*Két héttel később*
-Tara,a főorvos úr,szólt,hogy mondjam meg,ma haza engedünk!-mosolygott rám a nővér.Nagyon boldog voltam,hogy végre haza mehetek.Szerettem volna megint a családommal lenni ismét.A családomat illetően elmondtam anyuéknak,hogy nem vettek fel a fősulira.Először ők is kicsit szomorúak voltak,de azután mellettem álltak,és azt mondták,együtt mindent megoldunk.Ebben biztos voltam!Ők az egyetlen akikre mindig is számíthatok majd.Aubrey-val is nagyon sokat beszéltünk a pár hét alatt,de már sajnos nem tudott bejönni,csak nagyon ritkán,mert lassan a be kell költözni-e a koleszba,mielőtt elkezdődik az év,hogy addig megismerje a járást.Nagyon izgatott,és azt mondta,már most összepakolta az egész szobáját.De ezen kívűl viszont,nagyon szomorú is mert én nem megyek.Mindig meg kell nyugtatnom,hogy ne aggódjon én megleszek.Ezzel általában vége is szokott lenni a beszélgetésnek.Azt hiszem mindketten félünk mi lesz ezután.Fogunk még találkozni?Vagy ezután is ennyire erős lesz a barátságunk,hogy tartjuk a kapcsoltot?Avagy lassan elfelejtjük egymást?Nem tudom,de soha nem fog úgy eltelni nap,hogy ne gondolnék rá.Ja és,azt az új nővért azóta nem láttam.Sokszor eszembe jutott,hogy miért tűnt el,és miért volt ennyire félelmetesen ismerős,de végül nem jöttem rá.De mivel nem is láttam többet,gondoltam nem fontos,hogy elolvassam mit írnak róla így ki is x-eltem másnap az oldalt.A szívem másik fele,mindennap Harry-re gondolt.De aztán azt is beláttam,hogy valószínű igaza volt.Lehet, jobb ha most egy ideig nem találkozunk.Így nekem is könnyebb lesz,legalább tudok a jövőmre öszpontosítani,és több időm lesz átgondolni a dolgokat.Persze a szívem egy része,mindig azt mondja feletsük el,és éljünk boldogan,de a másik fele,viszont nem tudja elfelejteni azokat a szavakat.Ezeket mind átgondolva,úgy léptem ki ebből az épületből,hogy úgy néztem visszará,hogy már soha többet nem jövök ide vissza.Megnyugotam,mert egyiknap megkaptam a hírt miszerint az egész csapat meghalt,és többé nem fenyeget veszély.MOst talán tényleg minden rendbe jöhet.
-Kicsim,gyere szállj be,indulunk!-szólt utánam anyu,mert én még mindig a kórház előtt álltam.Elmosolyodtam,és megfordulva búcsút mondtam az eddigi életemnek.Legalább is egy részének.Anyu nem szállt be még nem értem oda,és mielőtt beszálltam volna erősem magamhoz vontam.Hiányzott az illata,és az ölelése.
-Szeretlek!-suttogtam a fülébe.
-Én is!-egyetszorított rajtam,aztán elengedett,és kinyitotta nekem az ajtót,hogy beszálljak.Rámosolyogtam,majd beszálltunk mind a ketten és elindultunk.Az út közben a fákat néztem és a mellettünk elhaladó házakat.Rég nem jártam ebbe az útcába.Hiányzott,de most hogy itt vagyok teljesen más embernek érzem magam.Mintha kicseréltek volna,de ez egyeltalán nem rossz,sőt!Nekem tetszett,és ez volt a legfontosabb.Továbbra is a házakat néztem,közben pedig elkezdett rezengi a telefonom.Ránéztem kijelzőre és Aubrey neve virított rajta.Mosolyogtam egyet,majd felvettem.
-Szia!Hallottam kiengedtek.-boldog volt a hangja.Ez pedig nyugalommal töltött el.
-Szia,igen.És veled miújság?-kérdeztem.
-Hát...semmi,vagyis..van,de.....mindegy.-hablatyolt össze-vissza.
