Lights on (S.M.)

34. Évforduló

-------Ki fogjuk bírni.-------

Csak álltam ott és némán tűrtem, ahogy az ajtó fájdalmasan becsapódik.

- Húha - szólalt meg Jade az ágyról.

- Felébresztettünk?

- Már úgyis ideje volt felébrednem.

- Hallottad? 

Erre csak bólintott.

- Ideadnád Alessiát?

Óvatosan kiemeltem a kiságyból és az anyukájának adtam. Miközben néztem, ahogy a kezében tartja, végigfuttattam az agyamba a Shawnnal való beszélgetésünket.

- Mi a véleményed? Tényleg én lennék a hibás?

- Nem! Szerintem túlreagálta. Teljesen normális, hogy 21 évesen még nem akarsz gyereket. Egyébként is egy hét múlva turnézni indul...

- Ne is mond...

- Figyelj, amikor a bátyáddal elterveztük, hogy gyerekünk lesz, ő félt, de én rettegtem. Persze nem értette, hogy miért. Nekik ez valahogy mindig könnyebb.

- Én csak... Nem akarok veszekedni. De most nézd meg, hogy telik az első évfordulónk.

- Sajnálom, de szerintem menj és beszélj vele.

- Igazad lehet. De nem akarlak itt hagyni titeket.

- Megleszünk.

- Biztos?

- Most szültem egy babát. Most legfőképp rá és pihenésre van szükségem.

- Jól van - mosolyogtam, majd puszit nyomtam mindkettejük homlokára.

Felkaptam a kabátom és én is kisiettem. A kórház büféjében láttam a szüleimet és Ryant.

- Kicsim, hova szaladt Shawn sietve? Csak kiviharzott, gyorsan elköszönt és ment is. Azt mondta dolga van. Rendben van minden? - kérdezte anya.

- Persze, csak van valami a kiadónál. Nekem sem részletezte, de szerintem jobb ha utána megyek. 

- Jól van, menj csak! - köszönt el Ryan.

Ezzel mentem is kifelé. Nem akartam elmondani, hogy mi is van igazából. 

Láttam, hogy a kocsink még kint parkol. Így valószínűleg nem jutott messzire. A városnak azon részén voltunk, ahol felnőttem, úgyhogy úgy ismertem, mint a tenyeremet. A kórháztól nem messze volt egy eldugott utcában egy kis kocsma. Sajnos volt egy olyan érzésem, hogy odament.

*

Körbe néztem a kis italozóban, de sehol nem láttam Shawnt. Elkezdtem aggódni. Elővettem a telefonom, bízva abban, hogy felveszi.

Minden egyes csörrenéssel biztosabb voltam benne, hogy nem fogja felvenni. Nem tette. Rendben, most rendesen elkezdtem pánikolni. Pár másodperc múlva megrezzent a telefonom, üzenetet kaptam tőle.

Hazafelé tartok.

Azért írt, mert tudta, hogy most szétaggódom az agyam. Jól esett, hogy gondolt rám, de talán akkor jobban esett volna, hogyha nem megy haza, hanem előtte felnőttek módjára megbeszéljük. 

Nem akartam itt hagyni a bátyámékat, de most úgy éreztem utána kell mennem.

Bevágódtam az autómba és elindultam. Egész úton kattogott az agyam, de végre valahára megérkeztem.

- Shawn!

- Mit keresel te itt? - kérdezte. - Otthagytad Ryanékat?

- Mit kellett volna tennem? Shawn ezt meg kell beszéljük! Most, hogy mindketten lenyugodtunk kicsit...

- Ezen nem igen van beszélni való - szakított félbe.

- Ahogy látom, te nem nyugodtál le... - fújtam ki frusztráltan a levegőt.

- Miért, szerinted olyan könnyű nekem lenyugodni? Mikor világossá tetted, hogy alkalmatlannak tartasz minket egy gyerekhez?

- Én ilyet nem mondtam.

- De, ha nem is ezzel a szavakkal, de ezt mondtad.

Ezt követte egy hosszú veszekedés. Nem tudom igazából mi is volt a tárgya. Talán frusztráltak voltunk és fáradtak. Shawn izgult az alig pár nap múlva kezdődő turné miatt és én is ideges voltam, hogy hogyan is fogom bírni nélküle.

Van egy rossz, vagy jó, - végül is kinek milyen - szokásunk. Hogyha már kiabálva veszekedünk, akkor előbb utóbb csók lesz belőle, a csókból pedig egyenes út a hálószoba felé. Az viszont feltétlenül pozitívum, hogy utána általában meg tudjuk beszélni felnőttek módjára az adott problémát. Így volt ez most is.

- Shawn, ha most lenne egy gyerekünk, megtennénk minden tőlünk telhetőt. Te remek apa lennél és én is igyekeznék. De nem lenne egyszerűbb akkor, amikor mindketten teljesen készen állunk rá? - kérdeztem a mellkasát simogatva.

- Lehet. Ne haragudj amiatt, hogy el kellett jönnöd.

- Semmi baj, igazából úgyis megyek huzamosabb időre is, mikor nem leszel itt. Rossz belegondolni is...

- Ki fogjuk bírni.

- Tudom, de ez nem teszi könnyebbé.

SHAWN

Miután Summer is elment zuhanyozni, felálltam és elkezdtem a táskámban kutatni. Megtaláltam a piros, bársonnyal bevont dobozt. Ma akartam volna megkérni a kezét. Tökéletes lett volna. Biztos, hogy ebből egyelőre nem lesz semmi. Majd megpróbálkozok vele máskor, amikor alkalmasabb. Most biztosan nem az.