----Hogy tudtam ennyire félreismerni?----
SHAWN
Mikor megláttam, hogy mi van a kijelzőn, teljesen lefagytam. Hát ezt nagyon elcsesztem.
"Shawn Mendes új barátnőjével töltötte az estét"
"Úgy látszik Summer és Shawn nem csak barátok"
"Egy szemfüles fan lekapta a gerlepárt az erkélyen táncolva"
"Ez a nap legromantikusabb jelenete. Shawn Mendes és Summer között most már biztosra vehetjük, hogy több van, mint barátság."
Ilyen és ehhez hasonló cikkekkel volt tele az egész internet.
- Mi van? - kérdezte Summer zavartan, de már fel is állt, mellém lépett, majd elolvasta a címeket.
Megnyitottunk pár cikket, majd némán, lesokkolódva olvastuk a sok leírt hülyeséget.
Hogy miért is volt ez olyan nagydolog?
Nos, most a fanok azt fogják hinni, hogy barátnőm van, minden interjúm erről fog szólni. Zaklatni fognak a rajongók engem is Summert is. Aztán pedig jönnek a spekulációk; hogyan, mikor jöttünk össze... Minden lépésünket figyelni fogják, emiatt az apróság miatt.
Az ilyen dolgok miatt utáltam híres lenni.
És a várva várt hívás. A telefonom csörögni kezdett. Andrew hívott.
- Te normális vagy, de úgy őszintén?
- Andrew - kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de félbeszakított.
- Ne érdekel! Figyelj, én mondtam neked, hogy Summer egy kedves lány, nyilván neked el kell rontani, mert kanos vagy hát rendben, de muszáj neked ezt ország világ előtt?
- Nem erről van szó, nem vagyunk együtt - rápillantottam Summerre, aki éppen maga elé mered és olvassa a cikkeket.
- Hát ezt most valahogy helyre kell hozni. Majd hívlak, ha kitaláltam valamit a hülyeségedre, megint - tette le a telefont, jól kihangsúlyozva az utolsó szót.
- Ez nagyon nem jó - fordultam a lány felé.
- Hát valóban nem. Most akkor mi lesz? Mit mondott Andrew?
- Semmi értelmeset, csak szidott. Majd kitalál valamit. Mindig van valami ötlete.
- Reménykedjetek benne, mert már így is mindenki azt hiszi, hogy együtt vagytok - szólalt meg komolyabb hangvételben Nash. - Ezután nem fognak rólatok leszállni.
- Bizony, mostanra jönni fognak a fanfictionok rólatok és a teóriák.
- Köszi Rob, ezzel most roppant sokat segítesz.
- Bocs, de ez az igazság.
- De akkor most mi lesz? - pattant fel Summer.
- Hát valószínűleg egy interjúban tisztázzuk a dolgokat. Csak ki kell találnunk valamit, hogy miért is táncoltunk kint a teraszon.
- De tényleg, minek is táncoltatok kint a teraszon?
- Hát a Lights on videoklipjét vázoltuk éppen fel.
- Lesz videoklip?
A szobában mindhárman felhúzták a szemöldöküket. Summer is, aki látszólag csak poénnak gondolta a dolgot. Először én is, de megtetszett az ötlet. Reméljük, hogy megtudjuk majd valósítani.
- Hát lehetséges. Na, mindegy. Akkor bemegyek Andrewhoz, mert most le akarja szedni a fejem, szóval jobb, ha indulok.
A srácokkal elköszöntünk Summertől. Az irodába menet pedig végig azon gondolkodtam, hogy hogyan is fogom magamat kivágni ebből.
SUMMER
A fiúk elmentek, én pedig majd' megőrültem a telefon pityegésétől. Jöttek a követések az üzenetek. A cuki kis jelenetünk kapott hideget, meleget. Bár egyelőre inkább csak meleget. Nem tudom örülök-e ennek. Mármint nem vagyunk együtt, szóval igazából nem is érdekel. Jó, hát persze, hogy érdekel, hogy mit is gondolnak rólam az embere. Az aggasztott, hogy azt gondolták Shawn barátnője vagyok. Nem hiányzik nekem az e fajta figyelem.
*
Másnap reggel be kellett hogy menjek az egyetemre leadni az órákat. Hát a családom támogat, de nem nagyon örülnek, hogy halasztanom kell. Viszont sajnos nem tudom máshogy megoldani a sorozat mellett.
Leparkoltam az óriási épület előtt, de nem tudtam kiszállni a kocsiból. Egyszerűen nem ment. Rettegtem a gondolattól is, hogy összefuthatok Jake-el.
A gondolatmenetemet három hangos kopogás szakította meg. Az egyik egyetemi barátnőm, Lisa kopogtatott kocsi ablakán. Gyorsan kiszálltam hozzá, és megöleltem.
- Mi a helyzet Summer? Már mióta nem láttalak! Jobban vagy már?
- Igen, már meggyógyultam. De most csak azért jöttem, hogy... - kezdtem, de félbeszakított.
- Hogy leadd az órákat - erre csak kérdőn néztem rá. - Sokan tudunk a sorozatról, és mindenki nagyon örül neked.
Lassan elindultunk az egyetem felé, semmiségekről csevegtünk. Majd egyszer csak kicsúszott a számon:
- Nem tudod, hogy bent van-e esetleg Haster professzor? - kérdeztem folyamatosan a földet nézve.
- Nem is hallottad?
- Micsodát? - kaptam fel a fejem.
- Hát ő már nem dolgozik itt.
- Mi?- fakadtam ki a kellőnél talán egy kicsit hangosabban.
- Állítólag felmondott, de olyan pletykákat hallottam...
- Na, mondd már!
- Hát, azt mondják, hogy erőszakosan közeledett az egyik diákhoz.
A pillanatnyi zavartság és döbbenet helyét a hirtelen felidéződő emlékek vették át. Csalódott voltam, undorodtam és sírni akartam. Mindezt egyszerre.
- Hahó? - kérdezte a már előttem járó Lisa.
- Bocsánat, valamit a kocsiban hagytam - ezzel otthagytam.
Megfordultam és a mosdó felé rohantam. Szabályosan berúgtam az egyik wc ajtaját és egyből lerogytam sírni. Nem tudtam elhinni, hogy ennyire félreismertem. Eddig azzal nyugtattam magam, hogy nem tudhattam, hogy ilyen, hogy csak részeg volt és alapjáraton sosem tett volna ilyet, hát tévedtem. Hogy tudtam ennyire félreismerni?
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
