Egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni.Voltaképpen azért mert annyira de annyira szomorú voltam Harry és Fredie miatt,aztán azért is mert ma fogom megtudni,hogy életem hátra lévő részét Londonban tölthetem-e az egyetemen.Mindig is ilyenre vágytam.Egy szobatársra,aki majd egyszer a legjobbarátnőm lesz.Akivel mindent meg tudok majd beszélni,ő pedig velem.Sajnos ezt az álmot egykor még Aubrey-val álmodtam,de ez az álom most olyan messzinek tűnik.Ő itt marad,én viszont.....kitudja.Szeretném,hogy ne így váljunk el,de azt hiszem most tényleg betettem a kaput Aubrey-nál.Lehet,hogy most mindennek vége.
Felültem az ágyon,amikor kidülledtek a szemeim.Az egész ágyat zsebkendők borították,én pedig a szepik között feküdtem.Az éjjeliszekrényemen lévő tükörbe néztem.A hajam össze-vissza állt,az orrom a sok fúlyástól annyira piros volt,hogy úgy éreztem magam mint a Rudolf a rénszarvas.A szemeim tiszta vörösek voltak,és még mindig könnyeztek.
-Kicsim!Meg jött a posta!-kiabálta anyu lentről.Azonnal felpattantam az ágyról.Lesöpörtem az ágyról az összes zsepit,és a zsepik és a kuka között kezdtem el futkozni.Miután a zsepiket elrendeztem,a fürdőbe megcsináltam a hajamat.Hozzá teszem,nagyon fájdalmas volt.Aztán találtam még egy kis szemcseppet és gyorsan becsepegtettem a szemembe,aztán először úgy akartam,hogy csak az orromat de úgy döntöttem inkább az egész arcomat bealapozózom.Kicsi szempillaspirált is raktam,és a kedvenc padlizsán rúzsommal berúzsoztam a számat,de csak egészen halványan.Végül felöltöztem,és olyan gyorsan futottam le a lépcsőn,hogy majdnem legurultam.Nem is köszöntem anyuéknak,csak kirohantam az ajtón és kinyitottam a postaládát.Kivettem a leveleket,majd becsuktam és a leveleket egymás után rakosgatva indultam be a házba.Becsuktam a bejárati ajtót,és akkor a kezembe került AZ a levél.A többi levelet ledobtam a földre,és befutottam a konyhába ahol anyuék már ették a reggeliüket.Mikor meglátták a levelet,lerakták a csészéjüket,majd ilyen "nyisd már ki" pillantással illetek.Feltéptem a levelet.
-Úramisten!-csak ennnyit tudtam mondani.-Felvetek!!!!!!!!Anyu,apu felvetteeeeeek!!-ugráltam örömömben,majd egy kicsit el is sírtam magam.Anyuék büszkén megöleltek,aztán ők is elérzékenyültek.
-Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rád!-puszilgattak két oldalról.Örömtelien megöleltem őket,és közben egyfolytában a levelet nézegettem.Nem hittem a szememnek!!!Nem akartam elhinni,hogy tényleg megyek Londonba,és ezúttal nem két napra.Talán örökre is.Minden érzés keveredett bennem,de leírni egyiket se tudtam.Az első dolog ami eszembe jutott,hogy felhívjam Dereck-ket.Miközben én ezt intéztem addig anyuék az egész rokonságot végig telefonálták.Dereck két csörgés után felvette.
-Szia hercegnő!-szólt bele édes hangján.
-Felvettek!Felvettek,ééééésss...felvettek!!!-egyszerre sírtam és nevettem.
-Tara,gratulálok!Istenem,nagyon örülök neked!És mikor kezdődik a suli?-éreztem a hangjába,hogy örül nekem,de aztán eszembe jutott valami.Ő még hogy-hogy nem tudja az eredményt?
-Ööö..hát...azt írták,hogy egy hét múlva kezdődik a suli,de..és veled?Te nem kaptad meg a levelet?-kérdeztem félve.Nélküle semmit nem ér ez az egész.Nem akarok nélküle menni,az nem lenne igazság.
-De igen.Megkaptam.-mondta.Hát ez nem volt valami meggyőző.-Nem vettek fel.-mi?nem!Az nem lehet!A hirtelen boldogságom most alább hagyott.Dereck-kel akartam menni,és nem mással.azt reméltem valaki ott lesz velem,és együtt fedezzük fel.Éppen úgy ahogy Aubrey-val terveztem.-Itt vagy?-szólt bele Dereck aggódva.
