Lights on (S.M.)

22. Hogy mit csinálsz?

Felmérések szerint a "barátság extrákkal" kapcsolatoknak mindössze harminc százaléka végződik úgy, hogy nem romlik meg a kapcsolat a két fél között. Viszont az esetek többségében az egyik fél elkezd többet érezni. Jobb esetben pedig mindkét félnek lesznek érzései.

Ilyesmi lehetett a helyzet velem és Shawn-nal is. Már körülbelül két hónapja kezdődött köztünk ez a kapcsolat, és bár még nem beszéltünk konkrétumokról, azt hiszem, hogy eddig remekül alakul.

Jól érzem magam vele, és egyelőre a barátaink sem jöttek rá. Nem tudom, hogy miért nem mondtuk még el nekik.  Így könnyebb. Csak mi vagyunk. Egészen különleges a mi kis szürreális, titkos világunkban élni. Arról nem is beszélve, hogy nem tudom készen állok-e arra, hogy fotósok legyenek a nyomunkban, és hogy hetekig a címlapok fő témái legyünk.  

- Izgulsz? - kérdezte Shawn a hátam mögül.

Hogy izgultam-e? Rettegtem. 

- Ez csak egy premier. Már nincs miért izgulnom.

- Hát remélem, hogy a sorozatban jobban alakítasz, mert ez nem volt valami hihető - nevette. 

- De komolyan. A csatorna már jóváhagyta. Persze, a második évad nagyban függ attól, hogy a mai este hogyan sikerül, de már... Na, jó. Megőrülök! Mi van ha nem tetszik nekik? Vagy hogyha nekem nem tetszik? 

- Ne idegeskedj már! - ölelt át hátulról, mikor a sminkemet piszkáltam.

Erre csak zaklatottan fújtattam egyet.

- Amúgy nem lesz feltűnő, hogy egy kocsival megyünk?

- Barátok vagyunk, nem hiszem, hogy annyira feltűnő lenne.

- De például Rob biztos rájönne.

- És akkor mi van?

- Hát úgy nehéz titkolni valamit, ha mindenki tud róla.

- De az nem lenne akkora baj, ha a barátaink megtudnák. Mármint... Két hónap az sok idő. Szerintem már elég biztosak vagyunk magunkban annyira, hogy felvállaljuk. Legalább előttük.

- És a rajongók? Szerinted a fotósok nem fognak lekapni téged? Tudják, hogy ott leszel, rengetegen lesznek.

- Akkor meglátnak. Egy ideig rólunk fog szólni minden. És akkor mi van? Még a sorozat is kapna egy kis lökést, nem? - vigyorgott.

- Tudod, hogy pont ezt nem szeretném...

- Akkor mit szeretnél?

- Téged.

A válaszomat egy elégedett mosollyal nyugtázta. Kortyol egyet a kávéjából, majd az üres csészét a mosogatóba tette. Nagyon elegánsan festett a vörös ingben, amit valamiért több időbe tellett kiválasztani, mint az én ruhámat.

- Az csodás. Tudod, hogy miért?

- Na, miért? - sóhajtottam.

- Mert én is téged akarlak. Teljesen. Nem csak félig. Nem csak a négy fal között. Úgy ahogy vagy. 

- De hát egy hete még te is azt mondtad, hogy így jobb lesz.

- Igen, csak azóta rájöttem, hogy a legkevésbé sem szeretném eltitkolni azt a nőt, akit szeretek.

- Hogy mit csinálsz?

SHAWN

- Hogy mit csinálsz? - kérdezte.

- Szeretlek - néztem a szemébe.

- Én is szeretlek - felelte egyszerűen, de őszintén.

- Hogy mit csinálsz?

Erre csak felnevetett, majd magához húzott.

- Mehetünk? 

Bólintott, aztán elindultunk. Ezzel kezdetét vette egy remek este.

