Néha a legnehezebb dolgok a legkönnyebbek.Ebben az esetben,az hogy anyuék elengedjenek.Persze,mint mindig most is éreztem azt a kis lelkiismeretfurgdalást.Talán van három hónapja,hogy haza jöttem,és azóta meg tudom számolni hányszor voltam velük.Nem vártam tőlük,hogy ezt megértsék,de meg kellett érteniük.
-Anyu tudom,hogy ez elég érthetetlen,de amint....-kezdtem,de anyu felrohant.Harry-re néztem,aki csak bólintott,és a fülembe súgott,hogy addig elmondja apunak.Adtam az arcára egy puszit ezért,aztán anyu után rohantam.Nem gondoltam volna,hogy őt ez így fogja érinteni.Nem rég ő mondta,hogy azt szeretné ha boldog lennék,és tudja,hogy Harry mellett biztonságban vagyok.Nem értettem semmit,ismét.De talán ha elmondom neki az igazságot,akkor megérti és elenged.Ha nem is szívesen,de legalább az a pár százalék ott van.Beérve a szobába,elszomorodtam a látványtól.Anyu az ágyon ült,és sírt.Amint meglátott rohamos gyorsaságban letörölte a könnyeit.
-Anyu.-ültem le vele szembe,és egy zsepit nyújtottam neki.-Sajnálom,én nem akartam.-magamhoz öleltem.Pár másodpercig éreztem csak az érintését a hátamon,aztán eltolt magától,és a szemembe nézve,szólásra készült.
-Nem azzal van a bajom amit mondtatok.Csak,olyan hihetetlen,hogy ilyen nagy lettél,és ilyen gyorsan felnőttél,aminek a felét sem láthattam.Annyira büszke vagyok rád,hogy ezek után is fel tudtál állni,és tovább éltél,ezekkel a gondolatokkal.Látva Harry-t és téged,először kicsit tartottam tőle,de aztán láttam,ahogy Harry a szemedbe néz,és te rá,olyan jó érzés így látni a kislányomat.-most már nem csak anyu sírt,én is.Hirtelen akkora kő esett le a szívemről.Viszont egy részről el is szomorított.Csak ezek a szavak jártak a fejemben "aminek a felét sem láthattam".Sajnos így volt,de minden erőmmel azon vagyok,hogy ezt meg nem történtté tegyem.
-Szóval,akkor elmehetek?-kérdeztem kisírt szemekkel.Anyu bólintott,majd mind a ketten ráncba szedtük magunkat,és lementünk apu-hoz,aki Harry-vel nevetett valamin.Na ez nagyon meglepett,mint egy csapás úgy zúdult rám.Anyával érdeklődő szemekkel mentünk be a nappaliba,ő apu én Harry-mellé ültem le,aki átkarolt a derekamnál.
-Tara nagyon jól választóttál!-mi van?Ilyet még nem hallottam apu szájából.Meglepődésemben,Harry-re néztem,hogy mondja már el mi a jó franc van itt,mire ő csak felnevetett.Hát legalább őt szereti az én családom.-MInden meccset kivűlről-hegyire tud.A legnagyobb foci rajongó akivel eddig találkoztam!-mesélte ámuldozva apu.MIndent értettem.Aput a legjobban a foci-val lehet lenyűgözni.Már csak azt kellett kiderítenem,hogy Harry tényleg foci rajongó-e,vagy csak tudta apu gyenge pontját.
Egy darabig még anyuéknál maradtunk,de inkább Harry és apu hangját lehetett hallani.Mi csak halkan meghúztuk magunkat a konyhában anyával.Úgy volt,hogy HArr-nél alszom,de inkább úgy döntöttem ha már holnap elutazunk,akkor itthon maradok anyuékkal,akik nagyon örültek neki,és Harry-nek sem jelentett gondot.11 óra fele lehetett,amikor Harry úgy döntött hogy haza megy,mert korán kell kelni-e holnap,mivel még értem is jön.Nemhogy én tartottam,hanem apu majdnem ráugrott,hogy nem mehet sehova.Ami elég vicces volt,és még akkor is ezen röhögtünk,amikor kikísértem Harry-t.
-Nem tudom,hogy hogyan csináltad,de apu teljesen elájult tőled.-nevettem.
