*Tara szemszöge*
Fáztam.Mikor kinyillódtak szemeim,először magamat tekintettem meg.Fel volt kötözve a kezem,és a földtől talán harminc centiméter magasságban lehettem.Már csak fehérnemű volt rajtam,azon kívűl semmi más,a szám pedig le volt ragasztva.Alig kaptam levegőt.Aztán ránéztem a hasamra,amin egy nagy vágás volt,és körülötte pedig az elalvadt vérem éktelenkedett.Mély volt a seb,éreztem.Szédültem a sok vérveszteségtől.Mikor jobban szemügyre vettem,hogy hol is vagyok,egy raktár helyiség tárult elém.Semmi természetes fény nem áramlott be,csak egy rozoga lámpa lógótt le a plafonról.A fény bántotta a szemem.Hangokat csak nagyon gyéren hallottam,de azt pontosan tudtam,hogy nem csak egy ember van itt rajtam kívül.Ez még jobban megrémisztett.
Mikor már a hallásom is vissztért,és még körül is tudtam tekinteni,egy egész csapatot láttam meg.Élén a támadómmal,és körülötte a csatlósaival.Egy asztalnál ültek,és azt hiszem kártyáztak.Meg sem mertem mozdulni,mert akkor hátha észre vesznek,és jobban féltem annál,minthogy most mutassam meg,hogy mennyire bátor vagyok.Mert lássuk be,ha ennyi hónapon keresztül ebben a helyzetben kell élned,akkor már a maradék kis csöppnyi erőd,és bátorságod is elveszik.
Az utolsó amire emlékszem,mielőtt ide kerültem,az-az volt,hogy Aubrey-val a mosdóban beszélgettünk.Aztán......Aubrey-nak vécéznie kellett,és én meg kint álltam.Csak egy erős szorítás,és már minden homályos.A gondolatok közepette,bele hasított a fajdalom a hasamba,és a fejembe egyszerre,ezt pedig azt jelentette,hogy megmozdultam.Máris a székek hangja hallatszott.
-Nocsak,felébredt az én hercegnőm.-jött oda a már jól ismert személy,és két oldalt megfogva az oldalamat,egy kicsit felnyújtózott hozzám,majd megnyalta az arcomat.Elkezdtem mozogni,és megpróbáltam fellendíteni a lábamat,de annyira gyenge voltam,hogy nem sikerült.-Nyugalom,nem kell ilyen türelmetlennek lenned!-most ezúttal a hasamat szorította meg,mire kiengedtem egy sikítást,annak ellenére,hogy be volt kötözve a szám.Meglendítette a kezét,és egy pofont adott az arcomra,azután pedig embertelen módra letépte a ragasztót a számról.Most elkezdtem himbálózni a nagy fájdalomtól,de csak roszabb lett,mikor rácsapott a fenekemre.Beszélni egyeltalán nem tudtam.A fájdalom és a tehetetlenség eluralkodott rajtam.
-Mit......akar.....tőlem?-aztán megpróbálkoztam a legegyszerűbbel.
-Szimplán csak játszadozni.-gúnyosan mosolygott.-De most egy teljesen új módszert találtam ki.Úgy döntöttem,nem folytatom tovább ezt a gyerekes kínzást,inkább kicsit nagyobb fát teszek a tűzre.Fiúk!-hátra sem fordult,csak engem nézett az emberi,pedig szintén idejöttek.Mindannyian mellé álltak,mikor az egyik előhúzott egy nagy kést,és a nagyfőnök kezébe adta,aki megérintette a végét,és egyet felszisszent.
*Harry szemszöge*
-Ebből elég!-készültem felállni,hogy végetvethessek ennek,mikor egy síkítás jött pontosan Tara-tól.Azonnal visszakúsztam,hogy megnézzem mi volt ez.Kitágultak a pupilláim,mikor megláttam,hogy Chad egy hatalmas késsel belevágott a lábába.Folyt a vér belőle,de olyan volt,mintha meg se akarna állni,és ezalatt a kés még továbbra is bent volt a lábába.Az arcát nem láthattam,de tudtam,ha nem lépek közbe a sok vérveszteségtől bármikor elájulhat,vagy akár....még roszabb.Hirtelen ötlettől vezérelve az övemhez nyúltam,és elővettem két fegyvert.Az egyiket Aubrey felé nyújtottam.Először ilyedt arcot vágott,majd visszanézett Tara-ra-aki egyre roszabb állapotban volt-és megragadta a fegyvert.-Tudod,hogy kell lőni?-sutogtam.
-Ja,persze,nem tudtad?Mindennap ilyen van a kezemben.-Aubrey még ezekben a helyzetekben is képes viccelődni,bár ez már megszokott nála.Sóhajtottam egyet,mire egy halvány mosoly megjelent az arcán.Elvettem tőle a fegyvert majd bebiztosítottam.
