-- Erre igyunk! --
- Akkor jöttök? - kérdezte kicsit meglepetten Nash.
- Mi van, miért vagy így meglepődve? - kérdeztem.
- Hát csak tudod... Mi idegenek vagyunk és el akarunk benneteket vinni valahová, ti pedig semmi kérdés nélkül belementek.
- Jajj, ugyan már! Ennek a hölgynek itt eléggé szoros az időbeosztása, de amikor van egy kis szabad ideje, akkor ő a partik királynője.
- Ne túlozz Rob!
- Nem túlzok, emlékszel mi volt a színház Halloween buliján? Annyit ittál, hogy az már egyenes út lett volna a kórházba, de te csak kicsit részegedtél le. Látnotok kellett volna király volt.
Erre a srácok nevetni kezdtek. Hát na, tényleg jól bírom a piát.
- Azért azt tegyük hozzá, hogy a másnapjaim mindig borzalmasak, az után a buli után fel sem tudtam kelni egy teljes napig.
- Na, akkor menjünk!
Nem a kijárat felé indultunk először, hanem az egyik kis elszigetelt rész felé. Camila ült ott pár másik emberrel.
- Szia Mila, elmegyünk a Yellow City-be. Maradtok?
- Inkább maradunk. Kikkel vagytok? - kérdezte, miközben ránk mosolygott.
- Ők itt Summer és Rob - erre mi intettünk neki.
- Na, akkor jó szórakozást, nektek!
- Nektek is! - ezzel mentünk.
Elhagytuk az épületet, majd beültünk egy eszméletlenül szép kocsiba. Nem tudom, milyen fajta volt, nem értek hozzá, de azt a vak is látta, hogy mesésen nézett ki. Természetes sofőrje is volt. Mi hátra ültünk, Shaw pedig az anyósülésre.
- Hello Clark! A Yellow City-be kérlek.
- Vettem - szólalt meg Clark.
- Amúgy mit is mondtatok odabent, valami színházzal kapcsolatban? - kérdezte Nash.
- Egy színházban dolgozunk. Ma is csak azért lehetünk itt, mert az egyik előadásunk elmaradt - válaszolt Rob.
- Az király. Addig csináljátok, ameddig élvezitek. Higgyétek el, én figyeltem Shawnt, és ha nem élvezné, belehalna a sok fellépésbe és koncertbe.
Mikor megérkeztünk, kiszálltunk, Nash nagyon lovagiasan kinyitotta nekem az ajtó. Mivel nagyon színpadiasan a kezével intett, hogy kiszállhatok, így én is eléggé színpadiasan pukedliztem egyet, majd bementünk a Yellow City nevű helyre.
Hasonló volt, mint az előző, de jóval jobb volt a hangulat. Sokkal többen voltak, de, míg a másik helyen csak lötyögtek, addig itt tényleg óriási buli volt.
- Na, mit szóltok? - kérdezte Shawn.
- Hát, ez kellett most nekünk! - nézett körbe csodálkozva a drága barátom.
- Szerintem mi megyünk és iszunk egyet.
- Jól van, én most elviszem ezt a hölgyet itt - ezzel Rob meg is foga a kezem, majd behúzott a táncoló tömegbe.
Valami őrületes volt a tánc. A hangulat tényleg a tetőfokán volt.
- Ugye jó, hogy elhoztalak?
- Hát be kell hogy valljam valóban nagyon király ez az este.
- Délelőtt gondoltad volna, hogy Shawn Mendesékkel fogunk bulizni?
- Még most se nagyon hiszem el, úgy viselkednek, mint a normális emberek, szóval nem is nagyon esett le, hogy ő egy világsztár.
Pár perc múlva kifulladva ültünk le egy boxba. Épp azon nevettünk, ahogy előttünk egy nevetségesen idős néni riszálta. Mármint nem volt olyan nagyon idős, de nem volt ide való. Ráadásul nem is szolidan csinálta, hanem két nála körülbelül kétszer fiatalabb izomaggyal. Szóval mikor ezen nevettünk, akkor a távolban Shawn és Nash észrevettek minket, majd leültek hozzánk.
- Na, sikerült kitombolni magatokat? - kérdezte Nash, miközben leültek.
- Hát első körbe elég volt ennyi, most menni kellene valami italért.
- Oh, már gondoskodtunk róla - szólalt meg Shawn. - Egy sör az úrnak - ezzel Rob kezébe nyomta az üveget. - Illetve egy margarita a hölgynek - a koktélt pedig az enyémbe.
- Köszönjük - mondtunk egyszerre. - Hát ti tényleg tudjátok mire van szükségünk - tettem hozzá.
- Nyilván. Amúgy a mai este be pasizással is számoltatok? - nézett ránk.
Nem is emlékszem, mikor került szóba, hogy Rob meleg, bár annyira nem is nehéz megállapítani.
- Én foglalat vagyok, és boldog is. Milyen jó lenne, ha itt lenne Mickey - ábrándozott.
- Hát igen - ismertem be, mivel tényleg jó lett volna, ha itt van. - Én egyébként nem vagyok foglalat, de nem is tervezek még egy ideig az lenni.
- Erre igyunk! - mondta Rob, majd megemelte az üvegét és koccintottunk.
Az éjszaka további része táncolással és piálással telt, és nagyon király volt. Tényleg életem legjobb estéje volt.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...