*Hajnal 4 óra*
Elkésve keltem.Ngayon kellett sietnem,mert már Harry is itt volt,és a gépünk egy és fél órán belül indult.A szerencsém az volt,hogy amíg én készülődtem,legalább addig apu feltartotta Harry-t,ugyanis nagyon türelmetlen tud lenni.Gyorsan megfésültem a hajamat,és annyi időm még volt rá,hogy felrakjam egy kontyba.Ami a legfontosabb és nem hagyhattam itthon az a nagymamám naklánca volt.Ő állt hozzám a legközelebb,és amikor meghalt akor anyu nagyon szomorú volt,hisz az anyukája volt.Perzse,ez nem azt jelenti,hogy apu anyukájához nem állok közel,csak vele annyi az össz program,hogy elmegyek színházba.Lássuk be,nem valami nagy kötelék.
Összepakoltam a kisebb táskámba,és a telefonomat is beleraktam.Felvettem a kabátomat,és mentem le.Anyu éppen valami kaját pakolt,apu pedig untatta Harry-t a hülyeségeivel.Szegény Harry-t látva-ahogy szenved-nevetnem kellett,persze csak halkan.Ahogy leértem,oda jött hozzám,és adott egy lágy csókot,amibe mind a ketten belemosolyogtunk.Elkérte a táskámat,majd elköszönt anyuéktól,és berakta a többi holmi közé a táskám,meg a bőröndömet.Addig gyorsan én is elköszöntem anyuéktól.
-Nagyon fogsz hiányozni!Vigyázz magadra,és persze egymásrais.Mond meg,hogy jobbulást,és ha meggyógyult akkor szívesen megismernénk Harry szüleivel együtt.-ölelt meg anyu,és apu egyszerre.Nem tudtam mennyire időre megyünk el,de minden esetre nekem is nagyon fognak hiányozni.Főleg az anya-lánya beszélgetések.Most jöttem csak rá,mennyire más lettem.Azelőtt csak a suliról meg a tovább tanulásról beszélgettünk,most meg már a fiúkról,és egyéb dolgokról.Bárcsak máshogyan nőhettem volna fel!
-Ti is nagyon fogtok hiányozni!Átadom.Ti is nagyon vigyázzatok magatokra,és apu ha valami focival kapcsolatos kérésed van,akkor hívd Harry-t.-nevettem.Harry mögöttem állva,megcsikizett a csípőmnél.Apu szaporán bólogatott.-Sziasztok!-integettem az ajtóból.
-Pacsi haver!-nyújtotta apu a kezét,hogy Harry belecsapjon.Harry sóhajtott egyet,majd belecsapott apu kezébe,és aztán hozzá rakta "haver!".Anyuval csak nevettünk.Harry összekulcsolta a kezeinket,majd beszálltunk a kocsiba.Anyuék kint állva a ház előtt integettek nekünk.Elhajtav már nem is láttam őket.Nem voltam szomorú,sőt pozitívan álltam hozzá,hogy lesz egy kis változás.Vártam mi lesz ennek a vége,és legfőképpen arra vártam,hogyvajon Harry szülei megszeretnek-e a végén,vagy sem.Harry miatt mindent megteszek ennek érdekében,még ha minden erőmet erre kell áldoznom,nem érdekel.Gondolataim közepette Harry a kezemre rakta az övét,én pedig összekulcsoltam azokat.Egymásra mosolyogtunk.
-Aggódom!-mondta szomorú hangnemben.Kicsit elszongyolodtam,de most nekem kellett erősnek lenni.Nem ismertem olyan jól a kisöccsét,hiszen egyszer találkoztunk,de az a találkozás is nagyon megrázott.Szegény kisfiú ahogy erőtlenül ott ült a kanapén,és csak nézett előre,de azt se tudta hova.Rossz volt még nézni is.
-Tudom!De itt vagyok,és mármi is lesz,én mindig ott leszek neked.Nincs miért aggódnod.Freddie erős,és tudom,hogy ő sem adja fel.Küzdeni fog,és a te segítségeddel és a szüleidével,minden meg fog oldódni,meg fog gyógyulni!Nem lesz semmi baj.-hajoltam oda,és adtam egy puszi az arcára.
