Lights on (S.M.)

16. Új party, új probléma

------És ahogyan mondani szokták; a többi már történelem.------- 

- Kelj fel kislány! - paskolta meg a lábamat Rob.

- Na, gyerünk már el fogunk késni! - hallottam meg Hailey hangját is.

- Jó, na! Kelek.

- Hogyhogy nem vagy izgatott? - kérdezte hitetlenül Rob.

- Hát, tudod ebben a pillanatban nyitottam ki a szemem és máris két idiótával állok szemben, ez lehet a probléma - jegyzetem meg gúnyosan.

Ilyen idilli hangulatban indult a reggelünk. Néha kicsúszik a számon pár ilyen csúnyább megjegyzés, amikor nem érzem jól magam. Végtelenül hálás vagyok a barátaimnak, amiért elviselnek ilyen alkalmakkor. A mai nap kétségtelenül egy ilyen alkalom volt. Az újonnan Jake-ről megtudott hírek földhöz vágtak. 

A legjobb tudásom szerint próbáltam meg kizárni minden mást a tudatomból, és csak arra koncentrálni, ami valóban előttünk áll. Vagyis az első forgatási nap. 

A kocsiban többször összemondtuk a szöveget, kijavítgattuk egymást. Esküszöm, mintha életünk első szereplése lett volna. Úgy be voltunk zsongva mindhárman, mint a kisgyerekek.

Ahogy megérkeztünk a stúdióhoz, már vagy egy tucat ember sürgött-forgott. Egy kedves hölgy, akit az olvasó próbák ideje alatt is többször láttunk, a sminkesekhez irányított bennünket.

Körülbelül egy óra múlva teljes harci díszben álltunk a helyszínen. Már folytak az adott jelenet próbái. Nagyon kaotikus volt részt venni ebben az egész folyamatban. 

- Akkor készen álltok? - kérdezte a székéből vigyorogva Greg.

- Mikor nem? - kérdeztem vissza.

- Akkor csapó 1! Felvétel!

*

- Wow - szólaltam meg, ahogy bepattantunk a kocsiba.

- Ez valami eszméletlen volt - sikított fel Hailey.

- Én nem akarok semmi mást csinálni egész életemben - tette hozzá Rob.

Lassan feleszméltünk, majd elindultunk haza. A legdurvább az egészben az volt, hogy nem érződött soknak, vagy munkának. Olyan volt,mint egy álom, és én ezt fogom csinálni még jó ideig. Amikor ideköltöztem, nem voltam benne biztos, hogy megmaradok a színészi pálya mellett, annak ellenére, hogy mindig is ez volt az álmom. Elsősorban az egyetem miatt jöttem ide. Aztán megtaláltam a színházat. Aztán megismertem Greget. Aztán megkaptuk az ajánlatot. Aztán... Aztán... Sorolhatnám napokig. Hiszek abban, hogy ez nem csak a szerencse, vagy a véletlen műve volt. Hiszek abban, hogy ennek így kellett lennie.

SHAWN

- Adj hálát a jó Istennek, ne, ne is neki, hanem inkább nekem, hogy el tudtuk simítani az ügyet! Tudod mennyien hívtak fel, hogy kell interjú Shawn barátnőjével, sőt, Summert is keresték, de valahogy meggyőztem őket, hogy ez csak vaklárma - ordítozott velem Andrew.

Nem irigylem a helyzetét. Biztosan nem lehet könnyű minden hülyeségemet elrendezni. Mert annyi biztos, hogy sokszor csinálok hülyeséget.

- Andrew, értem én. Hálás vagyok, és persze nagyon sajnálom, de te mondtad, hogy már el van intézve - álltam fel kicsit nyúzottan a kanapéról.

Nagyjából sikerült elsimítani a dolgokat, mondtam Summernek, hogy ne is foglalkozzon vele, majd megoldom. Van így is épp elég gondja a sorozat miatt, illetve az, hogy ott kellett hagynia az egyetemet, az is betett neki. Annyi a jó, hogy most már az a nyomorék Jake nem zaklatja.