-Ki vagy,és mit akarsz tőlünk?!-emelte fel Harry a hangját.Szrosan magához szorított,én pedig átkarolva a derekát kapazkodtam belé.Soha nem láttam még ezt az embert,de volt egy gyanúm nem Harry-hez jött,inkább értem.
-Hogy ki vagyok?-gúnyos mosoly ült ki az arcára.-Az aki teljesíti minden kívánságodat!-biccentett felém,és közelebb jött.Ösztönösen hátrébb mentünk.Harry jobban szorított.-Csak nyugalom!Nem akarok mást csak őt!-mért végig a szemével.
-Hagyja békén őt!-Harry készült meghúzni a ravaszt,mikor a férfinek érdekes mondat hagyta el a száját.Tudtam miről beszél,és tisztában voltam vele,hogy ennek egy hamar nem lesz vége.Bárcsak elmentem volna aznap Aubrey-val abba a hülye bevásárlókzpontba,akkor nem történt volna ez,és boldogan mászkálhatnék az utcákon,anélkül,hogy tudnám veszélyben vagyok.
-A főnök üzeni,hogy nem fogadja el az ajánlatot!Sajnálom szépségem,alig várom,hogy újra lássalak!-rám kacsintott,majd kiugorva az ablakon eltűnt a szobából.Ahogy mondata elhangzott,kicsordultak a könnyeim.Nem nyugtatott meg egyeltalán,azt hittem kiderül,hogy Harry ismeri,de nem!Ha viszont nem ő volt a főnök,akkor az elrablóm az.Tehát többen vannak,és nem fogják feladni,mostmár mind engem akarnak.Csak tudnám,hányan vannak.Harry szorosan magához ölelt,én a karjaiban zokogtam.
-Jól vagy?-puszilta meg a fejem bubját.Tovább szorítottam őt.
-Nem.Félek!-eltolt magától,és letörölte a könnyeimet.Felnéztem rá,kezei közé fogta az arcomat.-Nem kell félned amíg én itt vagyok!Vigyázok rád.-bólintottam,aztán arcára adtam egy puszit.Mosolyogva fogadta,aminek örültem és egy kicsit meg is nyugodtam.Anyáéknak nem mondhattam el.Akkor azonnal haza jönnek,és mostanában annyira elbaríkádoztak a külvilágtól,hogy már-már folytogató érzést keltett bennem.És most nem ez a legjobb megoldás,ha mindentől elzárnak.
-Gyere,feküdj le.-túl fáradt voltam átvenni a pizsamámat,ezért abban a ruhába feküdtem le,amiben voltam.Sokáig nem bírtam elaludni,aztán végül sikerült.
Reggel a nap sütötte szoba melegében ébredtem fel.Ránéztem az órára,ami már 8 órát mutatott.Izgatott voltam,ma lesz Harry-vel az a bizonyos randim.Ebbe senki nem tud beleavatkozni.Ma nem tudtak szomorúvá tenni,senki és semmi.Felpattantam az ágyról,és a fürdő felé vettem az irányt.Gyorsan elkészültem.A hajamat kicsit kivasaltam,a smink nem az erősségem,ezért nem is raktam fel.Nem szeretem,soha nem voltam olyan akin,nagyobb vakolat van mint egy házon.Kinyitva az ajtót hallgatóztam,de nem hallottam semmit.Kinyitottam az ajtót,és halkan lépkedtem a lépcső felé,amikor valaki fekapott a karjaimban.
-Most meg vagy!-hallottam meg Harry hangját.
-Ááá,Harry!-nevettem.Bevallom először egy kis félelem eluralkodott rajtam,de aztán amint meghallottam őt,egyből elszállt,és boldogan vettem részt a viccben.Lerakott magával szemben,aztán egy lágy csókot lehelt az ajkaimra.Bele mosolyogtam csókjába.
-Alig vártam,hogy reggel legyen!-mosolyogtam a szemeibe nézve.
-Még én!-nyomott egy gyors puszit az arcomra,aztán lementünk reggelit készíteni.Bőségesen belaktunk előle.
A délután nagy része hamar elment,azonban néhány másodperc csiga lassan telt el,és azt hittem soha nem lesz már 6 óra.Mikor végre elékezett az idő,mind a ketten elkészültünk.Harry már lent volt a nappaliban,és a telefonját nézte.Furcsa volt,mintha meglepődött volna amit lát a kis kijelzőn.Oda mentem hozzá,hogy megkérdezzem minden rendben-e.
-Minden rendben Harry?-kérdeztem aggódva.Pármásodpercig még nem válaszolt,aztán észheztért,és lezárva a telefonját,elrakta a zsebébe.
-Igen,persze,minden rendben!-mosolyogva válaszolt,aztán végig mért szemével.-Gyönyörű vagy!-mosolyogtam.-Indulhatunk?-kérdezte mostmár magabiztosan.
-Igen!-bólintottam határozottan.Mindketten beszálltunk a kocsiba,majd izgalmamban elkezdtem tördelni az ujjaimat.Oldalra nézve láttam,hogy Harry mosolyog.Basszus észre vette!Gyorsan elrejtettem a kezeimet,majd a fejemet lehajtva én is elmosolyodtam.Nem bírtam tovább.Muszály volt megkérdeznem.
-Éés hová megyünk?-hamar meg fogok öregedni.
-Vártam a kérdést.-kuncogott.-A válaszom pedig,hogy majd meglátod.-egy pillanatra felém nézett.Lecsüggedve néztem ki az ablakon.Az út további része csendben telt.Amikor egy kis patakhoz értünk,aminek a legvégén egy kis fényt láttam,felkaptam a fejem.Harry-re néztem aki csak mosolygott,majd az én oldalamra jött,és kinyitotta az ajtót.Nem tudtam megszólalni,egyszerűen nagyon meglepődtem.Nem akartam elhinni,hogy tényleg ennyire édes lehet valaki.Harry-vel a patak mentén sétáltunk végig kézen fogva.Egész végig mosolyogtam.Mikor már éppen olyan pontra értünk,hogy láttam mi is az a kis fény,megláttam egy kis asztalat két székkel,és az asztal közepén egy rózsával.A kezemet a számhoz emeltem,és könnyi s legördült az arcomon.Harry-hez fordultam,és egyszó nélkül megcsókolta.Nem hittem el,hogy ezt tényleg nekem csinálta,azt sem hittem el,hogy egyeltalán ilyet megtesz értem.Hihetetlenül boldog voltam.Most minden rossz ami bennem volt egy pillanat alatt elszállt és csak a pillanatnak éltem magam.
-Köszönöm!-modtam meghatódottan.
-Érted mindent!-még egyszer megcsókolt,aztán leültünk az asztalhoz.Ismételtem sokat ettünk,de a legjobb volt benne,hogy végig együtt lehettünk,élveztük egymás társaságát,és sokat nevettünk.Senki nem zavart meg,végre lehetett egy boldog esténk,amikor nem azon kell aggódnunk,hogy valaki be akar törni,vagy el akar rabolni.Most minden egyszerűnek tűnt,és ez tetszik.Senki nem zavart.
