-KInyitom!-kiabáltam anyunak,miközben a tekefonommal tartottam lefelé a lépcsőn.Mire eljutottam addig hogy kinyissam az ajtót legalább 20 értesítésem jött.Gondoltam majd egybe válaszolo rá,úgyhogy el is raktam a zsebembe.
-Boldog Szülinapooot!-üdvözölt rég nem látott barátom Dereck.
-Köszönöm,de mégis hogy.......-be se fejeztem a mondatomat már a nyakamba ugrott.-Kerültél ide.-kíváncsi voltam,így nem hagyhattam ki hogy ne fejezzem be a mondatot.
-Volt egy kis segítségem.-kacsintott.Most már végképp nem értettem semmit.Aztán előugrott Aubrey,és most már mind a ketten üvöltötték,hogy "Boldog Szülinapot!",amit nyiltan állíthatok,hogy az egész utca hallott.Beengedtem őket,és mikor Dereck után akartam menni,hogy bemutassam anyuéknak,Aubrey visszahúzott.Rámmosolygott,majd megölelt.Mint ma semmit,így ezt sem értettem.Kezdtem aggódni.Nem szokott csak úgy megölelni.
-Aubrey mi a baj?-toltam el egy kicsit magamtól.
-Semmi.-rázta a fejét.
-Aubrey nem hülyíts!Láttam,és ne tagadd!-kicsit odébb vezettem,mert gondoltam akkor olyan dologról lehet szó,amit másoknak nem kellenne hallania.
-Csak hiányoztál,és még mindig............nem tudod mit?Hagyjuk.Ez a te napod!Menjünk és ünnepeljünk.-letörölte a könnyeit,majd egy szó nélkül otthagyott.Folyamatosan a befejezetlen mondatán járt az eszem.Nem azért mert nem tudtam,hanem azért mert pontosan tudtam miről van szó,és a baj hogy ő egyeltalán nem tudott semmit.Már 2 hete nem találkoztunk és ezalatt az idő alatt nagyon sok minden történt.Gondolataimat a rezegő telefonom zavarta meg.Kivettem a zsebemből,és amint megláttam a számot elment a kedvem mindentől.
-Kicsim,gyere a vendégeidhez!-kiabált anyu a konyhából.
-Megyek,egy pillanat!-halkan kinyitottam az ajtót,majd becsuktam magam után.Erősen elgondolkodtam,hogy felvegyem-e a telefont............de nem!Igaza volt Aubrey-nak ez az én napom,és az én napomon csak kívánatos emberekkel kívánok lenni.Kinyomtam a telefonomat,majd visszamentem a házba.Mikor beléptem ordító csendesség fogadott.A konyha felé vettem az irányt,majd mikor beléptem a nappaliba,felkapcsolódott a villany,és anyuék pedig kiugrottak a kanapé mögül.Mind a "Boldog Szülinapot!" kiabálták,el sem tudom mondani,hogy mennyire boldog voltam abban a percben.Mindenki itt volt aki számított,csak egy ember nem!De ő már nem volt az életem része.Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat,és odamentem hozzájuk,hogy megöleljem őket.Anyu a régi szokásokat megtartva ezalatt körülbelül 200 fotót készített ha nem többet,és apu pedig az ő telefonjával,úgyhogy szerintem képekből nem lesz hiány.Legalább mindenkinek tudunk adni mindegyik példából.
-Először én jövök!-ugrandozott ajándékkal a kezében Aubrey.Mosolyogva néztem,ahogyan ugrándozik oda felém.-Boldog Szülinapot!-megöleltük egymást,majd elkezdtem kibontani az ajándékot.Amikor megláttam mit rejtett a csomagolás,azt hittem elsírom magam,és nem csak hittem mert így is történt.Nem tudtam mit mondani,csak megöleltem Aubrey-t mégegyszer.-Köszönöm.-suttogtam a fülébe,közben pedig a könnyeimet törölgettem.Mikor elegedtük egymást,még egyszer ránéztem a képre,ami még 6 éves korunkban készült rólunk.Másoknak csak egy képet rejt,de nekem/nekünk ez életet.Erre a képre nézve minden eszembe jutott ami eddig történt.Hihetetlen hogy akkor még ezeket a dolgokat gondolni sem mertem volna.Annak ellenére,hogy voltak rossz és jó dolgok is,valamint halál közeli élményeim,egyiket sem bántam meg.Elég durva ezt hallani,de így van,mert sok mindent megtanultam az élettől,és ha ezek nem történnek meg velem,talán soha nem tudom meg.
-Az én ajándékom fel sem ér Aubreyéhoz,de remélem azért tetszeni fog.-nyújtotta át a kis dobozt Dereck,azonnal megöleltem.Kíváncsian nyitottam ki a dobozt.Tele volt újságpapírral,és mivel ezekhez nem volt sohasem türelmem,kiszórtam belőle mindet.A doboz legalján egy karkötő volt.Egyszerű de mégis gyönyörű.Imádom!Kivettem a dobozból,és felis raktam.Mikor már készültem letenni a dobozt akkor láttam meg az alján egy borítékot.Kinyitottam a borítékot,és előhúztam belőle egy képet.Megfordítottam,majd megláttam rajta Harry-t és Dereck-et.Tudom mikor készült ez a kép.Dereck mesélte,említette is hogy ez volt Harry-vel az utolsó fényképe,mert ezután döntött úgy Harry,hogy elhagyja Miami-t.Nem akartam megmutatni senkinek,ezt magamnak akartam megtartani,azért visszaraktam a borítékba,majd felpillantottam Dereckre,és tátogva megköszöntem neki,mire halványan elmosolyodott.