-Aubrey!
-Oké,oké!Hát a helyzet az,hogy holnap után már mennem kell a koleszba beköltözni,és gondoltam,hogy ezért holnap találkozhatnánk,hogy tudod...el tudjak köszönni.-hihetetlen,hogy egy költözésből ennyit hozki.Nincs messze a kolesz,de az biztos,hogy nem fogunk ennyit találkozni.Azt is be kell látnom,hogy valószínű lesznek más barátai is,és hamarosan én már csak a múlt leszek neki.Viszont nagyon szerettem volna találkozni vele.Már éppen akartam mondani,hogy persze,nagyon szeretnék vele találkozni,amikor az utcán éppen velünk szembe sétált ugyan az a lány aki az új nővéremnek adta be magát.Lesokkolódtam.Az üvegen keresztül találkozott a tekintetünk,és amikor meglátott azonnal lehajtotta a fejét,és elkezdett írni a noteszébe.Aztán elhaladtunk mellette,és hátra nézve,már nem láttam.
-Tara!!!-nem tudom meddig szólithatott Aubrey,de nem hallottam semmit.Gyorsan válaszoltam.
-Itt...vagyok.-mondtam halkan.
-Mi a baj?-kérdezte aggódó hanggal.
-Semmi,majd később visszahívlak!-meg sem vártam a választ csak leraktam a telefont.Ahogy leraktam,apu abban a pillanatban le is parkolt a garázs előtt.Kiszálltam majd kinyitottam a csomagtartót,ez azért elég nehéz volt,mert az orvos biztonság kedvéért adott egy mankót,igaz meggyógyult a lábam,de néha még megfájdult.Ki akartam szedni a táskámat,mikor apu mérges tekintetével találtam szembe magam.
-Azt hiszem ezt nem neked kéne hozni!-elvette tőlem a táskát,és anyu és apu után bebandukoltam.Anyu felsegített a lépcsőn és a szobámba lerakta a táskámat.Kinyitotta a szekrényemet,és elkezdte bepakolni a ruháimat.Én odamentem az asztalomhoz,és kivettem a laptopomat a táskájából.Segíteni akartam anyukan kipakolni a cuccaimat,de nem engedte,azzal az indokkal,hogy pihennem kell.mivel tudtam,hogy úgyse fogja,hagyni,hogy segítsek ezért leültem az íróasztalomhoz.Felnéztem a parafatáblámra.Mielőtt elmentem még tele volt mindenféle dolgokkal,amiket még az évek során aggattam fel.De most már teljesen üres volt.Nem bántam,ennek is az a jele,hogy új élet vár rám.Megint eszembe jutott az a lány,Eva.
-Mindjárt készítem a vacsorát,gyere le.-majd becsukta az ajtót anyu.Mikor kitette a lábát,bekapcsoltam a laptopot,és ismét rákerestem Eva-ra.Ugyan azt a lapot nyitottam meg amit két héttel ezelőtt is.Ezt nem értem!Mikor először megnyitottam még egy csomó információ volt róla,de most meg semmi."Not Public"ez szerepelt a webhelyen.Egyszerűen hihetetlen!Ez nem lehet,egyiknap még minden itt van a szemem előtt,most meg törölve az adatlapja.A másik furcsa,hogy két héttel ezelőtt láttam először és máig nem.Egyszercsak ma megjelent.Egyre jobban foglakoztatott ez a dolog.Ki akartam deríteni ki ez a lány,és mit akar tőlem.Remélem,hogy nem az előző napokhoz vezethető vissza.
Még egy kicsit tovább keresgéltem,de nem találtam semmit.Éppen amikor már feladtam volna a keresgélést,anya hívott,hogy vacsora így inkább lementem.Miután egy kellemeset vacsoráztunk felmentem,mert elfáradtam,és egy kicsit fájt is a lábam,de azért mielőtt még lefeküdtem volna iskolákat kerestem magamnak.Igazából találtam párat,és mindegyiket el is mentettem.
