az az érzés amikor annál az ember mellett ébredsz akit szeretsz,és az egész éjszakát vele töltötted,nincs is jobb.Tegnap megtörtént az a a dolog,ami a legcsodálatosabb volt az életemben.Egyeltalán nem volt mitől félnem,és most azt kezdem érezni,talán minden visszakerül a régi kerékvágásba.Vagy még annál is jobba.Talán ennek az egész ülvödős szarságnak is vége van,és ismét boldog lehetek az én kis bongyor hercegemmel.Az egyetlen bökkenő,azok a szüleim.Mit mondok nekik,ha lemegyünk és meglátnak minket Harry-vel.Állítom,hogy nem jóra fognak gondolni,apu inkább a legroszabbra.De végülis ez az élet rendje nem?Mindenki egyszer családos lesz,férjes asszony,és valamelyik családnál 7 gyerekkel.Na jó,ennyire nem kell előre szaladni!De tény,hogy Harry-vel el tudnám képzelni az egész életemet is.Még az után is,vele akarom leélni az életemet.
A mellettem fekvő bongyit nézve,mosolyra húzódott a szám.Ez volt az az este amit soha nem fogok elfelejteni.Mivel nem akartam felébreszteni Harry-t,ezért óvatosan kiszabaulva a szorításából,elmentem készülődni a fürdőszobába,ugyanis ma volt a felvételi napom.Vége a giminek,és új időszámítás kezdődik.A sikeres érettségi után,most elkezdem a nagybetűs életet,egy fősulin.Az esetek 99%-ban senkinek sincs róla jó emléke.Vagy azért mert az egészévet végig tanulta,és a barátokra nem is volt ideje,vagy annyira debressziós volt,hogy nem ment emberek közé,max.sapkában,vagy kapucniban.Viszont én ennél jóval emlékezetesebb évet akarok.Sokminden kimaradt az életemből,amit most be szeretnék pótolni.Ezzel viszont az is jár,hogy kollégiumban fogok élni.A szerencse,hogy CAliforniában,így csak pár utcányira leszek a szüleimtől.Ami azért jó,mert nem kell fojton utazgatni.És ami a legeslegjobb,hogy bármikor máshol aludhatok,ha akarok otthon,ha meg nem akkor Harry-vel is lehetek.Persze,barátokat is szeretnék szerezni,Aubrey mellé,akinek még ugyan vissza kell nyernem a bizalmát,de menni fog.Se ő sem én nem tudunk haragudni egymásra.Erre lesz is alkalmam,mert egy fősulira megyünk.
-Jó reggelt gyönyörűm!-ölelt át hátulról Harry.Hozzábújtam,miközben egy levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra.-Ez volt éeletem legjobb éjszakája!-suttogta a fülembe.Megfordulva karjai között,adta neki egy csókot,ami kicsivel hoszabbra sikeredett mint vártam.
-Akkor már nem vagyok egyedül.-karoltam át a nyakánál.Párpercig egymást néztük,majd mindketten rohamos gyorsaságban elkezdtünk készülődni,amint rájöttem,hogy mindjárt elkések.Mikor éppen öltöztem,észrevettem,hogy még mindig Harry pólója van rajtam,de nem szívesen vettem le.Ezért egy bővebb de mégis ünnepijesebb pólót választottam,ami alá betűrtem a pólót.
-Szivecském?!-szólított Harry,mire felé fordultam.-Tudod min gondolkodtam?-karolt át a derekamnál.
-Min?-vigyorogtam mint a tejbe tök.
-Hogy hová tűnhetett a pólóm.Hosszas gondolkodás után rájöttem,hogy utóljára rajtad láttam.Nem...akarsz esetleg mondani nekem valamit?-lebuktam.A francba,hogy miért nem hozott másik pólót!
-Nem nem tudom miről beszélsz.-improvizáltam,majd megkerülve elindultam a fürdőfelé,amikor utánam szólt.
-Aha!Akkor mi az ami kilóg a felsőd alól?-állt neki támaszkodva a szekrénynek,csupasz,felső testtel.Ezt nem hiszem el!Miért nincs egy hülye tükrőm,legalább akkor láttam,volna mit türök be.
-Oké!-vettem fel a szenvedőstílusom.Igazából csak azt vártam,hogy Harry azt mondja,hogy maradhat rajtam,és ő majd inkább mászkál így az utcákon.Persze,csak ha a vele vagyok!Másképpen meg sem engedem.
