Chapter 7.

695 27 0
                                    

Már majdnem egy hete vagyok bent.Napról-napra jobban vagyok,és ezzel a baj csak az,hogy több kérdés is felmerül bennem,és ezeken töröm az agyam.Ami azt jelenti amíg itt voltam semmit nem pihentem.Minden fele cikáznak a gondolotaim.Harry,anya,az 5 millió dollár,és a többi.

Ma reggel a Mrs.Burns tájékozatatott a hírről,hogy haza mehetek.annyira boldog voltam,ezért egyből fel is hívtam Harry-t,aki szintén örült neki.Azt mondta délután értem is jön.Anyáékat is mindenképpen tájákoztattam róla,de ők sajnos nem tudtak értem jönni,mert el kellett utazniuk,de azt mondták mindenképpen maradjak Harry-vel,és nyugodtan mehetünk hozzánk.Meglepődtem,hogy ezt éppen apa mondja,aki rosszul van ha egy fiúval lát,de úgy látszik inkább a biztonságomat tekintette a legfontosabb dolognak.Felmerült bennem a kérdés,valyon bíznak-e Harry-ben,vagy csak muszályból bíznak rá.Tovább gondolva nem is nagyon izgatott,mert a legfontosabb az volt,hogy én biztonságban éreztem magam mellette.És bíztam benne,tudta,hogy ő nem olyan mint a többi.

Gondoltam,hogy mire Harry ideér,én összepakolom a cuccaimat.Bepakoltam a táskámba,a ruhákat szépen behajtogattam,majd megköszöntem a doktor úr-nak,hogy segített rajtam.Igaz,tudom,hogy ez a tökelességük de Mrs.Burns nem kötelességből teszi,hanem tiszta szívvel segít az embereken.Ezt tisztelem benne,emelett pedig nagyon kedves is.A telefonomat kihúztam a töltőből,majd felöltözem rendes ruhába.Vártam mikor toppan be Harry,mikor kinyillódott az ajtó.Felugrottam az ágyról,és a karjaiba vetettem magam.Több másodpercig öleltük egymást,majd Harry a kezébe vette a cuccaimat,és elindultunk az autóhoz.Beraktuk a holmijaimat,majd el is hajtottunk a kórház parkolójából.

-Milyen érzés,újra szabad lenni?-kérdezte Harry,az utat nézve,közben mosolygott.Kinéztem az ablakon,a gyönyörű táj képe felvidított.

-Nagyon jó!-mosolyodtam el halványan.Most Harry vetett rám egy pillantást,én pedig rá.Harry-nek komoly arca volt,láttam,hogy valamit mondani akar,ezért vártam mikor mondja el.

-Sajnálom,hogy a szüleid nincsenek itt most veled,elhiszem,hogy jobban szeretnél velük lenni,én csak....-vont vállat.Már éppen az utcánkba fordult amikor válaszoltam volna,de megvártam míg megállunk.Harry leállította a motort,és ki akart szállni,mikor a keze után nyúlva vissza húztam.

-Nincs igazad!Persze jó lenne,ha itt lennének,de közben örülök,hogy veled lehetek.Bízom benned,és azt szeretném ha itt maradnál velem.-tördeltem az ujjaimat.Azokat,néztem miközben fel-fel pillantottam,és észre vettem,hogy Harry mosolyog.Úgy érzem elértem,hogy ne érezze azt,hogy én nem akarok vele lenni,valójában ez pont fordítva volt.Ha itthon lennének anyáék úgy se lehetnék vele,anya nem annyira szíveleli ha vele vagyok,itthon kéne unatkoznom és a hülye gondolataimmal foglalkozni.Legalább ma had érezzem jól magam.

-Itt maradok,és vigyázok rád!-megöleltem.Mindketten kiszálltunk az autóból,és a cuccaimmal együtt,mentünk az ajtóhoz,de amikor ki akartam nyitni,rájöttem,hogy nincs is kulcsom.Én hülye,azt mondtam anyunak,hogy van.Lassan Harry-re néztem.

