Tegnap volt életem legeslegjobb napja.Dereck-kel eszméletlenül jól éreztem magam.Ennyire még soha nem éreztem magamhoz közel,de most úgy érzem lényegesen jobban megismertük egymást.Igazán kár,hogy ma már vissza vár a jó öreg California.Kitudja!Lehet,hogy hamarosan majd ide kell visszajönnöm,azzal,hogy felvettek az egyetemre.Úgy érzem ezen a megbeszélésen az igazi énemet mutattam meg,egy percig sem kerteltem,arra a kérdésre is a lehető leghatározottabban válaszoltam,hogy miért szeretnék ide jönni.Aminek pedig rendkívül örültem,hogy úgy néz ki nem is leszek egyedül.Dereck tényleg egy remek barát,soha nem kellett tudnia éppen mi a bajom,mert egy pillantásomból kitalálta.Ez kölcsönös volt,ezért nagyon is rossz volt tőle elbúcsúzni.
-Hiányozni fogsz!-öleltem meg.Szorosan átfogta a derekamat,miközben én a vállába fúrtam a fejemet.Erősen beszívtam az illatát,hogy addig is megmaradjon nekem emlékbe még nem találkozunk újra.Hogy ez miért is így van?Kiderült,hogy Dereck nem kifejezetten az egyetem miatt jött ide,hanem végleg itt akar maradni.Meglepő volt,hogy erről egy szót sem szólt,én meg hivogattam mint egy őrült,hogy hol van.Nem akart szólni,még nem tudta biztosan mit fog dönteni,de végül így döntött,és akármi is lesz én támogatom őt.Már csak azért is mert azt mondta bármikor eljöhetek meglátogatni őt.Ez plusz pont.
-Te is!Vigyázz magadra!-még egy utolsó ölelés,és már dudált a taxi olyan "nem érek rá egésznap" stílusban.Felnevettem majd még egyszer utóljára megöleltem,és beszálltam a taxiba.Apu biztosan anyuval beszélt,mert hallottam az aggódó hangját.Tipikus anyu,muszály volt felnevetnem.Még mielőtt elindultunk volna,lehúztam az ablakot,és Dereck-kel egymást mosolyogva néztük.Mivel a taxis eléggé bepipult felhúzta csak úgy spontán az ablakomat mint akinek elég volt ebből,de előtte még meghallottam a legédesebb becenevet amit csak kitalálhattak volna nekem.
-Nem sokára hercegnő!-integetett Dereck.Hireteln ötlettől vezérelve feltérdeltem az ülésre és mint egy esze-veszett őrült elkezdtem neki integetni.Rázkódó vállal temette arcát a kezei közé.Szerintem eléggé feldobtam a napját ahhoz,hogy boldogan távozzak álmaim városából.Egy nagy sóhaj kiséretében vissza ültem a normális pózba,és pont akkor rakta le apu a telefont.
-Anyu?-kérdeztem teljesen feleslegesen mert úgy is tudtam.
-Igen.-fújta ki a levegőt.Reakciójára felnevettem.
-Jól érezted magad tegnap?-meglepetésként ért apu kérdése,de nagyon örültem,hogy megkérdezte.Egyszerűen csak belevágtam a közepébe és elmeséltem mindent.Egy kis részletet sem hagytam ki,és roppant érdekes,de úgy láttam,hogy aput tényleg érdekli.Ez azért nagyon fura,mert ha egy fiúval megyek bárhová,akkor inkább kerüli ezeket a beszélgetéseket,és megelékszik annyival,hogy "jól éreztem magam".
-Dereck rendes srác,örülök,hogy vele barátkozol.-WTF????Na ne!Hol van az igazi apukám?!Kérem vissza.Ez rémisztő.Még sem mutathattam,hogy mennyire meglepett,mert különben elkezdi kérdezgetni,hogy "miért?Eddig nem ilyen voltam?NA mesélj csak kislányom!",ezért érett nő módjára válaszoltam.
-Igen az!A legjobb akit ismerek.
Otthon
-Sshhhh!-mutattam az ujjammal apunak hogy végre maradjon már csendben.A lehető leghalkabban közeledtünk a nappali felé,ahol anyu ült és nézte a tévét.A kedvenc sorozata ment,úgy hogy végre egyszer bejön a tervem és meg tudom ilyeszteni.Ha a sorozata megy,akkor se lát se hall,tiszta sor!A kanapé mögé settenkedtünk apuval,majd elszámoltunk háromig és kiugrottunk a kanapé mögül.
