-------Viszont melletted jól érzi magát és ez látszik rajta.--------
Az első vacsorám a Mendes család társaságában mesésen sikerült. Nagyon nyitott és végtelenül kedves emberek. A menü zseniális volt, végig semmiségekről beszélgettünk, ismerkedtünk.
- Nagyon finom volt a vacsora - mosolyogtam Karenre.
- Nagyon rendes vagy Summer! Akkor szerintem pakoljatok ki, fent van Shawn régi szobája - kezdte el összeszedni a tányérokat.
- Várj csak, segítek - pattantam fel egyből.
Összeszedtük az asztalon lévő dolgokat, majd elkezdtünk a konyhában mosogatni. Bár jól éreztem magam, mégis elkapott egy kisebb fajta pánik, amikor csak ketten maradtunk Karennel. Eddig kedves volt, de annyi rémtörténetet hallani azokról az anyákról, akik túlféltik a fiaikat. Azt nem tartom valószínűnek, hogy Mrs. Mendes megmérgez, de teljesen megérteném, ha lennének kétségei.
- Tudod, Shawn nagyon boldog - pillantott rám.
Nagyon furcsa volt a hangja. Szinte meglepettnek hangzott.
- Tudom, ez most furcsán hangzott, de gondolom már te is tudod, hogy a hírességek élete korán sem olyan könnyű, mint látszik - erre csak bólintottam. - Sokat ivott, és ki tudja mit csinált még. Büszke voltam, hogy nem lett belőle egy felvágós majom, de azért megtapasztalta már a rossz oldalát is a hírnévnek.
- Nem egyszerű, hogyha az embernek mindig a nyomában van egy csomó fotós.
- Ne is mondd! Viszont melletted jól érzi magát. Meglátszik rajta, hogy igazán boldog.
Még pár mondatod váltottunk egymással, aztán ahogyan kész lettünk, a nappali felé vettük az irányt. Az én szívemről egy hatalmas kő esett le. Úgy tűnt, hogy nem haladok rossz úton. Shawn és az apja a kanapén ülve beszélgettek.
- Gyere Summy, nemsokára kezdődik! - nézett fel a telefonjából Liyah.
- Ez lesz a harmadik rész, igaz? - kérdezte Shawn, miközben leültem mellé, ő pedig az ölelésébe húzott.
- Igen - mosolyogtam.
- Megnéztük mind a kettőt ezelőtt. Nagyon jó kis sorozat - mondta Karen miközben ő is leült.
- Köszönöm.
- Látszik, hogy sok volt vele a munka - dicsért meg Manny is.
Az ABC sugározta a sorozatot minden héten, úgyhogy most mind az öten bekucorodtunk és elkezdtük nézni a részt. Mondanom sem kell, hogy amíg a többiek nagyon jól szórakoztak, addig én nem győztem eltakarni a szememet. Eddig csak színházban játszottam, fura, és nem éppen kellemes élmény volt visszanézni magamat.
*
- Ne! Az nem lehet, hogy így lett vége - fakadt ki Liyah.
- Sajnálom - néztem rá szomorú szemekkel.
- Amúgy nagyon igazságtalan ám, hogy egy teljes hetet kell várni.
- Ez nagyon érdekes volt! - szólalt meg Karen.
Jól esett, hogy ennyire érdekli őket, amit csinálok. Már akkor is nagy szó lett volna, ha csak udvariasságból nézik meg, de úgy tűnt, mintha tényleg érdekelné őket.
- Azt hallottuk Shanwtól, hogy még egyetemre jársz. Tudtad, hogy egy ideig én is, és Manny is tanulunk történelmet az egyetemet? Te is ezt tanulod, nem igaz?
- Igen, amíg meg nem kaptam a szerepet. Nehéz döntés volt halasztani, de be fogom fejezni.
- Menjetek most már nyugodtan, pakoljatok ki!
- Rendben anya. Szerintem utána megmutatom Summernek a várost.
Ahogy a lépcsőn felfelé haladtunk szemügyre vettem a falra felakasztgatott képeket. Shawn szobája pontosan olyan volt, mint ahogyan azt elképzeltem. Nem egy tipikus fiú szoba, letisztult és a falon lógtak a díjai, illetve a rajongóktól kapott levelei.
Körbe mentem a szobában és jobban megnéztem a kiakasztott dolgokat. Hátrapillantottam, és észrevettem, hogy megállt az ajtóban és engem nézett.
- Mit bámulsz annyira? - kérdeztem háttal állva az egyik komódjának.
- Téged - mért végig tetőtől talpig.
- Miért?
- Csak úgy...
Még pár másodpercig nézett, majd hirtelen hátra fordult és bekulcsolta az ajtaját. Némán elindult felém. Nem szólt semmit, csak megállt előttem és a derekamra csúsztatta a kezét.
- Imádom, hogy ennyire odavannak értek - suttogta az ajkamra.
- Tényleg úgy gondolod? - néztem a szemébe.
- Igen.
Megpuszilta az arcomat, majd . Először lassan, majd fokozatosan mélyítette a csókunknak.
- Shawn, elég lesz - szóltam elfojtott hangon
- Miért?
- Mert lent vannak a szüleid.
- Tudják, hogy fáradtak vagyunk, biztos azt hiszik majd, hogy lepihentünk - suttogta kis csókok között.
Egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki. Belementem a játékba. Hevesen kezdtem bele a csókcsatába. Egy hirtelen mozdulattal felültett a komódjára. Elkezdte simogatni a combomat, könnyű dolga volt, mert szoknyában voltam. Keze elérte a bugyimat, majd lerángatta rólam. Eközben elkezdtem babrálni az övét, besegített, így egy egyszerű mozdulattal ki is lépett a nadrágjából.
- Csendben kell lennünk - suttogta.
- Próbálkozom - nyögtem ki.
Pár percig próbáltunk csendben küzdeni a szánkon kiszaladó sóhajokkal, majd pihegve döntöttük össze a homlokunkat.
- Lassan mennünk kéne - szólalt meg.
Az egyik keze még mindig a csípőmön, a másik pedig a csuklómon volt. Elengedett, majd leugrottam a szekrényről.
A szememmel a földet pásztáztam, mikor Shawn felkiáltott.
- Hé, itt van - ezzel idehajította a fehérneműmet.
- Nem tudom, hogy hogyan fogok ezek után a szüleid szemébe nézni...
Nevetve odalépett hozzám, majd megpuszilta a homlokomat.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...