2 óra egy örökké valóságnak tűnt.Harry-vel átkarolva egymást ültünk a földön.Annyira rossz volt látni,hogy Harry sír.Nekem kellett erősnek lennem,de mégis ő volt az.Metörölte a szemeit,majd felállva,felhúzott engem is.Elindult a nappali felé,de visszhúzva adtam neki,egy csókot.Minden fájdalmunk benne volt.Nem másra,csak egymásra volt szükségünk.Mindig is egymásra volt szükségünk.Annyira bele szerettem ebbe a fiúba,hogy az ő fájdalma az rám is hat.Ami neki fáj az nekem is.Az ő problémái az enyémek is.Úgy érzem mindig is azok lesznek.
-Szeretlek!Itt vagyok melletted,mi ketten mindent megldunk!-utóljára megöleltem,és ő is oda súgta nekem,hogy szeret.Végig rohantunk a folyosón egyenesen a nnapila kötöttünk ki.Az orvos már nem volt ott,csak a kis Freddie élettelen testét láttuk meg legelőször,akit a szülei vettek körül.Harry elengedte a kezemet,és oda ment a családja többi tagához,de legfőképpen Freddie-hez.A baj csak az volt,hogy Harry nem sem merte ölelni szegény kisöccsét,mert annyira gyengének tűnt,hogy azt hitte ha megöleli képes összeroppanni.Ezért inkább csak megfogta a kezeit,mire a kisfiú arcára egy mosoly ragyogott fel.Én közben ott álltam és néztem őket.Rájuk nézve egy gyönyörű családot véltem felfedezni.Egy aprócska mosoly jelent meg az arcomon.Harry intett,hogy menjek oda hozzájuk,és mivel én is szerettem volna látni Freddie-t,ezért boldogan mentem oda,Alana szúrós pillantása nélkül.Legggugoltam Harry mellé,mikor Freddie oda nyújtotta nekem a másik kezét.Rá mosolyogtam,és boldogan ragadtam meg a kezét.Oldalról látva,Harry apjának az arcán egy mosolyt véltem felfedezni.Reméltem,hogy ezt nem csak látvány nyújtotta,hanem az is hogy valamennyire sikerült beférkőznöm a szívébe.
-Mit mondott az orvos?-kérdezte Harry.-Azon kívül,hogy egy-két hónapja maradt hátra!
-Holnap be kell feküdni-e a kórházba,ott több segítséggel talán meg is gyógyulhat.De ennek nem sok esélye van,csak reménykedni tudunk.-mondta halkan Alana,és hangján érződött,hogy a könnyeivel küszköd,amit meg is értettem.Szörnyű,hogy ilyen fiatalon egy ilyen csúnya betegség rabja lett.
-Nem kell reménykedni!-rázta a fejét hevesen Harry.-Tudom,hogy meg fog gyógyulni.Erős,sokkal erősebb mint én,vagy itt bármelyikünk.Túl fogja élni!-megpuszilta Freddie-t,majd felállt,és a konyhába ment.A szülei is utána indultak.Én viszont maradtam.Nem volt szívem egyedül hagyni.
*Harry szemszöge*
Soha nem fogom feladni a reményt,hogy Freddie meggyógyul,de az,hogy a szüleim szinte már feladták,azt nem tudtam elfogadni!Az egyetlen ami legeslegjobban boldoggá tett,hogy van melllettem valaki ebben a nehéz időszakban is.Ha Tara nem lenne,fogalmam sincsen hogyan bírnám,ezt a tétélenséget.Nem bírom nézni,ahogy napról-napra egyere rosszabul lesz,ha anyám és apám előbb cselekszik akkor mostmár rég jobban lehetne,de ehelyet még itthon fekszik el nem múló fájdalmakkal,és ez csak így egyre rosszabb lesz.Lássuk be,ehhez még mi is kevesek vagyunk,a családja.gyetlen reményünk marad,a kórház.Ahogy Tara is mondta,Freddie erős,és tudom,hogy túléli.Semmi kétésgem ez ellen,hisz az én ereim folynak benne.Részben.Én sem adom fel,főleg ha a munkámról van szó.Ami számomra nagyon fontos,és örök.Senki nem tudhatja meg.
