Lights on (S.M.)

26. Tervek

-----Akkor irány Amszterdam!------

Az elmúlt héten rengeteg dolog történt. Megismertem Shawn szüleit, testvérét és a szülővárosát, ami meghatározó élmény volt. Azóta köztünk is mások kicsit a dolgok. Mintha szintet léptünk volna. Minden komolyabb lett, amit egyáltalán nem bánok. 

Persze az elmúlt napok koránt sem voltak felhőtlenek. Eléggé letört voltam azóta, mióta érkezett a telefonhívás Robtól. Amint hazaértem meglátogattam Haileyt, akit akkora már kiengedtek a kórházból. Tényleg nem rossz szándékkal vette be a tablettákat. Sajnálta, hogy ennyire megijesztett minket. Aztán elmesélt mindent, ami közte és Brian között történt. Mint megtudtam, ő is meglátogatta és próbált neki segíteni. Még ha nem is a legszebben váltak el, törődtek egymással.

Mindent összegezve, nem voltak eseménytelenek a napjaink, de végre úgy tűnt, mintha minden visszaállt volna a normális kerékvágásba.

- Szia - kiáltottam amint beléptem a lakásba.

- Szia - termett előttem. 

Az ölelésébe vont. Az orromat megcsapta a tusfürdőjének citrusos illata. Nem értettem mire ez a szívélyes fogadtatás. Nem mintha nem tetszett volna, de pár napja láttuk egymást. Valami miatt izgatott volt, és el akart mondani valamit. Éreztem rajta. Furcsa dolog ez, hogy az ember egy idő után gyakorlatilag belelát a másik fejébe.

- Mi az? - kérdeztem rá.

- Gyere, elmondom!

Éppen le tudtam venni a cipőmet, majd beljebb is húzott. Lehuppantunk a kanapéra, aztán beszélni kezdett.

- Andrew felhívott... Azt mondta, hogy lenne egy fellépés lehetőség a jövő héten. Amszterdamban egy díjátadóra hívnának vendégnek. Egy fajta tiszteletdíjat akarnak nekem adni és beszédet is kellene mondanom.

- Micsoda? De hát ez nagyszerű! - gratuláltam neki.

- Igen, de...

- Mi a baj?

- Egy egész hétre itt kellene hogy hagyjalak.

- Oh, hát az tényleg nem annyira jó, de végül is csak egy hét és lesz még ilyen. Mikor indulnátok?

- Jövő héten.

- Figyelj... Egyébként nekem akkor még nincsenek olvasópróbáim, a színházba sem ígérkeztem el.

- Tehát szabad vagy?

- Lett volna pár egyeztetés, talán egy ruhapróba, de ha nem bánnád, hogy veled menjek, akkor át tudnám tenni.

- Hogy az ördögbe bánnám! - ragyogott fel a szeme. - Gyere velem!

- Amszterdamba?

- Nem, hanem a wc-re. Szerinted?

- De... Biztos nem zavarnálak ott?

- Miért zavarnál? Isteni lenne, ha eljönnél. Nagyon szeretném.

- Hát, jól van - sóhajtottam. - Ha ennyire szeretnéd, akkor csakis a te kedvedért erőt veszek magamon, és elmegyek veled Amszterdamba. 

- Milyen nagy lelkű vagy.

- Tudom, tudom... De ne várd, hogy még élvezzem is! - folytattam a játékot.

- Valóban nagy áldozat ez a részedről. Ha megengeded, akkor kárpótolnálak is...

*

- Azt tudod, hogy ez lesz az első hivatalos megjelenésünk? - kérdeztem hozzá bújva. 

- Miért félsz ennyire attól, hogy végre kiderül? - nevetett. - Már így is tudja mindenki.

- Nem tudom. Egyszerűen csak félek, hogy mit gondolnak majd rólam.

- Imádni fognak. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Elvégre már most imádnak.

