Lights on (S.M.)

20. Először véletlen, másodszor már nem

----Csak egy kicsit maradj még.----

Egy hosszú, és roppant fárasztó nap után végre haza értem, és már az isteni kávémat szürcsölgettem. Éppen a következő forgatásra való szövegemet néztem át, mikor megrezzent a telefonom.

Shawn küldött egy üzenetet.

Mendes: hellooooooooo

Adams: sziaaaaaaaaaaaa

Mendes: mit csinálsz éppen?

Adams: semmit. mit tehetek érted?

Mendes: nincs esetleg kedved átjönni és netflixezni

Adams: wow... netflix and chill... ennél átlátszóbb nem is lehetnél.

Mendes: na jó... már fáradt vagyok, ez nem megy nekem 

Adams: átmegyek

Mendes: akkor várlak

Már éppen összekaptam a cuccaimat, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultam. A szobám felé vettem az irányt és előkaptam egy ruhát a szekrényemből. Gyorsan átvettem, majd el is indultam. Mivel nem terveztem inni semmit, ezért nem vesződtem a taxival, hanem bepattantam az autómba.

Vezetés közben többször gondoltam rá, hogy vissza kellene fordulnom. A forgalom miatt sajnos nem volt olyan zökkenőmentes az utam, de végül megérkeztem az hatalmas házhoz. Shawn-nak valamelyik emeleten volt egy óriási lakása. Senki nem csinált ebből nagy ügyet, mivel itt egyébként is csak gazdag, vagy híres emberek szálltak meg.

A kapuhoz érve letekertem az ablakot, majd az erre kijelölt felületen kiválasztottam a tizenegyes lakást, - ez volt Shawn-é - aztán megnyomva a gombot, csengettem. Szinte azonnal hallottam egy kis kellemetlen, sípoló hangot, ami jelezte, hogy be szabad hajtanom. Az előttem lévő vaskapu elkezdett két oldalra mozogni, ezzel utat engedve nekem.

Miután kiszálltam a kocsiból, egy magas alakot vettem észre a az ajtók előtt. Magabiztos léptekkel és nem kis izgatottsággal megindultam felé.

- Szép estét hölgyem - intett.

- Magának is uram. Hogy van ma este? - húztam fel a szemöldököm.

- Kissé fáradtan és feszülten. És te? - kérdezte, miközben a lépcsőn felfele sétáltunk.

- Magam fáradt vagyok egy csöppet, na meg ideges a hétfői nap miatt.

- Miért, mi lesz hétfőn?

- Semmi, csak lesz egy nagyobb hangvételű jelenetem, amit nem akarok elrontani - sóhajtottam.

- Biztos nem fogod. Egyébként, mikor láthatjuk egybe a részeket?

- Még fogalmam sincs. Tudod ez nem ilyen egyszerű. Még mindig várunk pár jóváhagyásra. De ez igazából nem is az én dolgom, azt mondták majd informálnak. Tehát várunk. 

- Nyilván én valami premier előtti vetítésen láthatom, mivel a kedvenc élőlényed vagyok a földön - viccelődött.

- Nyilván... - nevettem mikor beléptünk a lakásba.

- És addig... Mivel vezethetnénk le ezt a feszültséget?

- Valami olyasmivel, ami minden kettőnket kikapcsol - fordultam felé. 

- Egyetértek - helyeselt.

- Valamivel, amit mind a ketten egyaránt élvezünk - léptem közelebb.

- Igen...

A köztünk lévő távolság vészesen csökkent.

- Olyasmivel ami szerintem az egyik legcsodásabb tevékenység, amit az ember művelni képes.

- Aha - suttogta az ajkaimra.

- Szóval akkor van Netflixed?

- Mi van? - kapta el a fejét megrökönyödve.

- Csak vicceltem - nevettem, majd magamhoz húztam.

Mikor idejöttem, azt gondoltam, hogy majd rosszul fogom magam érezni. Az járt a fejemben, mi van ha megbánom. Az előző alkalmat se bántam. A vacsorán történteket is élveztem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz belőlünk, de ez egyenlőre nem érdekelt. Még akkor sem, ha csak átmenetileg ütjük el az időt. 

*

A déja vu érzésről akkor beszélhetünk, ha valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok.

Azt minek nevezik, amikor a korábbi átélés körülményei és megtörténtének ténye egészen bizonyos?

Mert igen, én már ébredtem Shawn Mendes mellett. Annyi volt a különbség, hogy most nem voltam másnapos.

- Te soha nem hagyod az embert aludni? Van valamiféle fétised ezzel kapcsolatban? - dörmögte, mire elnevettem magam.

- Nem tehetek, róla, hogy veled ellentétben én hozzá vagyok szokva a korán keléshez. Ti művész emberek naphosszat csak ágyban vagytok.

- Hé!!! Ez azért nem igaz - tettetett felháborodást. - Már nem azért, de szoktam korán kelni, amikor edzeni megyek vagy amikor próbálni. És amúgy te színésznő vagy, azért az nem áll annyira messze a művész ember fogalmától.

- Talán igazad van - próbáltam magam kihámozni az öleléséből, de csak szorosabban fogott. - Engedj! Csinálok kávét.

- Ne már! Csak egy kicsit. Kérlek. A múltkor te győztél és én keltem fel. Csak egy kicsit maradj még!

- Rendben van - adtam be a derekam.

Semmi rossz érzés  nem volt bennem. Bíztam benne. Szerettem vele lenni. Az elmúlt hónapok alatt az egyik legjobb barátommá vált. Nem tudom mi lesz ezután, de az igazság az, hogy nem ismerek senkit, akivel még ha csak átmenetileg is, de szívesebben ütném el az időt.