A reptéren az egész parkoló tele volt.Szerencsénkre Harry ismert valakit és szerzett egy parkolót.Minden holminkkal együtt bevonoltunk a reptérre.Gyorsan mindent elintéztünk,és még felszállásig maradt fél óránk.Nem tudom hogyan csináltuk,hogy ilyen gyorsan mindennel készen lettünk,de sikerült.Amíg nem kellett mennünk a repülőre,addig egy kávézóba mentünk ott a repteren belül.Harry üzent a szüleinek,hogy mostmegyünk majd a gépre.Addig énb elővettem a telefonomat,és csináltam pár képet.Egyiken Harry-vcel vagyunk rajta.Én neki dőlve támaszkodom,és mind a ketten mosolygunk.Annyira elvoltunk,hogy észre sem vettük,mennyire elment az idő.Amikor a kezeinkbe vettük a sok holmit,akkor mondták be,hogy öt perc van felszállásig.Gyorsabbra vettük a lépteinket,és sikerült elérni a gépet.Mindketten kifulladva ültünk le a székre.Csendben ültünk egymás mellett,aztán Harry vállára fektettem a fejem,ő pedig átkarolt.Mikor leültünk,már akkor nagyon fura volt valami.Olyan érzésem volt mintha valaki nézne.Bár már azt is el tudtam képzelni,hogy csak egész egyszerűen beképzelem,ezért nem fordítottam rá különösebb tekintélyt.Pár percig azt hittem,hogy tényleg beképzelem,de nem.Biztos voltam benne,hogy valaki néz.Hátra fordultam.Nem volt ott senki.
-Minden rendben?-kérdezte Harry,abba az irányba nézve ahová én.
-Igen!Minden rendben,csak....mindegy!-legyintettem,majd visszadöntöttem a fejemet a vállára.Továbbra is furcsa érzések kerülgettek.Úgy éreztem ha nem derítem ki,hogy nem csalnak az feltételezéseim,akkor nem bírok nyugton maradni két órán keresztül.Mivel már elértük a repülési magasságot,fellehetett állni.
-Elmegyek mosdóba,mindjárt jövök.-Harry bólintott,én pedig gyorsan mosdók irányába mentem,ahol azt a valakit kerestem.A mósdóknál körbe-körbe nézegettem,de láttam senkit.Tovább mentem,mivel élet nagy részt szenteltek a mósdóknak.Amikor már tényleg megbizonyosodtam róla,hogy nincs itt senki,vissza jártam menni,de egy erős kéz hátulról megragadta a nyakamat,ezzel pedig fújtogatva engem.Megragadtam a kezeit,hogy valamelyest tudjak lazítani a szorításán,de egy kicsit sem ment.Alig kaptam levegőt,és azt se tudtam hová hurcolt,de messze nem jutottunk,mert annak ellenére,hogy mindjárt megfulladok harcoltam ellene.Rugdostam,de olyan mintha meg se kottyant volna neki.
*Harry szemszöge*
Tara-ra vártam,de az az igazság,hogy már elég régóta mosdóban van.Hirtelen minden végig futott az agyamon.A legrosszabb dologtól a legjobbakig is.Folyamatosan az órámat nézegettem,aztán végül nem vártam tovább,és utána mentem.Ahogy közeledtem,halk nyögéséket hallottam,és akkor már tudtam,hogy Tara tényleg bajban van.Rohanni kezdtem a hangfelé,és nem is kellett sokat mennem,míg rájuk nem találtam.Chad egyik mocskos talpnyalója a barátnőmet fogdosta.Fújtogatta.Nem tétováztam,neki rontottam a fickónak,és ugyanúgy folytogatni kezdtem őt.Lassan de biztosan elengedte Tara-t,aki levegő után kapodva hullot a földre.A farzsbemben tárolt kést előhúztam,majd a fickó torkának szegeztem.Egyre erősebben nyomtam neki a torkához,aztán elkezdett rugdosni,és megpróbálta kivenni a kést a kezemből.Több se kellett megragadtam a pasast,szembe fordítottam magammal,és pontosan célozva a szívébe szúrtam bele a kést.A padlót elborította a vér.Tara-hoz futottam aki idő közben,megnyugodott,és végre levegőhöz jutott,de amikor a fejét oldalra fordítva meglátta a szívenszúrt férfit,felsikoltott.Magamhoz ölelve,felhúztam a földről,és visszavezettem őt a helyünkre.Belülre ültettem,és leültem mellé.Csendben voltunk.Csak azt tudnám,miért kell nekik ennyire Tara!?Mit akarnak tőle?
-Harry?-hallottam meg Tara hangját.Felé fordulva gyönyörű szemeivel találtam szebe magam.Akárhányszor ránéztem újra-és újra belészerettem.Talán még soha nem szerettem ennyire senkit mint őt.Volt egy komolyabb kapcsolatom,de az egészen más volt mint vele.Bólintva jeleztem neki,hogy mondja amit szeretne,bár volt egy selytésem mit akarhatott kérdezni.-Azt az embert.....te szúrtad le?-kérdezte könnyes szemekkel.Nem tudtam,mit mondjak neki.Hogy igen?!Nem szabadott!Túl kockázatos lenne.Ha megtudná azt a titkot amit már két éve őrzök,akkor azzal mindennek vége lenne.
