Sziasztok!Köszönöm a kommenteket,meg azokat a csillagos izéket :D Örülök,hogy sokaknak tetszik a történet.Ezzel pedig meg is hoztam a 3.részt!Jó olvasást mindenkinek!
Kicsit később keltem,de így is bőven el tudtam készülni.Felöltöztem,meg kávéztam,és boldogan elindultam a suliba.Nem futottam,hanem a gyönyörű tájat néztem ami elém tárult,ez mellett élveztem a friss levegőt.Az utcánk teljesen üres volt,ez pedig rémületet keltett bennem.Apró,halk lépteket hallottam a hátam mögül,de nem mértem megfordulni.Tényleg visszajött.És engem keres,megint engem akar.Félek.De ha megfordulok,akkor könnyebben elkap.Azonban ha nem fordulok meg,és nem nézem meg,egészen a suliig fog követni,meg tudja kik a barátaim,és ezt felhasználhatja.Nem hagyhato,hogy a barátaimat bántsa.Inkább akkor itt vagyok én.Csak őket hagyja békén.Bátorságot vettem,és lassan megfordultam.Nem volt ott senki.Elkedztem futni,közben hátra fele nézegettem.Egyre gyorsabban futottam,mikor valakinek neki csapódtam.
-Hé,hova menekülsz ennyire?-kérdezte karjaimnál fogva Harry!
-Ö...sehova,suliba,és te?-a lábaim remegtek.El tudtam volna ájulni.Annyira féltem,nem akartam megint 8 hónapon át ezt csinálni.De Harry nem tudta mi folyik körülöttem,ezért nem is tudott megvédeni.Mégis biztonságban éreztem magam mellette.Megnyugtatott a puszta tekintetével is.
-Én konkrétan hozzád indultam,gondoltam mehetnénk együtt suliba,de meg előztél.-mosolygott rám.Más körülmények között majd kiugranék a bőrömből,hogy velem akar menni suliba,de ebben az esetben inkább futni szerettem volna.
-Nagyon úgy tűnik.Akkor mehetünk?-kérdeztem sürgető hangon.Bólintott,aztán látta,hogy elég sietősre veszem a figurát,ezért ő is felvette velem a tempót.Nem beszélgettünk,csak egymás mellett sétáltunk,és mind ketten a mellettünk elhaladó autókat.Mióta Harry-vel voltam nem éreztem,hogy bárki is követne.Sikerült megnyugodnom,de talán hogy végleg megnyugodjak fel kellene hívnom Mrs.Hemiltont.Ő többet tudna segíteni.
-El kell mennem vécére,mindjárt jövök!-oda futottam Aubrey-hoz,és berángattam a mosdóba.Muszály volt elmondanám neki,csak ő tud róla.Annyit tud amennyi szükséges a többit csak a rendőrség és a szüleim tudják.Igazából a többit én sem tudtam,az FBI derítette ki,nem mondták el.Körül néztem a mosdóba,nem volt senki.-Valamit el kell mondanom.Amikor elindultam otthonról,valaki követett.Tegnap előtt este,mikor haza értem az FBI-tól Mrs.Hemilton volt nálunk,azt mondta a támadóm kiszabadult a börtönből,és elvileg ide tart,vagyis nem biztos nem tudják pontosan.Szóval hallottam és elkezdtem futni.Harry-be ütköztem,de akkor már nem hallottam semmit.Félek!-ölelték meg Aubrey-t.
-Nyugi!De azt tudod,hogy most,hogy Harry észrevette milyen furcsa vagy,el kell mondanod neki.Ő meg tud védeni.-állított szembe a ténnyel ami igaz volt.El kellett mondanom neki,de nem hiszem,hogy képes lennék rá.Harry-t nem a problémás Tara érdekli,hanem a normális hétköznapi Tara.
-Tudom!-kifújtam a levegőt.Aubrey kihúzott a mosdóból,és együtt oda mentünk Harry-hez.-Harry,beszélnünk kell,suli után találkozzunk a parkba.-néztem bele a szemébe.
-Rendben,most viszont megyek órára.Sziasztok!-eltávozott tőlünk.
*A parkban*
Harry ott ült a padon éppen úgy ahogy megbeszéltük.Izgultam,és az is megfordult a fejemben,hogy visszafordulok,vagy ide sem jövök.De Aubrey-nak igaza volt,csak ő az egyetlen aki meg tud védeni,ha ő vagy a szüleim nem tudnak mellettem lenni.Persze nem vártam el tőle semmit.Legfőképpen azt nem akartam,hogy azért védj én meg mert sajnál,a sajnálkozás nem kell!Megértésre van szükségem.Nem akartam őt elveszíteni,szükségem volt rá.
-Szia!-leültem mellé a padra.-Nézd mielőtt elmondom,szeretném,hogy ígérte meg nem fogsz sajnálni.-fordultam hozzá.Láttam,hogy már kíváncsi mit akarok mondani,de amikor a mondatom elhangzott,feszült lett.
