---Annyi biztos, hogy elkövettem életem legnagyobb hibáját.---
Terhes vagyok. Én, terhes vagyok. És valószínűleg sokkolt állapotban is. Túlzás nélkül állítom, hogy már vagy két órája összegörnyedve ülök a padlón. Rengeteg minden futott végig az agyamban.
Először is; terhes vagyok! Lesz egy kisbabám! Ez valami megmagyarázhatatlan örömmel töltött el. A másik ami az eszembe jutott az volt, hogy; NE NE NE NEM LEHET NE MOST! Gyors váltás tudom. De most egyáltalán nem állok készen arra, hogy gyerekem legyen. Shawnnal... A drága vőlegényem... A fantasztikus és mindemellett roppantul hűséges vőlegényemmel... Életem szerelmével, akiről pár másodperce tudom, hogy megcsalt. Bár ki tudja, lehet, hogy ebben a pillanatban kezdik a második kört. Ennek gondolata arra késztetett, hogy felhívjam, hogy leordítsam, de ne ment.
Nem sokkal ezelőtt kaptam egy sms-t egy ismeretlen számtól. Nem tudom kitől jött, de ez állt benne:
Remélem most már te is megtudod, hogy nem bízhatsz egy ilyen kisfiúban.
Mellékelve volt három kép. Teljesen kivehető volt, hogy a leendő férjem volt rajta egy másik lánnyal az ölében. Összetéveszthetetlen volt.
Amikor megláttam a képet rám jött a rosszullét. Hányingerem lett. Kiszaladtam hát a mosdóba, majd belém csapott a felismerés. Már többször történt ilyen, ráadásul késett is. A gondolattól is rosszul lettem, hogy egy olyan embertől legyen gyerekem, aki képes ilyet tenni velem, de muszáj volt kiderítenem.
Csak sírtam és sírtam, majd elmentem a boltba egy terhességi tesztért. Kellet pár perc, hogy megnyugodjak annyira, hogy meg tudjam csinálni.
Most pedig csak itt ülök. Amikor megláttam a képet, az volt a tervem, hogy felhívom és megmondom, neki, hogy végeztünk. Nem tudom képes lettem-e volna volna megtenni, de most már ez egyáltalán nem opció. Meg sem tudok szólalni. Beszélni vele, pedig most az utolsó dolog, amire vágyom.
Ekkor a telefonom újból megrezzent. Először nem akartam megnézni, mivel azt hittem, hogy Shawn írt valamit, de nem tőle jött üzenet, hanem arról az ismeretlen számról, amiről az előbb a képek.
Remélem most már beismerted magadnak! Nem soká a világ is megtudja, milyen is ő.
Bárki is küldte az üzenetet, közé akarta tenni. Ezt nem hagyhattam. Bármennyire is mérges voltam Shawnra, ezt nem hagyhattam. Az is lehet, hogy csak félreértés az egész, vagy hogy csak photoshop. Nem hagyhattam, még akkor sem, ha a lelkem mélyén pontosan tudtam, hogy ilyesmiről szó sincs.
Gyorsan fogalmaztam egy üzenetet, bár ez nem ment olyan könnyen a sírástól elködösült szemem miatt.
Közzé ne merd tenni! Nem tudom ki vagy, de ne merészeld!
Elküldtem. Nem is kellett sok, jött a válasz.
Miért, nem ez az amit akarsz?
Dehogyis!
Akkor azt hiszem ezt át kell, hogy beszéljük...
Mit akarsz?
Erre nem jött válasz. Én csak zokogtam tovább. Nem elég, hogy terhes vagyok a vőlegényemtől, aki éppen megcsalt, de még ráadásul ez is! Nem bírtam...
Tárcsázni kezdtem.
- Haló - szólt bele Rob.
Egy értelmes mondatot, de még szót sem tudtam kinyögni. Ő természetesen egyből pánikba esett. Ekkor ugrott be, hogy több mint egy évvel ezelőtt már voltunk ilyen helyzetben...
- Mi van? Summer ugye nem történt semmi baj? Jól vagy?
- Gyere kérlek! - könyörögtem neki.
- Máris indulok és felveszem Haileyt is útközben.
Letettem és vártam őket.
*
Olyan negyedóra múlva, én még mindig a földön ültem, mikor az ajtó kivágódott. Rob és Hailey egyből engem keresve körbenéztek a lakásban.
- Mi történt?
