Nem tudtam aludni.Végig azon gondolkodtam,hogy milyen bunkó voltam Harry-vel.Megigértem neki,hogy mellette leszek,de ennek ellenére,én faképnél hagytam.A legnagyobb hibát akkor követtem el,mikor azt mondtam,nem megyek vele.Megbántam,de egyszerűen nincs más választásom.Nem mehettem vele,de így meg mart a bűntudat,hogy cserben hagytam.Vajon ő is fent van?Egyeltalán hány óra van?A telefonomért nyúltam hogy megnézzem az időt.Még csak hajnali 3 óra volt.Próba szerencse,mivel tudtam,hogy Harry sem alszik napok óta,ezért írtam neki egy SMS-t hátha meg tudjuk beszélni,vagy csak annyit,hogy megnyugodhassak.
"Itt vagy"-írtam,reménykedve,hogy észre veszi.
"Hiányzol!"-elmosolyodtam.Nekem is hiányzott.Mérhetetlenül.Most annyira megöleltem volna,szorosan,hogy éreztessem vele,hogy vele vagyok,és soha nem hagyom el.Könnyes szemmel írtam vissza.
"Te is!Annyira sajnálom,hogy így alakult.Csak nem akarom,hogy én álljak annak az útjába,hogy a családoddal rendezni tudd a viszonyotokat."
"Nem állsz semminek az útjába,meg kell érteniük hogy szeretlek!Nem az ő döntésük,hanem az enyém,és én veled akarok lenni!"-mérhetetlenül jól estek a szavai.Akkor döntöttem úgy,hogy nem akarok saját magamnak is hazudni.Nem érdekel,hogy véget akartam vetni ennek az egésznek,nem akartam elmenni arra a műsorra.A családomat kockáztatom vele.Ha a mamát is ott lesz,mi van ha fordul a kocka és őt veszi célba,mert tudja,hogy nekem fontos.Inkább nem megyek.Nem csak,hogy féltem,de ebbe már túlságosan is beleőrültem.
Lementem egy altatóért,és egy pohár víz kíséretében lenyeltem.Már ahhoz is fáradt voltam,hogy visszamenjek,ezért úgy gondoltam még maradok pár percet.A poharamban lévő vizet néztem.Nyutató volt nézni és hirtelen el is álmosodtam,de tudtam amint ágyba jutnék nem tudnék aludni.Aztán hallottam egy reccsenést.Felkaptam a fejemet,majd egy késért nyúltam.Lassan közelítettem a késsel a kezemben.
-Uram isten!-könnyebültem meg mikor anyu belépett a konyhában.
-Meg akarsz ölni?-ült le fáradtan a székre.Majdnem leesett a székről,és ez nevetésre késztetett.Visszaraktam a kést a tartójába.Oda ültem anyu melletti székre.-Mit csinálsz itt lent?-támasztotta a fejét.
-Nem tudok aludni,ezért lejöttem egy altatóért.-néztem tovább a vizet.-Igen!-bólintottam határozottan a kérdésére,amit nem rég tett fel.
-Mi igen?-emelte fel a fejét.
-Amit azelőtt kérdeztél,mielőtt elmentem aludni.Igen együtt vagyunk Harry-vel,és szeretjük egymást!-raktam a mosogatóba a poharat.Hallottam a nagy levegő vételét.Ez azt jelentette,higy egytalán nem tetszett neki.Csak az a baj,hogy én erre nem voltam kíváncsi.Nem vártam semmilyen választ,csak fogtam magam és felmentem.Megpróbáltam aludni,és új tűnik meg tette hatását az altató.
Reggel hamar kidobott az ágy,de legelább pár órát tudtam aludni,ami azért nagyon jól esett.Hamar elkészülődtem,majd lementem,és megittam a pohár teámat.Gondoltam apu már elment dolgozni,mivel a fekete Rang Rover nem állt a felhajtó előtt.Anyut vártam,de nem adta semmi jelét annak,hogy fent van ezért elindultam.
-Várj!-hallatszott a hang a hátam mögül.Anyu volt.
-Azt hittem nem vagy fent,és ezért elindultam.-fordultam felé.
-Sokat gondolkodtam azon amit tegnap mondtál,és nem akarok az utatokba állni.Ha szeretitek egymást,az rendben van!Én csak azt akarom,hogy boldog legyél,és tudom,hogy Harry-vel az lehetsz.-megöleltem.Végre valaki aki nem ellenezte.Elfogadta,hogy szeretem Harry-t,és ez nagyon fontos volt számomra.Tudom,hogy valójában nem szívleli ezt az egészet,mert látom rajta,de tényleg csak azt akarja,hogy boldog legyek.Ezt a boldogságot,most ebben a pillanatban csak Harry-vel tudom elképzelni.