-Ugye nem?-majdnem leszakadt a keze a sok holmimtól.Bólintottam,pár másodperc elteltével,mindketten elnevettük magunkat.Röhögve sétáltunk vissza a kocsihoz,és ahogy pakoltuk vissza a holmimat,Harry ezt mondta:

-Akkor hozzám megyünk.-lesokkolódtam.Lecsukta a csomagtartót.Az út során,kicsit lenyugodtam,és valahol mélyen tudtam,hogy ez fog következni.Nincs mitől félnem,Harry itt van,biztonságban vagyok és ez a lényeg.Már nem izgultam.

Számomra egy ismeretlen utcába értünk,és egy otromba nagy hát előtt álltunk meg.Le sem tudtam venni a szememet róla,egyszerűen nem hittem el,hogy tényleg itt lakik Harry.Nme csoda,hogy nem is jártam ebben az utcában,nem láttam életemben ilyen szép házakat.Miután észheztértem,segítettem Harry-nek becipelni a holmijaimat.Amint beléptünk a házba,azt hittem menten elájulok.Az egész ház fehérben és bézs színben pompázott.Hatalmas nappali,konyha,és fürdő.

-Tetszik?-kérdezte a lépcsőn felmelé menet.

-Hogy tetszik-e?Imádom!-mondtam ámuldozva.

-A szüleim nyaralója volt,de aztán eladtuk,és ismertem a tulajt,aki elköltözött és oda adta nekem.Tudta,hogy lakást keresek és őszintén megmondva,jó hogy nem egy idegen házba kellett költöznöm.-bevezetett a vendégszobába,ami valamivel visszafogottabb volt de így is gyönyrű látványt nyújtott.Nem pakoltam ki semmit,mivel két nap és anyuék úgy is jönnek haza.

A délután nagy részét elbeszélgettük.Csináltunk magunknak vacsorát,akkora mennyiség lett,hogy egy egész hadseregnek is elég lett volna.Jól belaktunk mindketten,majd a kanapén fetrengtünk.A tévében ment egy film,ami nagyon vicces volt,egyfolytában azon röhögtünk,mikor eszembe jutott valami.

-Harry?-neve hallatára oda fordult hozzám,a tévét pedig lehalkította.-Köszönöm!Nem tudom hogy háláhatnám meg,legalább mondj valamit amivel megköszönhetem mind azt amit tettél értem.-néztem a szemeibe.

-Tudod mivel köszönnéd meg?-jött közelebb hozzám.-Ha elvihetlek valahová holnap,csak mi ketten.-mondatára teljesen elállt minden szavam.Nem is tudtam mit mondjak,nem egsézen erre számítottam.Nem mintha bánnám,csak nagyon megilletődtem.Mielőtt választ adhattam volna,Harry közelebb jött,és az ajkaink csak pár centire voltak egymástól.Ugyanazt a levegőt szívtam mint ő,aztán gondolkodás nélkül összetapaztottam ajkainkat.Csókja rendkívül édes,és lágy volt.Azonban,meghallottam fentről egy hangot.Mintha valaki leejtett volna valamit.Harry semmit nem hallott,csak csókolt tovább,de aztán eltoltam magamtól,hogy bele tudjak nézni a szemébe.

-Te is hallottad?-kérdeztem suttogva.Ő is elkezdett hallgatózni amikor megint ugyan azt a hangot hallottam,de ezúttal mind a ketten.Harry bólintott,és intett,hogy kövessem.Felfelemenet megfogat a kezemet,és halkan megtünk fel a lépcsőn,a hang egyre erősödött,de most nem ugyan az volt.Matatás.A vendégszoba felől jött a hang.A lépcső melett volt egy íróasztal,Harry halkan kinyitotta az egyik fiókot,amiből egy fegyvert rántott ki.Egy bíztató mosolyot váltottunk,majd a szoba fele közelítettünk.Az egész testem remegett,annyira féltem,hogy úgy szorítottam Harry kezét,hogy már szerintem vörös volt.De a sötétben nem láttam.Az ajtó résnyire ki volt nyitva,halkan próbáltuk kijebb nyitni az ajtót,Harry gyorsan felkapcsolta a villanyt majd felemelte a pisztolyt.

-Fel a kezekkel!-szegezte a fegyverét egy ismeretlen személyre.Soha nem láttam még őt,de úgy láttam Harry sem.A betörő felemelt kezekkel állt az ágy előtt.-Ki vagy,és mit akarsz tőlünk?!-emelte fel a hangját.

Just an illusion(BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now