Aztán jöttek anyuék egy hatalmas csomaggal a kezükben.Tátva maradt a szám.Apu úgy gondolta átadja nekem,de mivel látta,hogy valószínűleg úgy sem tudnám megfogni,inkább lerakta a földre.
-Boldog Szülinapot kincsem!-megölelt anyu,és amint a karjaiban voltam elsírtam magam.Mióta itthon voltam ez az első szülinapom,igaz nem a 18. de a 17 is megteszi.Anyu tudta,hogy miért sírtam el magam,és amint meglátta a piros szemeimet,ő is elsírta magát.A háttérben Aubrey és Dereck mosolyogtak,főleg mikor apu is csatlakozott hozzánk.Anyu letörölte a könnyeimet,ezzel sikerült elkennie a sminkemet is,de nem nagyon érdekelt.
-Bontsd ki!-dörzsölte a kezét apu.
-Apu nyugi!Vagy....nekem kéne vigyáznom?-mutattam félve a csomagra.MInd elnevették magukat,és apu biztosított róla,hogy nem kell félnem semmitől.Leültem az ajándékom mellé,majd elkezdtem kibontani.Úgy terveztem,hogy szépen fogom kicsomagolni,de ezt már az első tépésnél kilődtem.
-Anyu,apu!-nagyon örültem az ajándéknak.Egy bőrönd volt az.Olyan amilyet még a 15. szülinapomra néztem ki,de akkor még igazuk volt anyuéknak,nem volt rá szükségem,de most már............!Megöleltem még egyszer anyuékat,amikor apu egy kisebb levelet nyomott a kezembe.Beleraktam a bőröndömbe,mert nem akartam kinyitni mindenki előtt.Mégpedig azért nem,mert 2 héttel a szülinapom előtt,beadtam a jelentkezésemet egy egyetemre.A sok közül ez tetszett a legjobban,de ennek van a legnagyobb ára is,amire nem tudom,hogy képes vagy-e feladni.
Miután a többiek elmentek,felvittem a szobámba az ajándékaimat.Mindegyiket a legláthatóbb helyre raktam ki,hogy lássam őket.De egyet mégis féltem kirakni.Eg ydarabig tépelődtem,de aztán nem bírtam tovább meg kellett tudnom,hogy mi van a levélben.Átfutottam a szobámon,és ezzel a lendülettel kivettem a bőröndömből is a levelet.Lassan kezdtem el felnyitni a borítékot,mikor valami kopogás hallatszott.Azt hittem anyuék kopognak,de aztán megláttam egy követ az ablakomnak csapódni.Felsóhajtottam,és leraktam a levelet az ágyamra,majd az ablakomhoz mentem,és felnyitottam.Amikor lenéztem és megláttam,minden élet kedvem elment.Hirtelen már azt sem akartam tudni,mi van abban a levélben.
-Te soha nem adod fel?-kérdeztem unottan.
-Soha,ha rólad van szó!-rázta a fejét Harry.-Kérlek,beszéljünk!-nem akartam,de tudtam ha nem megyek bele,képes egész éjjel az ablakom alatt ülni.Tapasztalatból tudom.Felkaptam egy vastag pulcsit és a cipőmet,majd halkan becsuktam magam után az ajtót.
-Szia.-megakart ölelni,de mielőtt ez megtörténhetett volna,megállítottam.
-Mit akarsz?-kérdeztem sürgetően.-Egyeltalán miért jöttél ide?
-Tara,szeretlek,én nem akartam ezt az egészet...elakartam mondani,de....aztán....-belé szorítottam a szót.
-Mikor?Mikor akartad elmondani?De tudod mit?Nem is érdekel,mond hogy mit akarsz,és menj el,kérlek!-kicsit rosszul éreztem magam,ahogyan beszéltem vele,de ha mindenegyes nap ide fog jönni,akkor nem tudom elfelejteni.De el kell,mert Harry már nem az életem része!Hazudott nekem,és ezt nem tudom neki megbocsájtani.
-Boldog Szülinapot!-átnyújtotta a kisdobozkát,majd elment.Megvártam míg kikanyarodik az utcából,de még utána sem mozdult meg a lábam.Legyökerezett,és nem tudtam mozogni.Miért van ekkora hatással rám,már csak a közelsége is?Az ajándékot szorongattam a kezemben,majd amikor felnéztem az utca túloldalán-akit bárhol felismertem volna-Eva-t láttam meg.A kis jegyzet füzetébe írogatott,mikor felnézett és megakadt a szeme rajtam,ezután megint elkezdett írni,és megint rámnézett.Lenéztem az ajándékomra,és mikor visszatekintettem rá,már nem.....volt ott.Egy másodperc!Ez alatt hogyan tűnt el?Összehúztam magamon a pulcsit,és inkább bementem a házba.Mikor beértem,neki dőltem az ajtónak,és azt hittem elájulok.Soha nem ilyedtem meg ennyire Eva-tól mint most.Más volt!Teljesen más!
Felmentem a szobámba,majd ledőltem az ágyra.Csak néztem a plafont,aztán felültem.Ránéztem a levelemre,majd Harry ajándékát félre raktam,és a kezembe vettem,azt a levelet ami a jövőmet tartalmazta.
Sziasztook cukik!:) Hogy vagytok?:) Hogy tetszik az új rész?
Nagyon szeretném megköszönni nektek a szavazatokat,habár hozzászólásokat nem kaptam sűrűn.Igazából tudom,hogy nem vagyok valami gyakorlott,vannak nálam sokkal profibbak is,de azért kezdtem az írást mert szeretem,kikapcsol és egyszer szeretnék olyan jó lenni,mint ahogyan ti is vagytok.Remélem azért ennek ellenére is tetszik a történet:)
Puszi nektek!
