Miután anyuék is elmentek,egyedül maradtam.A szerencse az volt,hogy az édes drága szüleim behozták a laptopomat,és így nem unatkoztam.Egész éjjel csak néztem ki a fejemből,mert aéudni nem tudtam a fájások miatt.Többször is megnéztem a lábamon a sebet,és igaz,hogy sokkal szebb volt,de most annál jobban fájt.Ami a hasamat illeti meg sem tudtam mozdulni.Amikor tegnap beleszúrt valami,akkor utána nagyon sokáig alig kaptam levegőt,és mára meg már meg sem tudok mozdulni.Pedig a nővér azt mondta,hogy lassan tornásztatni kell a lábamat,mert úgy gyorsabban gyógyul és talán előbb haza is mehetek.Igazából ennek örülnék is,mert egész nap egyhelyben fekszem,és lássuk be ez nem valami kényelmes,viszont nagyon fáj,és kétlem,hogy még rátudnék-e állni.A hasam........hát azt meg jobb ha nem is hozom szóba.Mikor tegnap megnéztem ott is a vágást,rájöttem,hogy nem is csak egy van rajta.5 darabot találtam,bár csak egy van ami mély.
Anyuék tegnap azt mondták Aubrey bejön ma hozzám,aminek nagyon örülök,mert meg szeretném köszönni neki amit értem tett.Bizots kérdezgetni fog Harry-ről,de ezzel kapcsolatban fogalmam sincs mit mondjak neki.Végülis nem beszéltünk meg semmit,csak haza küldtem,de ez még semminek sem a jele.Hirtelen kopogás hallatszott.Nem mondtam semmit,mert már kezdett nyillódni az ajtó,amikor az egyik nővért láttam meg bejönni.Érdekes volt,mert még soha nem láttam őt itt a kórházban,pedig már jópárszor voltam itt,azonban mégis nagyon ismerős volt valahonnan.A szőke haja,barna szemei,és ami a legjobban ismerős volt benne az a tetkója volt a tarkóján.Nem tudom hol találkoztunk már,de kísérteties,hogy mennyire ismerős.
Háttal állt nekem,és valamit tevékenykedett az asztalon,aztán megfordult.Még így sem tudtam,pontosan megkémlelni az arcát,mert a noteszébe írt éppen,de amikor belépett a haja és a szeme volt az első ami feltűnt.Megköszörülte a torkát,majd felnézett az úgy buzgón teleírt lapjai mögül.
-Szia!Eva vagyok!-nyújtotta a kezét.Halványan rámosolyogtam,majd én is odanyújtottam a kezemet.
-Tara.-mondtam halkan.Eva?Furcsa de a neve egyeltalán nem volt ismerős.Minden más igen,de a neve valhogy nem ugrott be.Vártam,hogy valamit mondjon,de megint csak elkezdett írni.Már abban sem voltam biztos,hogy jól látok-e.Nővéri ruhába volt,de egyeltalán nem hasonlított egy nővérre.Úgy tűnt,mintha csak egy csavargó lány lenne,aki elszökött otthonról,ezzel fellázadva a szülőkkel szemben.
-Megkérdezhetem ki vagy?-muszály volt megkérdeznem.Nagyon érdekelt ez a lány.Mármint,olyan értelemben,hogy ki lehet ő?Kérdésemre felkapta a fejét,és hirtelen ledermedt.
-Én.....én......egy új nővér...vagyok.Megkértek,hogy én...felügyeljelek.-zavarban volt.Nem akartam tovább faggatni,pedig lett volna még pár kérdésem.Nem szerettem volna bunkó lenni,így hát hagytam,hogy menjen a dolgára.Miközben távozott a szobámból,még mindig írt a kis noteszébe.Furcsa lány.Igazából nem is furcsa,hanem érdekes.Aztán előppattant a fejemből egy tipikus tinédzser gondolat,ki Google-zom!Bármit csak valamit találjak róla.Gyötört a kíváncsiság.Óvatosan az ölembe vettem a MacBook-t,majd beírtam a nevét.Bár men tudtam a teljes nevét,de sok Eva-t kiadott,így inkább rámentem a képekre,hátha ott több sikerrel járok.Görgettem,görgettem,de még csak egy hasonló kinézetű lányt sem találtam.Ezért rámentem a további képekre.Az első lány képe,kifejezetten hasonlított rá.Rákkanttintottam,és mikor pont betőltődött az oldal megint nyilódott a szobám ajtaja.Gyorsan lecsuktam,és a szekrényre raktam vissza.
-Halihóóó!-köszöntött Aubrey kedvesen.Becsukta az ajtót,és odaugrándozott az ágyamhoz.Eközben a háta mögött tartotta a kezeit.Te jó ég,ma mindenki furán viselkedik?!Úgy vigyorgott rám mind egy tejbe tök,és ez nagyon idegesített,így inkább rákérdeztem,minden rendben-e.
