Sziasztooook!Szóval elég régen írtam nektek,de szerintem a legtöbben úgy sem olvassátok el(kivéve a kivételek)de most írok.Kifejezetten boldog vagyok,most hogy meg tudtam hogy a One Direction-nek lesz egy új parfűmje aaaa(dobpergééés)You and I:D Igazából nem is az érdekel,hogy lesz mert a Our Moment-et sem vettem meg,de az igen,hogy még nem lesz vége a bandának,és ez megint erőt adott,hogy higyek benne,még van esély arra,hogy tovább lesznek egy bandában.ÉS hogy eljussak egy convertre.Lett volna lehetőségem,de sajnos nem jött össze,de nem baj nem törtem le majd máskor,nem dőlt össze a világ(bár az egész hetet végig bőgtem :D )Szóval ha másnak is összejött volna,akkor ne búsúlj/búsúljatok még lesz lehetőségünk rá,biztos vagyok benne :) Ezzel kívánok jó olvasását nektek!! :)
*Tara szemszöge*
Magam elé bámúlva,játszottam le a történteket.Jobban mondva,inkább csak a leszúrt férfit láttam magam előtt.Mivel csak azzal foglalkoztam,hogy levegőt tudjak kapni,ezért fogalmam sem volt,hogy hogyan történt.De azt tudom,hogy rajtam és Harry-n kívűl csak a férfi volt ott.Felmerült bennem,mivan ha Harry csinálta ezt.Ha ez így is van,akkor nem tudom,hogy nézzek rá ezek után.Meg kellett kérdeznem.De biztos voltam benne ha megkérdezem és ő csinálta,akkor le fogja tagadni.Miért?Mert nem akar nekem fájdalmat okozni.
-Harry?-felém fordította a tekintetét.Valószínűleg ha ő is tette,nem tudnék rá haargudni.Egyrészt azért,mert csak meg akart védeni,és mert annyira szeretem,hogy nem akarnám,hogy emiatt legyen vége mindennek közöttünk,mert csak szimplán meg akart védeni.Aztán beugrott még egy gondolat a teletömött fejembe.Honnan volt kése?Akár neki,akár másnak,egy repülőn?!-Azt a férfit....te szúrtad le?-kérdeztem félve a válaszától.Nem gondoltam semmire.Nem is akartam hibáztatni,lehet,hogy nem is ő követte el.Szólásrra nyitotta a száját,mikor egy steward lépett oda mellénk.Valamit súgott neki,de egyeltalán nem hallottam.Harry csak bólintott,majd a steward elment,de előtte rám mosolygott.
-Tara.Sajnálom!Én nem..én nem akartam megölni.De.......-előtörtek a könnyeim.Nem hittem el,hogy ő tette.A kezét az enyémhez érintette,de én elhúztam.Meg lehett volna máshogy is oldani,nem kellett volna megölni-e.Persze,gondolhattam,hogy valami hasonló lett volna a vége,ha nem Harry teszi,akkor más.
-De előbb cselekedtél,nem hogy gondolkodtál volna.-mondtam nyugodt hangnemben,mivel máshogy nem is tudtam a könnyeimtől.Valamint kiabálni sem volt igazán okos ötlet,mivel mindenki meghallotta volna,és ez csak ránk tartozik.Harry lehajtotta a fejét,és akkor jutott eszembe,hogy neki amúgy is nagy aggódni valója van.Most meg azt hiszi engem is elveszít.Ha így is hitte,akkor rosszul,de nem tudok egyből tovább lépni ezen,kell egy kis idő.