Két bögrét vettem elő,amit tele töltöttem forró teával.Gondoltam Freddie-nek is viszek valamit,de nem nagyon tudtam mit ihat,vagy mi jó ilyenkor,ezért még egy bögrét vettem elő,és szintén öntöttem bele a teából.Már vittem volna,mert nagyon forró volt,de erre beléptek drága látos szüleim.Már csak ők hiányoztak!Most megint elkezdik a hülyeségüket,amihez semmi kedvem.
-Minek hoztad ide?Semmi köze a családunkhoz!-tette fel a kérdést anyám,karba tett kezekkel,és mint apám a kis csatlósa,ugyan ezt tette.
-Mert szükségem van rá!Attól,hogy te úgy gondolod a családhoz nincsköze,attól még hozzám van,és örülnék ha ezt végre felfognád!Nagyon elegem van belőle,hogy folyamatosan őt szidod,ahelyet,hogy megpróbálnád megismerni.De ennek még csak a jelét sem látom!-támaszkodtam a pulton.Muszály volt lenyugtatnom magamat.
-Nem hozzád való fiam!Térj észhez!-emelte fel hangját apám.
-Ne ti döntsétek el hozzám ki való,tudjátok mit menjetek a francba!Csak tőlem el messze!-zártam volna le a témát,de apám egy hatalmasat behúzott nekem.Majd széthasadt az álkapcsom,és erre felhúztam magam.Akarva-akaratlanul meglendítve a kezemet,és is behúztam neki egyet.Oda ahol én is kaptam.
*Tara szemszöge*
Ordíbálásokat hallottam a konyhából,ezért megnyugtatva Freddie-t a hang irányába futottam.Beérve a konyhába,nagy ordíbálás,és egy nem mindennapi Harry látványa fogadott.Másik irányba fordítva a fejem,Harry apja,Charlie is pontosan ugyan úgy nézett ki.Ordíbáltak,és egyszercsak Harry nekirontott az apjának.Alana próbálta szétszakítani őket,de semmi esélye nem volt a két Styles-sal szemben.Innen annyira durva látvány volt,hogy ezt megkellett állítanom,ugyanis ahányszor Harry új ütést kapott,felment bennem a pumpa.Oda futva,Harry elé álltam,és próbáltam Alana-val együtt elszkítani egymástól őket.
-Elég!Harry hagyd abba!Állj le!!-fordultam szembe vele,és úgy próbáltam leállítani.-Elég legyen!-kérésemre abbahagyták a dulakodást,és végre lenyugodtak egy kicsit.Alana kivezette a férjét a konyhából,én pedig kérdő szemekkel néztem Harry-re.Nagyon kivácsi voltam mi folyik itt.És a látványa,pedig fokozta ezt az érést.
-Harry,mi folyik itt?Mi volt ez?-támasztottam magam egy kézzel a pulton.Az orrából folyóvért törölte le,aztán egy nagy sóhaj kíséretében megrázta a fejét,és elment.Pár másodperccel később csak az ajtó hangos becsapódását hallottam.A pulton észre vettem három bögre teát,és az egyike felvéve,oda vittem Freddie-nek,aki boldogan felülve elkezdte szükcsölgetni.Megsimogattam a fejét,és mivel hallottam,hogy jön Alana,inkább felmentem,hogy megnézzem Harry-t.
Bekopogtam az ajtón,majd szép lassan benyitottam.Harry az ágyszélén ült,és a fejét a kezeivel támasztotta.Halkan becsuktam az ajtót,és leültem mellé.Megérintve a vállát,kérdeztem:
-Jól vagy?-néztem rá.-Harry,kérlek mond el mi történt?!-felnézett rám,majd szorosan megölelt,és aztán belkezdett.Mondandója elég tömör és mindentelmondó volt.A szokásos hülyeségek,hogy nem vagyok jó Harry-hez.Nincs közöm a családukhoz,és egyebek.Miközben Harry ezeket mondta,láttam rajta,hogy ez neki nehéz.
-Nem akartam elmondani,mert féltem,hogy már neked is túl sok!De én akkor is szeretlek!-törölgette az orrát a zsepivel,mivel még enyhén véres volt.
-Már nem érdekel,csakis veled akarok lenni!-adtam egy puszit az arcára,mire ő egy csókkal fűszerezte azt.
