Nem tudom hány perce állhattunk az ajtó előtt várva,hogy kinyissák az ajtót.Harry-re nézve,kicsit összerezzentem.Innen halottam szíve ütemes dobogását.Összekulcsoltam a kezeinket,hogy legalább egy kicsi megnyugvást találjon.De ez nem sikerült,ugyanis ráfeküdt a csengőre,szó szerint.Folyamatosan rajta tartotta az ujját a csengőn.Már kissé idegesített szóval úgy döntöttem,hogy inkább leállítom.A másik kezemmel oda nyúltam,és ránéztem mosolyogva.Semmi nyugtató szó nem jutott eszembe,de azért mégis ki kellett találnom valamit.Nem bírtam nézni,ahogy tördeli az ujjait idegességében.
-Nyugi!Biztos csak nem hallják.Vagy éppen kint vannak a kertben.-nyugtatni próbáltam,nem sok sikerrel.Azonkívűl pedig én is kezdtem ideges lenni.Már én sem tudtam mit gondoljak.Lehet,hogy a feltételezésem nem is volt jó,sőt talán egyenesen rossz?Én is felhúzták magam,és legalább ötször megnyomtam a csengőt,de az utolsót kicsit hosszabban.Harry már szinte fehér volt,úgyhogy adtam az arcára egy puszit,hátha megnyugszik egy kicsit.Talán most sikerült egy minimálisan,mert rámmosolygott és magához húzva megcsókolt,bele mosolyogtam.Legjobb pillanatunkban kinyílt az ajtó mi pedig eltávolodtunk egymástól,és Harry anyjával,Alanával találtuk szembe magunkat.Ismét megkaptam a szúrós pillantásokat,és igazából nem is számítottam másra.Harry-ben ismét felment a pumpa.
-Mi a francért nem nyitottátok ki azt a hülye ajtót!Itt álltunk és vártunk,már hússzor megnyomtam azt a rohadt csengőt,de úgy látszik ti halál nyugodtak vagytok!-kapta fel a vizet.Alana nem szólt szemmit,csak szónélkül beengedett minket.Amikor beléptem majdnem rámcsapta az ajtót.Na ez már a bunkóság legalja.Ennyire azért nem utálhat.Harry tovább mondta a magáét.
-Harold!-kiabált rá Alana.-Mentennéd,hogy nem kiabálsz?Freddie-nélkül itt van az orvos,és nem szeretne ilyen hangzavarban kivizsgálni,szóval légy kedves,és a barátnőddel menjetek fel a vendégszobába,és amíg nem mondom,ne gyertek le!Köszönöm!-ment tovább a folyosón.
-Gyere menjünk!-ismét felkaroltuk a cuccainkat,és felvittük a szobába azokat.A szoba hatalmas volt.Minden sötét barna színben pompázott,egyedül a fürdőszoba volt,kék színű,gyönyörű tengerkék színű.Az ágy fölött egy gyönyörű kép volt.Nem tudom mit akart ábrázolni,de elképesztően tetszett.Leraktuk a holmijainkat,és Harry-t követve elkezdtem kipakolni a ruháimat.Harry csendben volt.Csak sorra pakolta a ruhákat.Szinte már kínzott a csend.Ezért mögé lopakodva,átkaroltam a derekát.Lenézve rám láttam,hogy végre mosolyog.Velem szembe fordult,majd a kezei köze fogva az arcomat megcsókolt.Szenvedéjesebben csókolt mind eddig,és elkezdett az ágy felé vezetni,majd ráestünk.Hát volt sejtésem mit akar,de ez most nem a legjobb alkalom volt rá.Ezért gyorsan le kellett állítanom.
-Harry,Harry!-toltak el magamtól.Sóhajtva mellém feküdt.
-Ne haragudj!Nem akartam!-nézett rám.
-Semmi gond!-bevallom féltem tőle.Mi van ha legközelebb is akarja,de én nekem nem fog menni.Nincsenek szép emlékeim róla.Tudom,hogy Harry más mint ők,de akkor is féltem.Úgy érzem még nem léptem túl annyira rajta,hogy ez menjen.Ehhez még kell idő,csak nem tudom,hogy Harry képes-e várni annyit.Szeretem,és persze,hogy egyszer megtörténik,de nem ilyen helyzetbe akarom,hogy megtörténjen.Túl sok itt a probléma ez mellett is.Nem kell,hogy a szülei ezt is megtudják,vagy esetleg az enyémek.Mind a ketten egyszerre felállva,tovább pakoltunk.Aztán egy adag letétele után megálltam a szekrény előtt.Harry a derekamat átfogva,bályosan mosolygott rám.