-Mi az lenyeltél egy tököt?-kérdeztem az arcát kémlelve.Kérdésemre hátra döntött fejjel nevetett,és ettől nekem is nevethetnékem támadt.Legalább most már nem fájt annyira a hasam,ha nevettem.
-Nem te buta!-kinyújtotta a nyelvét,hogy megnézzem,hogy tuti nem nyelt le egy tököt.Pedig akkora volt az arca.-Először is,hoztam neked a kedvenc kávédat.-odanyújtotta a Starbuck-os poharat,mire megnyaltam a szám szélét.Egyet felkuncogott,aztán jóízűen bele ittam a kávémba.-Éééés....másodszor,pedig.........megkatuk a levelet a fősuitóóól!!!-ha tudtam volna,most felállok,és elkezdek ugrálni,de ebben nem is egy dolog gátolt meg.Így hát elkezdtem kalimpálni a kezemmel,hogy adja már oda.Amikor végre elérhettem volna,elhúzta előlem,erre begurultam.
-Hé!Ne használd ki,hogy ide vagyok kötözve.-nevetett egyet,majd egy "Bocsi" kíséretében,odaadta a levelet.Mind kettőnknek ugyan akkorra levél jött,de egyikünk sem tudta,mi állhat benne.Igaz Aubrey-nak vissza kelett mondani-a az ismétlendő elbeszélgetést,de attól még az elsőre bementünk,és megírtuk az íráselit is.Magyarán rendesen felvételiztünk.
-Nyissuk ki egyszerre!-szorongatta a levelet.Bólintottam,majd visszaszámolt és mind a ketten széttéptük a csomagolást.-ÁÁÁÁÁ!!!Felvettek!!-síkította Aubrey.Én még mindig kerestem a lapon aho azt írják.Nem is értem,minek kell ennyi blahblhblah-t bele rakni!Aztán végülis megtaláltam.
-Elutasítjuk kérelmét.-olvastam fel,amit oda leírtak.
-Annyira sajnálom Tara!-Aubrey odébbrakta az ő lapját,majd megölelt.Nem érdekelt,hogy fáj a hasam,szükségem volt az ölelésére.Minden erőmmel azon voltam,hogy bejussak a főiskolára.Kiskorom otó erre vágytam,és mindig elképzeltem,milyen lesz majd Aubrey-val egy szobában lenni,esténként csajos dolgokról dumálni,és amikor kiszökök,mert találkozni akarok életem szerelmével.Akkor még ezt gondoltam,de most már fogalmam sincs mihez kezdjek.Nincs fősuli,egy kórházban rohadok,és ezzel együtt a jövőm is elúszott.Ráadásul még tegnap éjjel kaptam egy üzenetet,Harry-től,hogy jobb ha szünetet tartunk,hogy áttudjam gondolni a dolgokat.17 évesen az embernek vannak tervei.Éppenséggel nekem is voltak,csak ez mind elúszott.Késve érettségiztem,és késve is fogok fősulira menni.Aubrey ölelésében kibontakoztak a könnyeim,nem tudtam gátat szabni nekik.Fájt,de Aubrey-nak viszont örültem,mert megérdemelte.Nincs vége semminek,csak találok valamit,ahová még van felvétel!De egyenlőre nincs tervem.Csak meg akarok gyógyulni végre.
-Ha kiengednek bemegyünk,és követeljük hogy adjanak még egy esélyt,nem lehet,hogy csak így elutasítanak,ez így nem jó!Ha te nem jössz,akkor én sem!-hadarta Aubrey,de mind feleslegesen.
-Nem!-ráztam a fejem.
-Mi az,hogy nem?-kérdezte csüggedt arccal.
-Elutasítottak.Nem mehetek vissza és kérhetem meg őket,hogy adjanak még egy esélyt!Mások is jelenkeztek az én helyemre,és nem akarom elvenni tőlük az esélyt.Igen,most fáj,de találok majd valamit.Te viszont!Mész!Nem engedem,hogy te is eldobd az álmodat csak azért,mert én nekem nem sikerült.Együtt vagy nem együtt,de mindig itt leszünk egymásnak!-letöröltem a könnyeit,majd megint megöleltük egymást.Azt hiszem itt most zárult le egy szakasz.Mostmár talán van esély arra,hogy egy új is nyíljon előttem.Ha így lesz állok elébe.
Egészen estig itt maradt Aubrey,és beszélgettünk a jövőről,és stb-ről.Talán ez az elutasítás egy jel volt,hogy nem kellene odajárnom,hanem valami egészen mást kéne csinálnom.Már most elkezdtem nézegetni hová is tudnék menni,de egynelőre nem találtam semmi,olyat ami jó lenne számomra.Any és apu még nem tudják,de biztos vagyok benne,hogy nem fognak haragudni,és ott fognak állni mellettem.Soha nem voltak azok a babonás fajták,hogy ha "mi odajártunk akkor bizony te is oda fogsz!",és ennek kifejezetten örültem,különben mostmár halálra lennék ítélve.