-Köszönöm!-most már boldogan mosolyogtam.Aztán egyből le is hervadt.Eszembe jutott a színház.Mi van ha nem megyek el?El sem tudtam képzelni.Bizonyára tudni fogj,hogy nem megyek,hisz mindig egy lépéssel előttem jár,de akkor bizonyára ő sem megy el.Akkor utánam jön?Harry mellett biztonságban vagyok,de a kis Freddie-t,nem akarom ebbe bele keverni.Ez az ember mindent megtesz annak érdekében,hogy belém taposson.És ez csak a szeretteimen keresztül megy.Ez pedig azt jelenti,hogy Harry családja is veszélybe kerülhet.Nem!Nem fog megtörténni!MInden rendben lesz.A saját döntéseim útján megyek.Elmegyek Harry-vel,így nem fog kínozni az érzés hogy csrben hagytam,és minden jó lesz.Ismét erőre kaptam amennyire csak tudtam az álmatlanságtól.Elköszöntem anyától,majd mikor becsuktam az ajtót magam mögött megláttam Harry-t a kocsijának dölve várt rám.Mérhetetlenül boldog voltam,mikor megláttam.Oda rohantam hozzá,és a karjaiba vetettem magam.Hirtelen mindent egyszerre akartam mondani.Azt,hogy mennyire sajnálom,egy szemét vagyok,hogy nem érdekel mit gondolnak a szülei és elmegyek vele,mert úgy érzem mellette akarok lenni.Mindent.De mégis a legjobbal kezdtem.
-Végig gondoltam újra.Cserben hagytalak pedig megígértem,hogy nem teszem.Szeretnék veled menni,mint az egyetlen bizots pontod.-nem válaszolt semmit.Csak el kezdtett mosolyogni,és erre rá megcsókolt.Boldogan csókoltam vissza.Nem úgy mint tegnap a szobámban.Most voltam csak igazán boldog.Azt még viszont nem tudtam,hogy ezt hogyan adom be anyuéknak.Mert ahogy aput ismerem meg sem hallgatna,és kiakadna mert az hinné,hogy nászútra megyünk,de még nem is volt esküvő,vagy meg sem hívtuk őket.Pontosan ez lenne,aztán mikor elmondanám az igazat szégyenében felmenne aludni.
Mivel ma szünet volt a suliban,megbeszéltem Aubrey-val egy találkozót.Harry olyan kedves volt,hogy elvitt,és ő meg addig elintézte,hogy mi kell az utazáshoz.Elmondtam Aubrey-nak sajnálom,hogy elhanyagoltam,csak túl sok minden volt mostanában.Jó barátnő módjára mint mindig most megértő volt velem,de azt mondta kicsit rosszul esett neki,hogy az utóbbi időben rá se hederítettem.Pedig ez nem így volt,vagyis nem így terveztem.
-Akkor béke?-mosolyogtam,reménykedve,hogy a válasz igen.
-Béke!-bólintott,majd megölelt.-Akkor most gondolom az jön,hogy Harry itt van és menned kell,de később beszélünk.-mondta már egész begyakorlottan.Hihetetlen mennyire bele látott a fejembe.De ezúttal nem így volt.Mindent jóvá akrtam tenni.
-Éppen ellenkezőleg.Úgy gondoltam,mi lene ha elmennénk vásárolni.Csak "ketten".-nyumtam meg a ketten szót.Lassan rám emelte tekintetét,és elsikoltotta magát,mire mindenki ránk nézett,de nem érdekelt.A délután nagy részét vásárlással töltöttük,majd Harry értem jött mikor már anyira lejártuk a lábunkat,hogy majd leszakadt.Aubrey-t is haza vittük,aztán elköszöve tőle mentünk hozzánk.Most csak a nap legnehezebb része.Elmondani,hogy holnap elutazunk.Hogy miért ilyen korán?Mert úgy gondoltam,minél előbb el akarok tűnni innen.Itt már minden csak probléma volt,de Miami-ban kicsit kikapcsolódhatok.És egy kicsit-csak egy igen kicsit nem kell gondolnom ezekre a dolgokra.Persze ott meg Freddie miatt kell aggódni,de mindent megtennék,hogy meggyógyuljon,szeretném megismerni őt.
-Itt vagyunk!-vettk le a kabátainkat,majd Harry összekulcsolta a kezeinket,én pedig egy mosollyal fűszereztem azt.Bementünk a nappiliba ahol anyu és apu,már tűkön ültek.Jaj csak most ne szólalj meg apu!!!
-Ha összeházasodtok,akkor nem vagytok normálisak,ilyen fiatalon nem csinálhatjátok ezt,nem fogadom el!-hát ez nem jött be.Harry alig bírta tartani a nevetést,hogy ne törjön elő belőle.Ezek láttán én nekem is vissza kellett tartanom.
-Apu!Apu!-szólitásomra megállt,és abba hagyta a magyarázást.-Nem házasodunk össze!Ennél fontosabb dolgot akarunk megbeszélni veletek.-mindketten leültünk a kanapéra,anyuékkal szemben.Valahogy ez a helyzet nagyon 'deja vu' érzést keltett bennem.-Harry és én elutazunk Miami-ba,egy fontosdolog miatt.-apura néztem akinek vörs lett a feje,anyu pedig mintha összetört volna.