A pilóta bemondta,hogy mindekinek be kell kötni-e az öveket,mert leszállás következik.Harry és én is bekötöttem az üvet,majd felkészülve a leszállásra,hátra dőltem a székemben.10 perc múlva sikeresen földet is értünk,aztán a futószallagokhoz mentünk,a csomagjainkért.Hosszú keresés után megtaláltuk azokat,és átszelve a csarnokot,egy kint álló taxihoz mentünk.A taxisöfőr segített berakni a csomagokat,majd beültünk a járműbe,aztán Harry bediktálta a címet,és padlógázzal elindultunk.Miai-ban nagyon meleg volt.Szépen sütő nap,a tengerpart ahol emberek százezrei élvezték a tenger vizét.Hamar meglehetett szokni az itt létet.Pár óra is úgy tűnik,mintha egy éveitt élnél.De sokkal jobb lenne ha Harry-vel nem lenénk rosszba,hanem együtt élveznénk.Kikapcsolódni jöttem ide,és nem megint veszekedni,és gondolodni azokon a dolgokon,amik amint haza érek,megint foglakkozhatok velük.Elszakítva a szememet a tájról,Harry-hez fordultam aki meg engem nézett.Átkarolva a tarkójánál,megcsókoltam.Tudom,hogy csak védeni akart,és ez a legfontosabb.A tudat!
-Sajnálom!Nem akartam kiakadni,csak hirtelen nem tudtam feldolgozni.-húzódtam hozzá közel.
-Igazad volt,néha nem csak cselekednem kéne,hanem gondolkodni is mielőtt cselekszem.-a legjobb volt,hogy mindig egymás hibájából tanultunk.Sok mindenben különbözünk,de ettől jó.Az ellentétel vonzzák egymást.
-Hogy tudtad megunni Miami-t?-néztem ismét a tájat,aztán megint Harry-t.Csak mosolygott,majd adott egy puszit az arcomra.-Csodaszép!-ámuldoztam tovább.
-Amennyire mások utálják a sulit.-sakkmat!Jogos érv,mert nagyjából senki nem szereti a sulit.Kivéve a stréberek,és azok akiknek nincsenek barátai,és pasija.Mondjuk talán ezt nem kéne mondanom.Azelőtt én is ezek közé tartoztam,de annyi jó volt benne,hogy egy barátom volt,tehát köztük én voltam kivétel.Azonban ha többieket nézzük,mondjuk pont Aubrey-t akkor én kis nyúl voltam.Akármennyire is furcsa életem van most,talán most vagyok a legboldogabb.A sok problémától eltekintve,a jó dolgok is megtaláltak és azok nem is lehetnének jobbak.
-Mit fognak szólni a szüleid?-felesleges kérédés volt.Sejtésem volt róla,hogy nem fognak örömükben a nyakamba ugrani.Talán csak azért ilyenek,mert nem tudják elfogadni,hogy a nemrég még tipegő kisfiúk már felnőtt,és a saját útját járja.Talán még is van bennük valami féle megbánás,és ezt próbálják bepótolni,azt az időt amit elvesztegettek és nem foglalkoztak vele.
-Nem érdekel!Gondoljanak amit akarnak,én örülök,hogy velem vagy!-átöleltem.
Hamarosan megérkeztünk egy bazi nagy ház elé.Hát az biztos,hogy nem aprózzák el a dolgokat.Minden kis üres sarokban virágok.A kovácsoltvas kerítés,pedig annyi rózsával van tele,hogy ki se lehet látni belőle.A házon megszámolhatatlan ablak,és egy hatalmas medence a kert közepén.Harry az arckifejezésemen nevetett,mire észbe kaptam,hogy enyhén meglepődtem,és nyitva maradt a szám.Kinyitva a taxiajtaját először Harry szállt ki-mivel ő ült a ház felőli oldalon-majd pedig illedelmesen kiengedett engem is.Mikor kiszálltam,adtam neki egy lágy csókot,aztán pedig felkaptuk a csomagjainkat,és megköszönve a fuvart,a kerítéshez mentünk,ahol be kellett ütni egy kombinációt,és már ki is nyílt a kapú.Az ajtónál Harry becsöngetett,és egymással szembe fordulva vártuk a fogadtatást.
