Aki esetleg nem emlékezne, a gerlepár nem a megszokott módon kelt egybe, -habár, kinek mi a megszokott- hanem elszöktek Las Vegasba! Nos, habár ami Vegasban történt, az Vegasban marad, azért mégis egy érdekes epizód volt ez életükben, melyet mindenképpen szerettem volna még elmesélni.
A gépről leszállva csak egy dolgon járt az eszem: Hogyan fogom ezt kimagyarázni? Édesanyám meg fog ölni. Bár sokkal inkább ők, mint Rob vagy Hailey. Bár izgalmas lett volna, ha csak ketten jövünk el, a szívem mélyén tudtam, hogy sohasem bocsájtanának meg nekem.
Így hát öten léptünk be abba a hotelbe, ahová Shawn a foglalást intézte. Megint csak megbizonyosodtunk róla, hogy sokat jelent, ha valakinek Shawn Mendes a neve, ugyanis nagyon segítőkészek voltak, és két lakosztályt biztosítottak nekünk. Egyet, amelyben mindenkinek van hely, és egy kisebbet, ahol én és Shawn tölthettünk a nászéjszakánkat.
- Ulálá! - kiáltott fel Rob, ahogy belépett a szobába. Mickey is füttyentett az elénk táruló látványtól. Meseszép volt az egész hely, a kilátástól kezdve a bútorokon át a lakosztály kellős közepén elhelyezett jacuzzi-ig.
- Itt nagyon jól fogok szórakozni - sóhajtott egyet színpadiasan Hailey, és elterült a kanapén. - Most mit csinálunk?
- Megkérdezem, hogy hogyan és hol lehet az esküvő maga. Szerintem addig elkezdhettek készülődni, lányok! Ti gyertek velem! - intett Shawn Robéknak, akik tettre készen felpattantak és követték.
Én és Hailey maradtunk. Valahogy ezután a fennforgás után, a beállt csönd nehéznek tűnt. Meg fogok házasodni. Ma este.
- Tudom mire gondolsz - szólalt meg a semmiből Hails.
- Igazán? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem kell, hogy aggódj. Már többen mentetek keresztül, mint sok házaspár.
- 23 éves vagyok Hailey. Még csak két éve fogyaszthatok legálisan alkoholt. Ez egy olyan embernek hangzik neked, aki készen áll a házasságra?
- Ez valóban nem. De te igen.
Talán igaza volt. Nem 23 évesnek éreztem magam. Legalább tízzel többnek. Mindig csak arról beszélek, hogy mennyi minden történt velünk, sose arról, hogy én magam mennyi mindenen mentem már keresztül. Pedig a fejem felett lógott nap, mint nap. A munkám olyan, mint egy álom, még akkor is, ha néha borzasztóan kimerítő. Olyan emlékeim is voltak, amelyek kísértettek. Jake. Jake mindennap kísértett. Még akkor is, hogyha háttérbe szorítottam ezt az érzést.
- Kezdjünk el készülődni, mert ha nem leszek prezentálható, akkor meg van rá az esély, hogy Shawn visszalép - mondtam hirtelen.
- Szerintem egy zsákban is mehetnél, Shawn akkor is csillogó szemekkel nézne rád - nevette a barátnőm.
Kezdetét vette a tortúra. Hailey szeretett sminkelni, fodrászkodni, én pedig nem; én könnyen ideges lettem, ő pedig teljesen nyugodt volt, bármikor megremegett a keze, amiben az ecsetet tartotta.
- Nyugodj már meg! - szólt rám, miután mérgelődtem egy sort a félrekent rúzsom miatt.
Nem kellett sok, hogy ő is besokalljon tőlem, aztán átvegye az irányítást. Csendben ültem körülbelül húsz percig. Próbáltam átgondolni mindent, kiereszteni a gőzt. Mikor elégedett tekintettel ellépett előlem, nem félve néztem bele a tükörbe. Remek munkát végzett. Szolid, de mégis határozott sminket kaptam, ami kiemelte a szemeimet, a vörös rúzs pedig dúsító hatással volt az ajkaimra.
- Jól nézek ki - vigyorogtam.
-Bizony. Na lássuk a ruhát!
Izgatottan magamra kaptam az aranyszínű darabot. A ruha spagetti pántos, hátul kivágott, elől sokat mutató volt. A szoknya felsliccelt a combom tetejéig.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
