Lights on (S.M.)

12. Elszakadt az utolsó cérnaszál

----Kikerestem a számot, majd tárcsáztam is.----

Mindenki hazament átöltözni, én is felvettem egy dögös ruhát, amit mostanában vettem, mondván; ez azért nem akármilyen alkalom.

Hailey, Rob és Mickey mind el jöttek hozzám, mert úgy beszéltük, hogy majd az épület elé jön a limuzin értünk. Igen, limuzin. Shawn azt mondta, hogy ez csak egy kisebb, és nem fog feltűnést kelteni. Mert persze egy limuzin, az nem kelt feltűnést... 

Nem tudom miért, de a lakásom valamiért atommagnak számít, mindent ide tervezünk. Már szinte megszoktam, ahogy a srácok berontanak. Mickey-éknek és Hailey-nek is van kulcsa, tehát még csak be sem kell őket engednem. 

- Wow, csajszi de dögös itt valaki! - dicsért meg az egyik kedvenc meleg haverom.

- Köszi Rob. Hailey, eszméletlen vagy - képedtem el a barátnőmre nézve.

Egy fekete, húszas éveket visszaidéző, rojtos ruhában valami eszméletlenül nézett ki.

Ahogy megbeszéltük, jött is a limó.

- Hűha! Az urak fessek, a hölgyek pedig vadítóak - jegyezte meg Nash, ahogy beszálltunk az autóba.

- Uralkodj magadon haver, bár igazat beszélsz - szólalt meg egy számomra ismeretlen figura, gondolom Brian.

- Ő itt Brian - mutatta be Shawn, aki szintén baromi jól nézett ki a fekete ingében, szinte már túl jól... - Ők itt Summer, Hailey, Mickey és Rob.

- Uh, szóval hozzád megyünk házibuliba.

- Pontosan kedves, de nem akármilyen buliba. Nem a házamban lesz, viszont annyit elárulhatok, hogy egy nagyon emlékezetes éjszaka előtt álltok.

Oh, hogyha tudtam volna, hogy valójában mi előtt állok...

Nem sokkal később megérkeztünk, majd egy nagyon gyönyörű hotel előtt tett ki minket a limuzin. L.A-nak ezen a részén maximum csak átutazóban jártam. Kicsit furcsának hatott, hogy itt szálltam ki, egy ilyen luxus autóból. 

Bementünk, majd a lifttel egészen a legfelső emeletig, a tetőteraszig utaztunk. Már pár emelettel előbb is hallhattuk a zenét, de ahogy valóban ott álltunk, szinte fülsüketítőnek hatott. Pincérlányok és fiúk szolgálták az italokat, de volt bárpult is. A középen lévő medencéről meg ne is beszéljünk. Egyenlőre senki nem fürdőzött, de látva az italok mennyiségét, biztos voltam benne, hogy az est folyamán erre is sor kerül. 

Öltönyös alakok mászkáltak, és ügyeltek a rendre. Bár nem volt időm mindenkit végignézni, de biztos voltam benne, hogy voltak ismerős arcok. Ahogy haladtunk a tömegen át, többen köszöntek Briannek, ő gyakran le is maradt váltani pár szót a szembejövőkkel. Ezen nem lepődtem meg, elvégre ő szervezte ezt a bulit.

*

Pár órával később már kellőképpen feloldódtam. Egyáltalán nem feszélyezett, hogy ennyire luxus közegben voltunk. Igen, luxus. Nem tudom máshogy jellemezni. Ugyanis ahogy egyre több időt töltöttünk a helyszínen, rájöttem, hogy míg nekünk ez egy nagyon különleges alkalom, addig a felső rétegnek ez egy átlagos alkalom a feszültségük levezetésére. Ők így vezetik le a feszültséget. Pontosan ezért elhatároztam, hogy én sem fogok másképp viselkedni. 

- Mit hoztam nektek? - kérdezte Brian egy tálca itallal a kezében.

A már kellőképpen részeg alakok, - élükön Robbal - kiáltozva nyúltak a poharakért, majd kérdés nélkül beleittak. Én is így tettem. Nem tudom pontosan mi volt, de valami nagyon-nagyon erős cucc, az biztos.