Egy, a nyitott ablakon beszökő szellő libbentette meg a függönyt. Engem is megcsapott kicsit a hideg levegő, úgyhogy magamra húztam a takarót, és még jobban próbáltam Shawnhoz bújni, ha ez egyáltalán lehetséges volt. Elkezdte simogatni a hajamat, majd a kezét végig húzta a gerincemen. Kirázott a hideg az érintésére.

- Tényleg?

- Jajj, ne csinálj már úgy, mintha nem olvasnád a kommenteket!

- Oké - ismertem be. - De azért rossz vélemények is vannak.

- Mindig vannak. Bár most még inkább csak találgatnak.

- Meg teóriákat gyártanak. Páran azt hiszik, hogy már biztos eljegyeztél, vagy már el is vettél. Sőt, van, aki szerint már terhes is vagyok.

- Azért ezek nem olyan rossz dolgok, ha jobban belegondolsz. Egy szép esküvő, majd aztán az egyik nap a csodálatos feleségem vacsorával vár haza, aztán egyszer csak bejelenti, hogy nem sokára nem csak egy pár, hanem egy család leszünk. A rajongók megőrülnének, én meg állandóan mutogatnám mindenkinek a kis Mendest.

- Persze! Te elmennél turnézni, én meg itthon maradnék a babával és várnék rád igaz? Na, nem! Egyet jegyezz meg, sosem leszek a feleséged, aki itthon babázik, amíg te szórakozol.

- Ilyet sosem kérnék tőled - komolyodott meg.

Ekkor már felültem, a takarót a felsőtestemhez szorítva. Ő még mindig feküdt, csak immár az alkarjára támaszkodva feljebb tolta magát. Talán kicsit túlreagáltam, de tényleg ettől féltem a legjobban. Szó szerint rettegtem attól, hogy mi lesz akkor, ha esetleg komolyabbra fordulnak közöttünk a dolgok. Nem akartam a nagy Shawn Mendes felesége lenni, és csak otthon ülni. Mindig, amikor elképzeltem az életemet, egy velem mindenben teljesen egyenrangú embert láttam magam előtt. Hogy lehetnénk mi egyenlőek a világ egyik leghíresebb popsztárjával, aki állandóan úton van?

- Ne haragudj én csak... Tényleg nem akarom, hogy ez legyen a vége.

- Micsoda?

- Hogy te bulizz, jól érezd magad valamelyik turnén, míg én itthon ülök és várok rád. Téged annyi inger ér. Nem hibáztatnálak, ha valaki esetleg...

- Hé, ezt fejezd be! Sosem tenném ezt veled, soha - nézett mélyen a szemembe.

- Megígéred?

- Megígérem.

- Akkor jó, mert igenis hibáztatnálak, hogyha valami hasonló történne.

- Gondoltam - húzta a száját egy megkönnyebbült félmosolyra.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.

SHAWN

Visszadőltem a párnára és tovább simogattam.  Végre valaki olyat tarthattam a karjaim között, akit tényleg szerettem, és nem csak egy egy éjszakás kaland volt számomra. Mindig rosszul éreztem magam, amikor ezt egy olyan lánnyal kellett csinálnom, aki iránt semmit sem érzek. Ugyanakkor azt sem éreztem helyesnek, hogyha egyszerűen otthagyom őket. De ez... Ez most más. Készen állok arra, hogy az egész világ megtudja. Napról napra közelebb kerülünk egymáshoz és jobban bízunk a másikban. Nagyon örülök, hogy Summer elmondta, mit is érez. Nem gondoltam, hogy ilyen félelmei vannak, de legalább megnyugtathattam, hogy ettől nem kell tartania.

Egy kis idő múlva feltápászkodott mellőlem. Ahogy felült, és lecsúszott róla a takaró, rálátásom nyílt a meztelen hátára. Visszafordította a fejét, majd lenézett rám.

- Lezuhanyzom. Velem tartasz?

- Hogy is mondhatnék nemet? - feleltem vigyorogva.