-Én se,csak így előkerült a szó róla,és mondtam pár dolgot.Aztán pedig egyre többet kérdézett,és a végén nyitva maradt a szája.-utánozta apu arcát abban a pillanatban.Nevettem tovább,ő pedig nevetve átkarolt a derekamnál.Rá dőltem a vállára,majd mikor végre abba hagytam a nevetést a szemébe néztem.
-Szeretlek!-tűrte hátra az egyik tincsemet.
-Én is!-lábujjhegyre állva megcsókoltam.-Örülök,hogy ennyire jóba lettél a szüleimmel.
-Igen,én is.Nagyon jó fejek.Látszik,hogy nagyon szeretnek,és ezt nagyon nagyra tartom,bárcsak nekem is ilyenek lennének a szüleim,nem csak a pénz lenne nekik a minden.-mondta szomorúan.-Billie megparacsolta,hogy vigyázzak rád,különben kinyúvaszt.-pöckölte meg az orromat,majd adott rá egy puszit.Csak mosolyogtam,aztán esze,be jutott egy fontos kérdés.
-Ti már tegeződtetek is?-néztem érdekesen.Harry nevetett.
-Még szép!Harry havernak hív.-megint kitört belőlem a nevetés.A kezemet a szám elé raktam,mert annyira kellett nevetnem.
-Legközelebb én is így foglak hívni.-mondtam nevetve,mire ő csak egy "haha,nagyon vicces vagy!"-ot vágott hozzám.Abba hagytam a nevetést.-Csak vicceltem!-pöcköltem meg én is az orrát,de arra nem volt időm,hogy megpusziljam ott,mert engem megelőzve,megcsókolt.Hosszú idők óta,most annyira felszabadultam,hogy csak ilyen életet kívántam magamnak.Röhögni nap mint nap,a pasimmal és a családommal,akik szeretik őt,ez pedig számomra a legnagyobb öröm a világon.
-Holnap jövök.-mondta két csókunk között.-Szia kis Manó!-adott egy puszit az arcomra,és már csak a távolódó alakját láttam.Mosolyogva mentem be a házba.Anyu a konyhában mosogatott,apu pedig nézte a meccset.Szerintem ezért menekült el Harry.Halkan felnevettem a történteken,aztán leültem az egyik székre.Anyu hátra pillantott rám,én pedig rá mosolyogtam.Kivettem egy vizet a hűtőböl,majd töltöttem a poharamba,és visza ültem a székre.
-Rendes srác.Nagyon megkedveltem.-mondta mosogatás közben.
-Örülök neki.Főleg apu mennyire oda volt érte.-kuncogtam.-Tényleg Harry havernak hívja?-kérdeztem még mindig nevetve,ugyanis ezzel nem tudtam betelni.
-Az nem kifejezés,olyan szavakat használt miközben beszéltek,mint Harry.Például kúl,vagy zsír.-nevetett ő is az emlékek felidézése közben.Azt hiszem nekik is emlékezetes volt ez az este.Nekem is,és nagyon jól éreztem magam.A legfontosabb emberekkel a világon,a legszebb benne,hogy közben nem gondoltam semmire,csak arra mennyire szeretem ezeket a pillantokat.Főleg amikor beszélgetés közben is puszilgat Harry.Igaza van apunak,a legjobbat fogtam ki.Nála nem is kívánhatnék jobbat.
Segítettem anyunak rendet rakni,majd felmentünk összepakolni nekem.Anyu ragaszkodott hozzá,hogy segíthessen összepakolni.Nem ellenkeztem,hagytam és közben anya lánya beszélgetést folytattunk.Jó volt újra megélni ezeket a pillantokat.Anyu-val azelőtt sokszor csináltunk ilyet,és mindig nagyon jó volt.Csak a különbség,hogy már nagyobb lettem,és egész másról szól ez.Miután mindent összepakoltunk,anyu jó éjt kívánt nekem,és kioktatott,hogy nagyon vigyázzunk magunkra,és ah bármi baj lenne,azonnal hívjam,mert ő már is megy.Teljesen normálisnak tartottam az aggódását,és megígértem neki,hogy mindennap beszélünk.Valamint elmeséltem neki,hogy valójában miért megyünk Miami-ba,ezek után egyből megértette.Visszagondolva erre a napra,mindig boldogan fogok emlékezni.
