztos,hogy kibírom.Ahogy szedtem a lábaimat a hátam mögött Harry hangját hallottam.
-Tara!-nem válaszoltam.-Tara!Ne haragudj!-megfogta a kezemet,majd visszarántott,és ezzel a szeme fordított magával.-Sajnálom.-fogta kezei közé a fejemet.Letörölte a kis könnyceppeket,amik elhagyták a szememet,majd megadtam magam,és amire oly rég vártam,megcsókoltam.Közben a karjaiban tartott,és pedig úgy szorítottam magamhoz,mintha az életem múlna rajta.Csókunk után megöleltem.Most úgy éreztem magam mint egy filmben.Amikor az ifjú szerelmesek bevallják egymásnak,hogy mennyire szeretik egymást.Boldogságukat,pedig egy csókkal pecsételik meg,majd szeretetteljesen megölelik egymást.Ez a pillanat,most pont ilyen volt.Kizártam minden dolgot,ami ez előtt történt,és csak Harry-t és a karjaimat éreztem magam körül.Ez volt számomra a legfontosabb.
Miután kiéltük a pillanatot,Harry-ezúttal normálisan-haza vitt.A ház előtt csak ültünk a kocsiban és néztük egymást,majd a kezét nyújtva megfogtam és mind a ketten elkezdtünk mosolyogni.Talán nem kellett volna,de meg kellett kérdeznem.
-Miért akadtál ki ennyire?-szorongattam a kezét,mire felkuncogott,majd sóhajtott egyet.
-Dereck....tényleg a legjobbarátom volt.De aztán minden megváltozott akkor amikor...elkövetett egy hatalmas hibát,amit talán soha többet nem tudok megbocsájtani neki.A családomat sértette meg ezzel,és emiatt lett rossz a viszonyom is velük.
-De......mi volt az a nagy...hiba?-kérdeztem óvatosan,mert nem tudtam,hogy el akarja-e mondani,de ha nem az sem baj.Nem érdekel,csak vele akarok lenni,és semmi mást.
-Inkább most bekísérlek.Biztos aggódnak már hol vagy.-mosolygott,majd az én oldalamra futott,és kinyitotta nekem a kocsiajtót.Mosolyogva nyújtottam a kezemet,majd az ajtóhoz is elkísért,és mivel gondoltam már anyuék alszanak,ezért elővettem a kulcsomat.De mielőtt bementem volna,még visszafurdultam Harry-hez,aki zsebre dugott kezekkel állt,és a cipője orrát nézte.Nem vette észre,hogy nézem,és erős késztetést éreztem rá,hogy vissza menjek és megcsókoljam.A késztetésem győzött.Először meglepődött,de aztán visszacsókolt.Egymás karjaiban indultunk meg a házba.Fogalmam sem volt,hogy hogyan megyünk fel a lepcsőn így,de Harry megoldotta a helyzetet,és felkapott a karjaába a lepcső előtt,miközben egy percig sem váltunk el egymástól.A szobám ajtajához érve,Harry az egyik kezével kinyitotta,majd bezárta,és egy laza mozdulattal az ágyra döntött.A felsőm alányúlva lehúzta rólam,majd pedig én is róla.A végén már csak,Harry egy boxerben,én pedig fehérneműben voltam.Elhajolva tőlem,a szemeimbe nézve ezt kérdezte:
-Biztos akarod?-semmi más nem lehetett a válasz:
-Igen!Biztos!-majd megint odahajoltam,mire Harry mohóbban kezdett csókolni.