SUMMER

- Annyira fantasztikusak vagytok! - mondta Brian, miközben megpuszilta Hailey homlokát.

- Hát, tényleg jól sikerült - húzta le a kezében tartott italt Rob.

Miután megtörtént az első rész premier vetítése, a producerek, a rendezők és még mi is mondhattunk pár szót. Tulajdonképpen egy családias beszélgetés alakult. Minden pillanatát élveztem. A gratulációk fogadása után egy eldugott kis pizzázóba mentünk ünnepelni. Így beszéltük meg a csapattal.

- Jövő héten nézzük a következő rész, nincs kérdés - mondta mosolyogva Camila.

- Nagyon köszönjük, hogy el tudtál jönni. Tudom, hogy sok volt a dolgod - néztem rá.

- Sosem hagytam volna ki - kacsintott rám.

Leírhatatlan érzés volt. Annak a sorozatnak a premierje után voltunk, ami az én főszereplésemmel készült. Amiben a legjobb barátaim is szerepelnek. Ami az első tévés munkám. Ráadásul ünneplés képpen ott ültem a kibővült csapatunk tagjaival, akik közül nem mellesleg kettő világsztár. Annyira lehetetlennek tűnt az egész. Azt hiszem, hogy soha nem voltam még ennyire elégedett az életemmel, mint most. 

Éreztem, hogy az asztal alatt valaki megmarkolja a kezemet. A tekintetem egyből a mellettem ülő Shawn-ra siklott, aki csak kacsintott egyet, majd fojtatta a beszélgetést. Alapból nem vagyok vagyok nagyon érzelmes személyiség, de abban a pillanatban mégis úgy éreztem, mintha nem bírnék el ennyi boldogságot. Nem tudtam szavakba önteni, vagy bárhogy megköszönni a körülöttem lévő embereknek. Úgyhogy csak megszorítottam Shawn kezét.

SHAWN

Másfél óra, rengeteg pizza és pár koktél után úgy határoztunk, hogy lassan ideje megtörni a fantasztikus pillanatot, és elindulni. Tényleg az volt; fantasztikus. Tökéletes alkalom lett volna mondjuk arra, hogy felfedjük a barátainknak a kapcsolatunkat. 

Hirtelen valami furcsa érzés lett úrrá rajtam. A bűntudat. Eddig még nem is realizáltam, hogy két hónapja titkolózunk a legkedvesebb barátaink előtt. Nem tudtam, hogy örülnének-e, vagy inkább csalódnának.

- Akkor szerintem én lassan megyek - jelentette ki Summer, majd alig észrevehetően rám pillantott.

Most jött volna az a rész, amikor bejelentem, hogy én is most indulok, szóval mehetünk akár együtt is.

- Megyünk mi is. Már írtam a taxinak, pár perc és itt van. Egy élmény volt - köszönt el Brian, nyomában pedig Hailey. 

- Hails lakására mentek? - kérdezte Mickey.

- Igen.

- Akkor bepattanunk mellétek, úgyis útba esik.

Pillanatok múlva már csak én és Summer álltunk a járdán.

- El akartam nekik mondani.

- Tudom - nézett rám.

- Miért ennyire nehéz? Megértenék. 

- Biztosan. De most mindenki másra koncentrál. Szegény Mickey alig győzi rendbe tartani a színházat, Rob most a saját sikerében fürdik, Hailey és Brian pedig...

Az arc kifejezése komorra váltott. Magam is észrevettem, hogy nem tűntek annyira fesztelennek ma este, de ezt a fáradtságnak tudtam be. Eddig.

- Miért mi van?

- Nem is tudsz róla?

- Miről?

- Veszekednek. Sokat. Nem tudom mi lesz velük. A lényeg az, hogy nem ez volt a legjobb alkalom. Majd találunk egyet. De most ne is gondolj erre! 

A jól ismert fekete autó leparkolt mellettünk, majd ahogy beszálltunk, köszöntöttük Carl-t, és már indultunk is.