*Tara szemszöge*
A kórház falai között arra gondolta,mi lett volna ha Harry és anya nincs ott,hogy megmentsen.Viszont más fontos dolgok is felmerültek bennem.Mit keresett ott anya,és egyetalán honnan tudhatta Harry számát?Egyeltalán honnan tudták hol vagyok?Teljesen úgy viselkedtek mintha ismernék egyást.De honnan?Hiszen anya kérdezte tőlem,kicsoda Harry?!Ezek a kérdések merültek fel bennem a kórházi ágyamon.Mivel egyedül voltam tudtam godolkodni ezeken a kérdéseken és a válaszon egyaránt.Tegnap anya hamarabb haza ment,hogy apát értesítse mi történt velem,de Harry éjjel fél egyig ott volt velem,mikor már annnyira fáradt volt,hogy haza küldtem.Apa is bejött amint megtudta mi történt,de már ő is haza ment,mert korán kellett menni-e dolgozni.És mivel nem tudtam aludni,már korán reggel bejött.
Harry azt mondta ma is egésznap boldogítani fog,aminek nagyon örültem,mert ha ő itt volt legalább kis időre elfelejthettem,hogy kórházban vagyok.Nagyon aggódott értem.Valójában én is aggódtam.Ngaoyn rosszul voltam,teljesen elhagyott az erőm,és csak az jutott eszembe,ahogy a kést a nyakamhoz szorította.Most annak helyén egy heg maradt.
-Szia!-gondolataimból Harry zökkentett ki.Egy zsacskót hozott a kezében.Fogalmam sem volt mi lehetett benne.
-Szia!-mosolyogtam rá,de közben a zacskót néztem,mert abban remélkedtem ennivaló lesz benne.A kórházban semmi jó kaja nem volt ami kívántam is,és már az éhenhalás szélén voltam.
-Hogy vagy?-guggolt le az ágyam mellé a kezeit pedig felrakta,ezzel tartotta magát.
-Jól.Egész jól.-néztem bele zöld szemeibe,de a szemem még mindig oda talált a zacskóhoz.Harry hirtelen felnevetett.Reméltem,hogy nem vette észre,hogy a zacskót strírölöm,de a következő pillanatban felállt,és oda ment a zacskóhoz.A francba!
-Hoztam egy kis kaját.-emelte fel a zacskót csábítás képpen,csak azt tudtam követni a szememmel,és már oly annyira éhes voltam,hogy a zacskóért nyúltam.Harry úgy gondolta nem kínoz tovább,így melllém rakta az ágyra.-Szereted a kínait?-nézett rám.Honnan tudta?Imádom!
-Imádoom!-nyúltam az első kis dobozkáért amiben meleg leves volt.Azonnal elkezdtem lapátolni,Harry pedig mosolyogva nézett.-Mi az?Tudod,hogy majdnem éhez haltam?Itt nem adnak mász csak moslékot!-beszéltem teli szájjal.Mondhatom gusztusos.-Kérsz?-nyújtottam felé.
-Nem kösz.-röhögött.-Amúgy meglepő de hihetetlen,hogy tudsz enni.-röhögött tovább.
-Hé,ne szemétkedj!-röhögtem fel én is.
-Oké,bocs csak egyél.-tekintetét,lefelé szegezte,mikor eszembe jutott egy kérdés.
-Harry?-kaptam be az utolsó kanál levest.
-Hm?-emelte fel a tekintetét.
-Mi történt azzal az alakkal?-kérdeztem félve.Feltápázkodott és oda jött hozzám,az ágy végében foglalt helyet.A kezemet felé nyújtottam,mire elmosolyodott és megfogta a kezem.
-5 millió dollárt kért,annak cserébe ha téged elenged.Persze,hogy azt mondtam rendben,és azt mondta hét végére kéri,utána pedig eltűnik a városból,és békénhagy téged.Megadom neki!Nem érdekel mennyibe kerül,hogy te biztonságban légy,én mindent megteszek.Megadom neki az 5 millió dollárt,már kivettem a félretett pénzemből.-szorította meg a kezemet.Éreztem,hogy pár könnycsepp szökik a szemebe.Harry-re néztem,de ő csak lefelé nézett.Fejebb ültem az ágyban,moccanásomra felém fordította tekintetét.Habozás nélkül megöleltem.Magához szorított.
-Annyira hálás vagyok neked!Annyi mindent tettél értem,nem is tudom,hogyan hálaljam meg!-kibontakoztunk egymás karjaiból.
-Éleg,hogy tudom jól vagy,és hogy biztonságban vagy,nekem ez a legfontosabb!-nézett a szemembe.Azt viszotn még sem engedhettem meg,hogyő fizesse ki az 5 millió dollárt!Megmentett,és még ki akarja fizetni!Neki is szüksége van a pénzre,ezért is nem engedhettem.
-Nem engedhetem,hogy kifizesd az 5 millió dollárt!Túl sok,neked is szükséged van rá,nem a te kötelességed,hogy kifizesd majd én kifizetem!-ráztam a fejemet.Most nem tudott megtörni semmivel,nem engedem!
-De....-kezdte de félbe szakítottam.
-Nincs de Harry,így lesz és kész!-döltem vissza az ágyba.
-Erre még vissza térünk.-fel állt az ágyról,aztán mosolyogva kezdte.-Van egy kis meglepetésem.-ment az ajtóhoz,kis résznyire kinyitotta,amikor egy ismerős arcot véltem felfedezni.Azonnal felpattantam az ágyról és oda futottam hozzá.
-Aubrey!-öleltem át,ahogy ő is.Annyira örültem,hogy itt van.Ő volt az aki mindig tudta mi van velem,és tudta hogyan kell felvídítani,de ez most más volt.Már a puszta jelenléte is felvidított.Azért itt is kellett egy olyan ember akivel csajos dolgokról lehett fecsegni.Anyával nem igazán egy az érdeklődési körünk,szóval vele nem lehet ilyenekről beszélni,de Aubrey-val mindent megosztottunk egymással.Harry felé fordultam,miközben még mindig Aubrey-val öleltük egymást.
-Köszönöm!-suttogtam,mire ő elmosolyodott és kiment a szobából.Aubrey és én az ágyhoz mentünk,ő az egyik végébe én a másik végeben helyezkedtünk el.Egyikünk sem tudta,hol kezdje el a mondandóját,mert annyi minden volt ami mesélnünk kellett a másiknak.Végül először én mondtam el,hogyan kerültem ide,aztán meg szó esett Harry-ről is.Aubrey minden részletet tudni akart,hogy van-e köztünk valami,szinte már görcsösen akarta,hogy összejöjjünk,de felvilágosítottam,hogy csak barátok vagyunk.Utána ő mondta el,hogy ma beleesett egy fiúba.Állítólag nagyon helyes,és már meg is beszéltek egy randit holnapra.Igen,általában így mennek a dolgok Aubrey és a fiúk között.Elég egy fél óra,és már is bele tud esni valakibe.Meglepő de néha működik,egyszer két hónapot is járt egy sráccal,azt hittem komoly,de végül kiderült,hogy Aubrey nem is volt belé szerelmes.A beszélgetés végén behívtuk Harry-t is aki már az ötödik kávéját itta,hogy egész este itt tudjon maradni velem,és tovább hülyültünk hárman.
