Számomra egyszerűen hihetetlen volt,hogy egyiknapról a másikra egyedül lettem,mint a kisujjam.Tegnap nagyon fájtak Aubrey szavai,de pontosan tudtam,hogy megérdemlem.Viszont egyeltalán nem esett jól,hogy azt mondta lek kellene szállnom a földre.El akartam neki mondani,miért mentem el Miami-ba,és miért volt az a sok hazudozás is,de erre nem adott esélyt.Viszont arról fogalmam sem volt,hogy mit mondjak,arra hogy elfelejtettem a legjobbarátnőm szülinapját.Soha nem volt ilyen!És most meg kell mondjam csalódtam magamban.Szörnyen mérges voltam magamra.Ki kellett találnom valamit,higy ezzel is egy kicsit meg tudjam győzni arról,hogy én nem akartam cserben hagyni.
Hosszú,de eredményes gondolkodás után megtaláltam a megfelelő ajándékot Aubrey számára.Ezzel az ajándékkal talán megidézhetem benne a régi idők emlékeit,és megbocsát.Hajnali ötkör keltem,hogy meg tudjam csinálni Aubrey ajándékát,és bár majdnem elkéstem a suliból,de készen lett.Nagyon reméltem,hogy tetszeni fog neki.Belépve a suliba azonnal Aubrey-t kerestem a tekintetettemmel.Mostanában könnyű volt észrevenni,mert mindig Cyrus volt az oldalán.Nem zavart,sőt örültem neki,hogy végre vaakit szeret,legalább is reméltem,hogy szereti.Kapkodva a csülkeimet,oda futottam hozzájuk az ajándékkal a kezemben.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.Aubrey a cipőjének az orrát kezdte el nézni,Cyrus pedig aranyosan rámmosolygott.Nem hosszú ideje ismertem,de azonnal tudtam amint találkoztam vele,hogy Aubrey-val tökéletes párt fognak alkotni,és ahogy nap mint nap többet tudtam meg róla,rájöttem,hogy teljesn kiegészítik egymást.-Aubrey,beszélhetnénk?-kérdeztem.Először felnézett rám,majd halványan,de bólintott.Cyrus egy bíztató mosolyt küldött felém,és még mielőtt elhívhattam volna Aubrey-t,egy puszit nyomott Cyrus szájára.Nem akartam oda nézni.Ismét eszembe jutott Harry,és a kedvem azonnal alább hagyott.Aubrey-val egy padra ültünk le.
-Aubrey én tényleg sajnálom ami történt.Valóban igazad volt,és ezt szeretném helyre hozni,ezért is boldog szüleinapot.Utólag is!-nyújtottam át neki az ajándékot.Homlok ráncolva vette kia kezemből,és lapozta fel.Egy fotóalbumot csináltam neki,ami tele volt egészen 5 éves korunktól kezdve-mióta megismertem Aubrey-t-képekkel,egészen mostanáig.Lassan lapozgatta az oldalakat,és minden oldalon végig simította a kezét.Végig lapozta,majd becsukta.Magaelé bámulva tartotta a kezében a könyvet,aztá egyszercsak hozzámvágta.
-Tartsd meg magadnak!-majd pedig elviharzott.Kitörtek a könnyim,mire Cyrus letérdelve megölelt.
-Mi történt?-kérdezte a könnyeimet letörölve.
-Csináltam neki egy szülinapi ajándékot,és azt hittem tetszik neki,de aztán hozzám vágta és elrohant a mosdóba.-töröltem le a könnyeimet.
-Bizots csak le kell nyugodnia,ne aggódj!Minden rendben lesz.-mosolygott rám,majd pedig felált és engem is felhúzott magával.Megköszöntem neki,majd még egyszer megöleltem.Visszanézett a társaságra,ahonnan jött,és aztán rám.Elkezdett mosolyogni.-Gyere csak,beszeretnélek mutatni valakinek.-átkarolt a vállamnál,majd oda vezett a társasághoz.
-Ő itt Tara.Aubrey barátnője.-mutatott be a fiúknak.Mindenki elment,mertr úgy hallottam az igazgató hívja őket,csak egy valaki maradt ott.-Tara,ő itt Dereck.A legjobb haverom.-Deereck a kezét nyújtotta,mire kezet fogtam vele.Aubrey ebben a szent pillanatba jött ki a mosdóból,és ahogy hátra fordultam hozzá,enyhe düht láttam a szemében.Tudtam,hogy baj lesz eből,és szerintem Cyrus is,mivel ott hagyott minket,és Aubrey-hoz ment.Visszafordultam Dereck felé,aki Aubrey-t nézve csak mosolygott.
