-------- Ez olasz név? -------
A hetek rohamosan teltek. Nagyon sok mindenen túlestünk. A találkozással a szüleimmel, a bátyámmal és egy súlyos megfázáson is. Aztán még több hét. Ezek aztán hónapokba fordultak, és olyan lett, mintha mindig is együtt éltem volna Shawnnal.
- Shawn! - kiáltottam.
- Mi az Adams?
- Ryan hívott az előbb, Jadenél beindult a szülés - kezdtem el öltözködni. - El sem hiszem! - pattogtam fel-alá a szobában.
Nagynéninek lenni mindig is a terveim között szerepelt. Ryanből remek apuka válik majd, én pedig ott leszek, hogy elkényeztessem a kicsit.
- Nyugalom, öltözünk és megyünk is!
Pillanatok alatt felöltöztünk, majd kisiettünk a kocsihoz.
- Biztos ne vezessek én? - kérdeztem.
- Szerintem kicsit túl vagy pörögve - nevette Shawn.
- Nem mindennap születik az embernek unokahúga - forgattam a szemem.
*
Egy gyötrelmesen hosszúnak tűnő út után megérkeztünk, berohantunk a kórházba, majd egyenest a recepció felé vettük az irányt.
- Jó estét! Jade Adams rokonai vagyunk.
- Fent vannak a 102-es szobában.
- Köszönjük.
- Szerinted megszületett már?
- Lehetséges.
Felszaladtunk, majd láttam apát és anyát odakint.
- Sziasztok! - köszöntöttük őket egy-egy öleléssel. - Rendben vannak?
- Igen. A kicsi is - felelte anya.
Óvatosan benyitottunk, majd láttam, ahogy az ágyon fekvő Jade a karjai között tartja a kislányt. A bátyám könnyes szemmel simogatta felesége hátát és le sem tudta venni a szemét a babáról. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor beléptünk.
Odarohant hozzám és megölelt.
- Gratulálok bátyus!
- Gratulálok haver - ölelte meg Shawn is.
- Megnézitek?
Oda mentünk az ágyhoz és egyből észrevettük a tüneményes kislányt.
- Bemutatom Alessia Adamset.
- Ez olasz név?
- Igen, a gyökereimet nem tagadhatnám le, ha akarnám se - mosolygott Jade.
- Gyönyörű kislány.
- Megfogod?
- Persze. Pihenjetek egy kicsit!
- Köszönjük.
SHAWN
Már egy ideje bent voltunk a kórházban. Jade aludt és Ryan is lepihent. Summer az ablaknál állt és ringatta a babát. Szívmelengető látvány volt. Már egy éve voltunk együtt, igazából holnap lett volna az évfordulónk. Nem ezt terveztem, de talán jobb is így, nem szeretjük a túlzottan romantikus dolgokat.
Ahogy ott állt és ringatta Alessiát... Csodás látvány volt. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy alig várom, hogy majd egyszer a sajátunkat tartsa így a karjaiban.
Odaléptem mellé, majd átkaroltam hátulról.
- Nagyon jól áll a kezedben ez a baba.
Oldalra pillantottam, és láttam, hogy az óra épp most ütött éjfélt.
- Boldog évfordulót - folytattam.
- Boldog évfordulót! - csókolt meg. - Tudom, nem ilyet terveztünk, de annyi biztos, hogy felejthetetlen lesz.
Hát abban igaza volt, hogy nem így terveztem. Nagyon örülök, hogy végre megszületett Alessia, de ugye az örömbe vegyül egy kevés üröm is. Jobb lett volna, ha pár napot még csúszik a drága születése, ugyanis mára egészen mást terveztem. Trónok harca maraton, aztán csak letérdeltem volna. Elmondtam volna neki, hogy mindennél jobban szeretem és vele akarom leélni az életemet. Hát, máshogy alakult.
- Ez így is tökéletes - mondtam. - De tényleg nagyon jól áll neked a babázás, lassan jó lenne, ha sajátunkkal csinálnád - suttogtam a fülébe.
- Az még messze van...
- Most miért mondod ezt? - kérdeztem nem is próbálva leplezni a csalódottságomat.
- Még nem állunk készen egy babára - úgy nézett rám, mintha egyértelmű lenne.
- Miért nem?
- Shawn, még huszonkét évesek sem vagyunk.
- És? Jó anyagi helyzetben vagyunk, szeretjük egymást. Mi kell még?
- Shawn én dolgozom - óvatosan letette Alessiát a kiságyba. - És te is most fogsz turnéra indulni, nem emlékszel? Most egyszerűen nem alkalmas.
- Megnyugtató, hogy azt mondod a jövőbeli gyerekünkre, hogy nem alkalmas.
- Shawn, ne hülyéskedj már! - mondta, ügyelve arra, hogy ne emelje fel a hangját, mivel Jade a szobában aludt.
- Én hülyéskedem? Mi olyan nagy dolog ebben? Szeretlek és te is szeretsz.
- Szerinted ez tényleg ilyen egyszerű? Te simán elmehetnél turnézni, meg koncertezni, de nekem persze muszáj lenne otthon maradnom a babával, neked pedig buli buli hátán.
- Tudod, hogy ez nem így menne.
- Tényleg? Sosem kérném, hogy add fel a karriered, de nekem muszáj lenne, vagy legalább is szüneteltetni. Amúgy sem állunk készen.
- Szerinted nem lennék jó apa?
- Fantasztikus apa lennél, de... Még nem most. Arról nem is beszélve, hogy én meg végképp nem állok készen arra, hogy anya legyek.
- Örülök, hogy te ennyit nézel ki belőlünk.
Csak felkaptam a kabátomat és kiviharzottam. Felzaklatott, hogy nem úgy gondol ránk, ahogy én teszem. Annyi mindenen túl vagyunk már. Igen, fiatalok vagyunk, de készek. Ebben biztos vagyok. Ő nem bízik bennem. Bennünk.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
