*Harry szemszöge*
Egséz éjjel kerestük Tara-t,de sehol nem találtuk.Minden lehetséges helyet megnéztünk,de semmi.Nem tudom mit fogok csinálni ha bármi baja esik.Meg kell találnom,nem bírnám ki ha elveszíteném,végre minden helyre jött,és most megint,mintha ismét összeomlott volna minden.Tara szülei már egy csomószor hívtak,de képtelen vagyok felvenni.Bár már biztosan sejtik,hogy itt nincs minden rendben.Bele se merek gondolni,hogy mi lehet most Tara-val.Meg kell találnom,és ideje elmondanom neki,hogy ki is vagyok valójában.Megérdemel ennyit.Legfőképpen azért mert szeretem,és tudnia kell.
-Milyen helyek vannak még a térképen?Bármi!-kérdeztem Aubrey-t aki a térképet nézve,kutatott,hogy lehetnek-e még lehetséges helyek.-Valami gyár,vagy műhely,tök mindegy!!-sietettem.Minden perc veszélyes volt,és minden perc egy örökké valóság is.
-Semmi!Nem találok már semmit...-dobta el a térképet.Megálltam az út szélén.A térképet amit Aubrey eldobott,a kezembe vettem,majd kiszálltam a kocsiból,és a kocsimotorháztetejére terítettem.Először Aubrey habozott,hogy kiszálljon,de aztán mégis csatlakozott hozzám.Most még a hideg sem érdekelt,pedig majdnem megfagytunk mind a ketten.Aubrey oda állt mellém,majd felém nyújtott egy filcet.Kivettem a kezéből aztán pedig bejelöltem minden pontot,ahol már voltunk.Bejelöltük a pontokat,amikből egy kör jött ki.Ezt nem hsizem el,egész végig egy rohadt kört tettünk?!
Ledobtam a filcet a földre.A tarkómra tettem a kezemet,éskisétáltam az út legszélére,ahonnan simán elüthetett volna egy autó,de egyeltalán nem zavart.Aztán egy kezet éreztem a vállamon,és tudtam,hogy Aubrey az.Pontosan tudtam,hogy nem csak ő fél,hanem én is.Össze kellett tartanunk,csak így menthetjük meg Tara-t.
-Nagyon szeretem!Nem tudom elképzelni,most mi lehet vele.-rugdostam a köveket,és egy pár bele is ment a cipőmbe.
-Tudom!Én is aggódom érte,de egy nagyon bátor csaj,mint egy.....holló!-hirtelen felé fordítottam a fejemet.-Miaz?-nézett rám érdekesen.Valahonnan nagyon ismerős volt ez a szó,hogy "holló".Holló?!Csak ez a szó járt a fejemben.Holló!Aztán eszembe jutott.
-Aubrey!Egy zseni vagy!!-futtában megöleltem,majd viszafutottam a kocsihoz,és felvettem a földről a filcet.Megnéztem ismét a kört amit berajzoltunk.Nem tudom,hogy csak mítosz,de ez a kör ahhoz a mítoszhoz vezet vissza,amit még a szüleim mondtak nekem,amikor ideköltöztünk.Egy hollóról szól,egy bátor hollóról.Elkezdtem kapkodva berajzolni a vonalokat,miközben Audrey megállás nélkül kérdezgetett.
-Harry?Elmondanád mi a fenét csinálsz?-kérdezte,miközben a rajzomat nézte,amiből nem értett semmit.Ezt furcsáltam,hiszen neki is hallania lehetett a mítoszt.
-Nem hallottad?-kérdeztem egy percre felé billentve a fejemet.
-Mit?-értetlenkedett.
-Mikor ideköltöztünk a szüleim meséltek egy mítoszról,ami itt Californiában terjengett.Egy időben mindenki erről beszélt.-eközben továbbra is rajzoltam.A körből több vonalat rajzoltam,ami végül egy ponthoz vezetett.-Egy hollóról.A lényege az volt,hogy ez a holló egy kört tett meg,bizonyos épületek fölött,és egyszercsak leszállt.Ahol pedig leszállt,az ennek a körnek a középpontja volt.Ebben a pontban,pedig a föld alatt rejtőzik egy gyár,amit még talán a 70-es években fedeztek fel,de úgy gondolták,mivel értékes és sok látogatót hozhat,a föld alatt hagyták.-Aubrey el volt ámulva a mesénem,és nem tudtam hirtelen mit mondjon.
-És gondolod,hogy itt lesz Tara?-mutatott a pontra,amit berajzoltam.Alig láthatóan,de bólintottam,majd berajzoltam az odavezető utat.Aubrey kezébe nyomtam a térképet,majd mind a ketten beszálltunk a kocsiba,és teljes gázzal elindultam.Mivel nem tudtam,hol van-csak a térképen találtam egy kis sárgás utat,bejelöltem-ezért megkértem Aubrey-t,hogy mondja merre kell menni.
