Egy kés lógott a kezében.Felém közeledett.Csak arra várt,hogy megtaláljon,és végezzen velem.Én csak álltam,a lábam lecövekelt,és nem tudott mozdulni.Egyre jobban közeledett,de még ekkeor sem voltam képes megmozdulni.Nem akartam elrohanni.Valami ott tartott,és az volt az érezésem nem hiába.
-Egész életemben erre a napra vártam!-felemelte a kést,majd egy határozott mozdulattal........
-Ah!-kicsapódtak a szemeim,és azonnal felültem.Olyan rohamos gyorsaságban vert a szívem,hogy nem akarta abba hagyni.Egyfolytában csak Eva arca lebegett a szemem előtt.Ahogyan a kést tartotta a kezében,aztán amikor felemelte,és belém..........belém döfhette volna,ha nem ébredek fel.Itt semmi nincsen rendben.Először még csak néha napján jelent meg,de most már az álmaimban is?Amint felraktam ezt a kérdést magamnak,kikászálódtam az ágyból,és a laptomon elé ültem.Megláttam a kisórát,ami szerint csak hajnali 3 óra volt.Nem voltam álmos.Sőt!Igenis éber voltam.
Rákerestem Eva nevére,de mint máskor most sem találtam semmit.Mivel azt mondta,hogy a kórházban dolgozik,úgy gondoltam,hogy ott talán több sikerrel járhatok,így gyorsan felvettem egy farmert,meg egy vastag kötött pulcsit,a converse cipőmet.Nem akartam összefutni vele,szóval inkább gyorsabbra vettem a tempót,futni kezdtem.
Berontottam a bejáratin és a recepciós férfihez mentem.Éppen nagyban dolgozott valamin,mikor végre észre vett,és megkérdezte miben segíthet.Ebben a pillanatban jobbnak láttam volna,ha nem tőle kérdezem meg.
-Egy kérdésem lenne.HA jól tudom van egy új nővérük,Eva-nak hívják.Még itt dolgozik?-majd széttörtem az ujjaimat.
-Mindössze egy napig dolgozott itt.De azt a napot is csak a noteszével töltött el.Furcsa egy lány meg kell hagyni.Azóta vissza se jött.-halványan bólintottam.
-Köszönöm!-kicsit csalódott voltam.Azt hittem itt talán többet megtudok,vagy esteleg meg is találhatom.Fogalmam sincs mit akarhat tőlem,és ez egy kicsit megrémíszt.Bármit is akarhat,nem származik semmi jó belőle.Azt hittem,csak puszta véletlen,hogy találkoztunk,de a tegnapi után..........biztos vagyok benne,hogy nem véletlen.A legfurcsább az egészben még mindig azt volt,hogy 1 másodperc alatt eltűnt.De hogyan?Ez lehetetlen.Még elfutni sem tud ennyi idő alatt.Az utcán sétálgatva ezek a kerdések foglalkoztattak.Meg próbáltam rá választ találni,de tudtam,hogy ez nem lesz ilyen egszerű,hogy csak kipattan a fejemből.Halkan csuktam be magam után a ház ajtaját,majd levettem a cipőmet és felmentem a szobámba.Nos....ez az idő legalább annyira jó volt,hogy eltelt az idő.Eredménytelenül ültem vissza a laptomon elé,és csak néztem.Ötletem se volt,hogy ezután mit csinálhatnék.Megpróbáltam még egyszer,de semmi.Már kezdtem feladni,mikor megláttam az asztalomon egy papírt.Össze volt hajtogatva.Mielőtt kinyitottam volna,körbe néztem a szobába.Kiváncsi voltam mit rejthet.Aztán megláttam egy rajzot ami az egész lapot beterítette.Mivel nem volt színes,biztosan valaki rajzolta.(lásd a mellékelt képen!Tudom színes,de képzeéjétek nem színesnek:D ) Ez a valaki pedig nem lehetett más,mint Eva.
Anyuék már javában készítették a reggelit,mikor én még mindig fent voltam a szobámban és kutakodtam Eva után.Most már nem is annyira az érdekelt,hogy ő kicsoda és mit akar tőlem,hanem egyre inkább a rajz,ami felcsigázott.A lap hátoldalán csak egy szó volt,de az is latinul,szóval nem értettem meg,és még el sem tudtam olvasni.
-Reggeli!-szólt fel anyu.
-Megyek!
Mielőtt leindultam volna,még egy oldalt megnéztem,de nem igazán akart bejönni,így inkább leraktam az asztalra és lementem.Isteni illatok fogadtak lent,de egy baj volt,hogy nem voltam éhes.Nem akartam megbántani anyuékat,és csak úgy otthagyni őket,azzal a mondattal,hogy "bocsi,de egy elmebeteg csaj küldözget leveleket és azt próbálom megfejteni",mert ez nem jönne be.Vagy ha igen,akkor megint mindenhova követnének.Ami nem baj,de lássuk be tegnap lettem 17,vagyis közel vagyok a 18-hoz,ami a felnőtté válásomat jelenti.6 éves koromban,mindig azt mondogattam,hogy soha nem akarok felnőni,de most hogy egy év választ el tőle,minden más lett.