-Azért egy csókot még kapok?-rámosolyogtam,majd lábujjhegyre állva megcsókoltam.-Most megrémisztettelek?-megérdemelte az igazságot.Márcsak azért is mert azért ezt észre lehetett venni.Talán nem kellett volna ilyen feltűnően kimutatnom.Csak nem akrom,hogy ez miatt,rossz legyen a kapcsolatunk.Tudom,hogy Harry nem olyan,aki megsértődik,de azért mégis volt bennem egyfajta félelem ez miatt.
-Kicsit.-hajtottam le a fejemet.
-Gondolhattam volna!-támasztotta meg magát két kezével a falnál.
-Ne,ne,ne!Ne gondold azt,hogy te rémisztettél meg!Rosszul mondtam.-fordítottam magammal szembe.Lecsúztatva kezeimet a karján,megállapodtam a kezeinél,és megfogtam,mire már kicsit megnyugodott Harry.Ezt az arcán vettem észre,mivel ha mérges akkor a tekintetével bárkit meg tudna ölni,de most átlagos volt a tekintete,átlagosan gyönyörű.-Miint azt te is tudod,nincs ezekről a dolgokról valami jó emlékem,és pusztán a gondolat is megrémisztett.Ezt a dolgot,még nem tudtam annyira megemészteni,hogy ne gondoljak bele rosszat.Tudom,hogy te nem vagy olyan,csak ez most még nehéz.-elengedve kezeit,leültem az ágyra,ő pedig továbbra is állt,aztán pármásodperccel később leguggolt elém.Tekintetemet smaragdzöld szemeibe vezettem.Kezeit a térdeimre helyezte.
-Megértelek.Nem érdekel mennyit kell várnom rád,megéri!Ebben a szentpillanatban senki sem fontosabb nálad és Freddie-nél.-örömömben megöleltem,és adtam neki egy csókot.Mondata után nem tudtam mást,csak mosolyogni.Percegik egymást nézve mosolyogtunk,majd iddili jelenetünknek véget vetve,ránéztünk a bőröndökre,és egyből lehervadt a mosolyunk.Szenvedéssel teli arccal pakoltuk tovább a ruhákat,a cipőket,és egyéb holmijainkat.MIkor végeztünk mindennel,mindketten lefürödtünk.Először én voltam soron.
Beérve a fürdőbe ledoptam izzadt cucaimat,és a zuhány alá lépve kényeztettem magam a testemen végig futó meleg vizzel.Megtötörlközés után akedvenc nirnavas felsőmet és a fekete farmernadrágomat vettem fel.A hajamat csak kiengedtem,és egy kicsit meg is fésültem.Kiérve a fürdőből,elképesztően meglepődtem.Harry egyelten alsógatyában feküdt az ágyon és a telefonját nyomkodta.Oldalra fordított fejjel rámmosolygott,majd kikerülve bement a fürdőbe.Legyökerezett lábbal álltam a szoba közepén,amikor még egyszer kinyillódott az ajtó,azonban Harry most másr csak egy darab törülközőben volt.Oda jött hozzám,és adott egy puszit,aztán megint visszament.Na jó,ez nagyon fura volt.Túllépve rajta mosollyal az arcomon pakltam le a cuccaimat.Aztán elővettem a telefonomat,és gyorsan felhívtam anyuékat,hogy minden rendben és sikeresen megérkeztünk.Azt már nem tettem hozzá,hogy a repülőn kissé megfújtottak,Harry pedig megölte a férfit.Jobb ha ez inkább köztünk marad.Akkor nem lehet belőle nagy baj.Amíg Harry is lefürdött,gyorsan Aubrey-val is beszéltem,de leginkább ő jártatta a száját.1 perccel később Harry jelent meg.
-Szüleid?
-Aha.-lezártam a telefonomat,és leraktam az éjjeli szekrényre.-Szerinted,már lemehetünk?-léptem mellé.
-Nem tudom!Menjünk.Látnom kell,hogyan van.-bólintotta,majd összekulcsolta kezeinket,és lementünk.Még a nappaliba sem érve egy elég tömör mondatra kaptuk fel a fejünket.
-Mr. és Mrs. Styles azt kell mondanom,hogy sűrgősen kell cselekedni.Különben elképzelhető,hogy a fiúk legfeljebb egy-két hónapot bírhat ki,de semmi sem biztos.-Harry meghallva az orvos mondatait,összetörve a földön kötött ki.Fejét a kezeibe helyezte,és hallottam hogy elkezd sírni.Leguggoltam mellé,és nekidőlve támogattam.Kezeit elemelte a fejétől,rámnézett kisírt szemeivel,majd átölelt.