A telefonomon előkerestem a beszélgetést az idegennel, majd a kezükbe nyomtam. Mikor meglátták a képeket mindkettejüknek tátva maradt a szája, majd elkezdték átkozni Shawnt. Aztán mikor tovább olvasták az üzenetet döbbenet ült ki az arcukra.
- Nehogy már szívességet tegyél ennek a szemétládának - mondta Hailey miközben simogatta a hátamat.
- Azonnal hívd fel és szakíts vele! - parancsolt rám Rob.
- Nem tehetem...
- Miért nem? Megcsalt! Ezen nincs mit tovább magyarázni! - kontrázott a barátnőm.
- Van itt még más is... - a mellettem heverő teszt felé böktem a fejemmel.
- Terhes vagy? - fehéredett el Rob.
- Micsoda? - vette a kezébe a tesztet Hails. - Megtartod?
- Igen - válaszoltam egyből.
- Uramisten! - vont ölelésébe Rob.
- Szakítasz vele?
Megráztam a fejem.
- Miért nem?
- A baba miatt nem! Most gyűlölöm őt, de a baba miatt meg kell, hogy próbáljuk együtt, nem tehetjük ezt szegénnyel. Különben sem hallottam még az ő oldalát.
- Summer ezen nincs mit meghallgatni! - csattant fel Hailey.
- Nem is tudom, hogy most mit gondoljak. Ez... Sok.
*
A kávé borzalmas szagára keltem fel. Alapesetben imádom az illatát, de gondolom a terhesség miatt most felfordította a gyomromat.
- Azonnal kapcsold ki! Undorító szaga van! - kiáltottam ki a konyhába.
A tegnap este Rob és Hailey ápolták még kicsit a lelkemet, majd ágyba dugtak. Tényleg kellett ez az alvás.
- Bocsi, már úgy is lefőtt - válaszolt Rob. - Haileynek el kellett menni. Üzeni, hogy puszil.
- Igazából arra gondoltam, hogy egy jó kis kávé segítene rajtad, de terhes vagy, szóval ez most bukta.
- Add ide! - parancsoltam rá.
- De hát te...
- Szerintem egy ilyen este után megérdemlek egy kis kávét.
A kezembe nyomta a bögrét, majd leült velem szemben.
- Mit fogsz csinálni?
- Hát most egy ideig hallani sem akarok róla. Pont kapóra jön, hogy nincs itt, mivel így egyszerűen csak kinyomom, hogyha hívna.
- De egyszer haza fog jönni.
- Tudom, de ezen majd ráérek akkor gondolkodni.
- És azzal, aki az sms-t küldte, mit fogsz csinálni?
- Egyelőre megvárom, hogy mit ír.
- Van tipped ki lehet?
- Fogalmam sincs...
- Te... És mi van, ha Jake az? Mármint ő utálta ennyire Shawnt.
- Ő eddig eszembe sem jutott. Majd meg látjuk. Most csak bele fogom vetni magamat valamilyen sorozatba, na meg jó sok fagyiba.
- Jól hangzik. Csináljuk!
- Itt maradsz velem? - kérdeztem meglepetten.
- Mert majd biztos itt hagylak, mikor ilyen állapotban vagy. Egyébként ne felejtsd el, hogy együtt dolgozunk, szóval ha te szabin vagy, akkor nagy valószínűséggel én is.
- Jaj, a munkát ne is mond. Mi lesz így? Elvégre így nem forgathatok!
- Most emiatt ne aggódj! Mindent meg fogunk oldani szép sorjában. A pihenésre koncentrálj!
SHAWN
Summerrel körülbelül két hete nem beszéltem normálisan. Képtelen voltam rá, azok után ami történt. Néha dobok neki egy sms-t és ő is nekem. Nem volt erőm felhívni. Nem tudtam beszélni vele. Egyből elárultam volna magam. Azt is észrevettem, hogy ő maga is szűkszavúbban válaszol, mintha megérezte volna, hogy valami baj van.
Borzasztóan szégyenkeztem a történtek miatt. Pár nap múlva haza kell repülnöm az első hivatalos turné szünet miatt. Ennek alapesetben nagyon örülnék, de most nem tudom hogyan is álljak hozzá.
Fogalmam sincs mit tegyek. Ha elmondom, van rá esély, hogy elhagy és soha nem bocsájt meg. Abba belehalnék. Viszont ha nem mondom el, lehet, hogy megölne a tudat.
Annyi biztos, hogy elkövettem életem legnagyobb hibáját.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
