Szorosan öleltem magamhoz Harry-t,és a megfelelő pillanatra vártam,hogy elmondhassam én nem mehetek vele.Biztos ki fog akadni,de meg kell értenie,hogy ez nem így működik.Neki is van egy külön élete,amit Miami-ban hagyott,és nekem is,ami itt van.Sok mindent be kell pótolnom.Ebben az évben fogok érettségizni,tanulnom kell.Nem bukhatok meg,és amúgy is sokat kihagytam.Nem csak az előtt,hanem mostanában is.Ngayjából semmit nem tanultam,csak a problémáimmal voltam elfoglalva.
Annak viszont,örültem,hohy Harry eljön velem hétvégén a színházba.Már a nagyival is beszéltem és alig várja.Azt is,hogy megismerje Harry-t,és azt hogy megnézhessük a darabot.Más esetben én is várnám,de mostmár kevésbé.Egyrészről félek,de ott van az a kis rész ami pedig véget akar vetni ennek az egésznek.És az a kis rész,nekem nagyon sokat számít.Azt akarom,hogy vége legyen,és úgy élhessek mint mások.Probléma mentesen.Valahogy nem vágyom semmi másra.
Egyből a probláma közepébe vágtam.
-Harry,én nem mehetek veled.-egyből eltolt magától,és szokásához híven azonnal felhúzta magát.
-Miért csinálod ezt velem te is?!-járkált fel-alá.Így én sem tudtam nyugodt maradni.Normálisan akartam megbeszélni vele,de úgy látszik nem lehet.Meg kell érteni-e.Nem megyek vele.Ettől nem tágítok.
-Mert nem dobhatok el mindent,és mehetek veled!Freddie-nek rád van szüksége,nem rám,és most foglalkozzál vele!Lehet,hogy téged nem érdekel a suli vagy a barátaid,de engem igen!Elhanyagoltam Aubrey,a sulit.Értsd meg nekem is van saját életem,és neked is.Jobb ha ezt elfogadod.Neked most ott van kötelességed,nekem itt.-meg sem várva a válaszát felmentem a szobába,és becsaptam magam mögött az ajtót.Most,hogy kimondtam,azt éreztem,hogy a világ legbunkóbb embere vagyok.Nem így kellett volna mondanom neki,és ezért szörnyen érzem magam.Az ágyra roskadtam,és éreztem,hogy valamennyi könnycsepp legördül az arcomról.Megbántottam,és ez rossz érzés volt.De ha meg nem mondom el neki,akkor engem kínoz,az a gondolat,hogy miért nem álltam a saját lábamra,és miért nem mondtam ki magamból.Talán így volt jobb?Vagy nem?Hirtelen megrezzent a telefonom,mire egy nagyot dobbant a szívem.Az egyik szám anyu volt,hogy haza értek,de nem talál othon és hol a francba vagyok.A másik viszont a rejtélyes idegen szám,amiről már néhány hete üzenetek jöttek.Kicsit tartva az üzenettől,megnyitottam.Csak egy szó volt,de ez számomra mindent elárult:"Veszély!".Arcomat a kezembe temettem,és tovább sírtam,szánalmas életemen.Van egy idióta,aki meg akar ölni,aztán ott van az az ember akit szeretek,és egy bunkóparaszt voltam vele.Aubrey,asszem nem kell ennél több.Elegem van.
Sok gondolkodás után,úgy döntttem összepakolom a cuccaimat,és haza megyek.Nem csak hogy Harry-nek lesz így könnyebb,hanem kicsit mind a ketten le tudunk nyugodni,és lesz ami lesz.Azt is alaposan átgondoltam,hogy talánnem is tudom....szünetet kéne tartani Harry-vel,de aztán meggondoltam magam.Még fájdalmas volt rágondolni is,így végül mindent a régiben hagytam.
Elővettem a bőröndömet,gondosan belehajtogattam a cuccaimat,és közben anyának is vissza üzentem,hogy Harry-nél vagyok,és most megyek haza.Fájdlmas volt összepakolni,mert belegondolva abba kis időbe amit itt töltöttem,a legjobb volt az életemben.Mosolyogva gondoltam vissza,mennyi hülyeséget is csináltunk ebben a pár napban.Ami igazából,úgy egy évnek tűnt.Összepakoltam a többi cuccomat is,majd levittem.Harry a nappaliban ült.Nézett a semmibe.Lassan mentem oda,és ültem le mellé.Halgatás ült közénk,aztán Harry megszólalt.
-Haza mész?-megszólalt rekedtes hangján.Majd megszakadt a szívem,de meg kellett tennem a lépést.Ha ezzel nem szembesítem,akkor most minden máshogy lenne.
-Igen.Anyuék haza értek,szeretnék velük lenni.-rá sem néztem,mert csak még jobban fájt volna.Aztán,megint visszatért az érzés.Tartsunk-e szünetet?Nem!Nem,nem is gondolok rá,hisz szeretem!-De tudnod kell,hogy ez nem azt jelenti,hogy nem támogatlak,és nem vagyok veled,csak ez most lehetőséget ad neked arra,hogy rendbe hozhasd a családoddal a kapcsolatodat.Mindig itt leszek neked!Szeretlek!-csulcsoltam össze a kezeinket,majd a vállára hajtottam a fejem.Adott egy puszit a fejemre,majd velem szembe fordult,és megcsókolt.
-Haza viszlek.-kivitte a holmijaimat a kocsiba,és már csak arra eszméltem fel,hogy az utcánkba vagyunk.Visszatért az emlék,amikor hozzá mentünk.Halvány mosoly kíséretében,megálltunk a házunk előtt.Mind a ketten sóhajtottunk egyet.-Igazad volt!Csak tudod,te vagy az egyetlen bizots pont az életemben,és nem szeretnélek téged is elveszíteni.A francba!-bokszolt bele a kormányba.
-Harry,nem fogsz elveszíteni!-tettem a kezemet az övére.Kiszálltunk a kocsiból,és bevittük a cuccaimat.Anyuék boldogan fogadtak engem.Én ezt nem tudtam kimutatni,mint amennyire én is örültem nekik.Harry segítet felvinni a szobámba a cuccokat,aztán búcsúzásként megcsókolt,és elment.Az este csöndesebben telt mint gondoltam.Most valahogy egyeltalán nem voltam kíváncsi arra,hogy anyu és apu hol voltak.Főleg,azért nem mert akkor még ha az is ilyen baromság,akkor még egy gondolat ami bevési magát az elmémbe.Éppen elég gondolat van már benne.De az,hogy ilyen rossz érzés legyen,hogy most nem vagyok Harry mellett,azt nem gondoltam volna.Fáradt voltam,úgy éreztem ha most nem megyek aludni,akkor felrobbanok.Így vettem egy nagy levegőt,és feltápázkodtam a kanapéról.
-Én elmegyek aludni.Jó éjszakát!-adta anyu és apu arcára egy puszit,aztán indultam a lépcső felé,de anyu megint jött a hülyeségével,amibe ugyebár apu is beszállt.
-Várj!Ti...szóval ti Harry-vel most együtt vagytok?-kérdezte kíváncsiskodva,de most egyeltalán nem akartam beszélni róla.Ha rá gondoltam is majd meghasadt a szívem.Rossz volt,hogy nem tudom mit csinálhat most.Remélem jól van,és nincs semmi baja.Nem szeretném ha bármilyen hülyeséget csinálna.
-Majd holnap megbeszéljük.-gyorsan felfutottam a lépcsőn,nehogy még valamire válaszolnom kelljen.Átvettem a pizsimet,majd ahogy befeküdtem az ágyba,azonnal el is aludtam.