-Jó maradhat.-adta meg magát,és ez sajnos elég könnyen ment,szóval biztos,hogy lesz mit visszafizetnem.De egyenlőre a nyakába ugorva,adtam egy puszit az arcára.
Egy órával később már túl is estem a szóbeli felvételi vizsgámon.Nagy szerencsémre csak jövő héten lesznek az írásbelik.Ami annyit jelent,hogy tanulás,tanulás és tanulás.Tehát,megint nem lesz időm Harry-re.Tudom,hogy megérti,de azért mégis bennem van az érzés,hogy nem eshet jól neki.Úgy éreztem egész jól sikerült ez az elbeszélgetés,és ami ebben a legjobb legalább erre a kis időre nem veszekedtünk Aubrey-val,hanem mint érettnők válaszoltunk a kérdésekre,és azt amit már évekkel ezelőtt elterveztünk,be is tartottunk.Célunk csak egy közös van.Soha nem hagyjuk cserben egymást.Aztán ezután elrohant Aubrey.Nem tudtam eldönteni valyon tiszta szívből mondta,vagy már lemondott a barátságunkról.Megköszsöntem az uraknak,majd Aubrey után mentem.A falnak dőlve ült a földön és könnyek csurogtak le az arcáról.Leguggoltam elé,és a térdére raktam a kezeimet.
-Aubrey?Jól vagy?-néztem a szemeibe.
-Nem!Sajnálom.Amikor kimondtuk azt a szót,rájöttem miért is vagyunk mi barátok.Egyeltalán ne vettem figyelembe azokat a kedves gesztusokat amiket értem tettél,és nagyon sajnálom!Csak azt akartam,hogy te is érezd,én most min megyek keresztül,de aztán rajöttem te ennél sokkal roszabbat érzel.Önző voltam,sajnálom!-szavaknélkül is megértettük egymást,nem csináltam semmi mást,csak megöleltem őt,és ezúttal ő is viszonozta,minden mástól elvonatkoztatva.
-Mindketten hülyék voltunk!De elsősorban neked volt igazad.-letöröltem a könnyeit,majd felsegítve a hideg kőről,átkaroltuk egymást,és kimentünk a nagybetűs életet jelentő kapun.A szüleinkre mosolyogva,mindketten bólintottunk,ami azt jelentette,hogy valószínűleg sikerült,ami egyeltalán nem biztos,de mi csak a jó oldalát néztük a dolgoknak.Először Aubrey-t öleltem meg,majd a szüleinkhez mentünk.Anyut és aput egyszerre öleltem meg,majd pedig Harry-t is aki karjaiban megpörgetett,mire halk síkítás hagyta el a hangszálaimat.
-Hé emberek!-szólalt meg Aubrey,az ő Aubrey-s stílusában.Már most a főiskolán éreztem magam.-Menjünk el ünnepelni!-nem is volt mire,de ez egyeltalán nem számított.Nagyon boldog voltam.Itt voltak azok az emberek akik a legjobban számítottak az életemben.A szüleim,Aubrey,Harry,és persze Aubrey szülei akiket már a másodszüleimnek tekintettem.Úgy döntöttünk,hogy nem kocsival megyünk,hanem gyalog,amihez a fél várost át kell sétálni,de senkinek nem volt ellenére.Harry,Aubrey és én elölmentünk.Harry volt középen,úgyhogy egyik kezével Aubrey-t a másikkal meg engem ölelt át,és egész úton mindenkinek odaordította,hogy az "én főiskolás lányaim".Nagyon ciki volt,de legalább a szülők is lazán vették,és nagyon örültem neki,hogy anyuék szinte már családtagnak tekintették Harry-t.Ami peidg azt a dolgot illeti,anyával megbeszéltem és egyeltalán nem akadt ki,sőt majd kiugrott a bőréből,viszont azt megígérte,hogy nem fogja elmondani apunak.Ezért roppant hálás voltam neki.
Sziasztooook!:))))
Nagyon szépen köszönöm a sok támogatást,szavazatot,és láttam hogy többen is beraktátok a Reading Storytokba(ha valaki tudná ez mit jelent,jó lenne,mert erre még nem jöttem rá hogy ez mit takar:D )a történetet. Szóval nagyon szépen köszönöm nektek,imádlak titeket!!!!<33Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után!