-Miért mosolyogsz?-nem bírtam továb meg kellett kérdeznem.
-A legjobbarátnőd mi?-mosolygott tovább.-Szerintem inkább egy robbanó bomba.-najó erre nekem is mosolyognom kellett,de aztán rájöttem mit csinálok és egyből stílust váltottam.
-Igen a legjobbarátnőm,csak összevesztünk valamin,és most haragszik rám.-néztem a cipőm orrát.
-Értem.Bocs,nem tudtam.
-Semmi baj!-ráztam a fejem.Hátra pillantva láttam,hogy mostmár Cyrus-sal is veszekednek.Felsóhajtottam,és ismét elkezdtem sírni.
-Jól vagy?-kérdezte Dereck a karomat simogatva.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Gyere,üljünk le.-oda vezetett az egyik padhoz,majd leültünk.Nem akartam erről beszélni,főleg nem Dereck-kel aki még ráadásul nem is ismertem.Gyorsan letöröltem a könnyeimet,és hogy ne kezdjen el kérdezősködni erről a dologról,inkább eltereltem a szót a kérdéseimmel.
-Szóval..te már rég idejártál?Mert eddig még nem láttalak.-néztem fel rá.
-Hát nem olyan rég,de ami azt illeti még én sem láttalak.-mind a ketten felnevettünk.Igazából elég jófej.És ami tvégképpen köszönök neki,hogy nem kérdezett rá az Aubrey-val való incidensünkre.Ezért igazán hálás voltam neki.Minden szünetben Dereck a terem elé jött,ahol éppen órám volt,majd pedig az egész szünetet végig beszélgettük.Egy kis időre sikerült elfelednem Harry-t,Aubrey-t és mindent ami nagyjából körülöttem folyik.Jól éreztem magam,sokat nevettünk.Megkedveltem Derecket.Ő egy olyan ember,akivel elég egy óra és már jól érzed magad mellette,mert fel tud dobni a rossz napjaidon.Sokat mesélt magáról,de áltaában mindig rólam kérdezgetett.Nem zavart,de nem is szeretek magamról beszélni,olyan mintha egoista lennék.
Miután minden órám véget ért,és megkaptam a hírt miszerint sikerült leérettségiznem,boldogsággal töltött el.Ahhoz képest,hogy ezt mind egy éjszaka alatt hoztam össze,nem is rossz.Nos,ez viszont azt is jelenti,hogy hamarosan nem ide fogok járni.Igazából már mmondhatom azt is,hogy nem is járok ide,ezek az órák csak arra valók,hogy ki hogyan tervezi a jövőjét.Amolyan tanácsadás.Őszintén,az osztály fele tudja mi akar lenni,én viszont.Fogalmam sincs.A többség vagy főiskola,vagy egyetem.Nem tudom,nem vagyok az a tanulós fajta.
-Szia!-Dereck köszönésére kicsit megilyedtem,ezzel pedig kizökkentett a gondolataimból.
-Szia.-mosolyogtam rá vissza.Olyan érzésem volt Dereck-kel kapcsolatban,mintha már ezer éve ismertem volna.
-Haza kísérjelek?-karolt át a vállamnál.A könyveimet tartva mosolyogtam.
-Haza akarsz?-néztem rá,közben pedig meg nem bírtam állni,hogy ne mosolyogjak.
-Igen.-bólintott határozottan.
-Rendben akkor menjünk.-kicsit "deja vu" érzésem volt haza fele menet.Ez a pillanat arra emlékeztetett,amikor Harrry kísért haza először,csak nála éreztem,hogy valami van közöttünk valami kötelék,már akkor is tudtam,hogy szeretem.De Dereck-nél valami egészen más volt.Úgy éreztem minth a testvérem lenne.Persze mindig is Aubrey után.Mindig ő lesz az első testvérem.Már 5 éves koromtól kezdve tettünk egy fogadalmat,hogy soha nem hagyjuk el egymást,ésmindig ott leszünk egymásnak,mint testvér a testvérnek.
