Lights on (S.M.)

17. Másabb másnap

-----Hogy mi lesz ezután? Hát az jó kérdés...-----

Abban a pillanatban, ahogy kinyitottam a szememet, éles fájdalom hasított a fejembe. Próbáltam felemelni, de annyira nehéznek éreztem, hogy szinte azonnal visszazuhant a párnára. Annyira fájt, hogy inkább úgy döntöttem kicsit még pihenek az ágyamban.

Bár az kicsit fura, hogy a falak bézsről fehéres pezsgőszínűre váltottak, meg hogy a szekrényem is eltűnt az ággyal szemben.

A durva másnap ellenére is realizáltam, hogy nem a saját ágyamban vagyok. Ahogy oldalra fordultam, egyből észrevettem a nekem háttal fekvő férfit. Elfogott a pánik érzete.

Pillanatok alatt átfutott az agyamon, hogy végül is ez volt az első alkalmam a Jake-s eset óta. Már majdnem két hónapja volt, nagyjából túl voltam már rajta, de nem így kellett volna. Berúgtam, és valami idegen mellett ébredtem. Hát ez csodás! Nem kicsit csalódtam magamban.

Pár pillanat múlva, ahogy egyre jobba ébredeztem, ismerőssé vált a hely. Már szinte emlékeztetett is valaki lakására... Mármint...

A felismerés úgy hasított belém, akár a villámcsapás. Nem számított mennyire fáj a fejem, eszméletlen gyorsasággal ültem fel az ágyban, a takarót magamra húzva. Eszembe jutott minden. Szépen lassan bevillantak az események. Ahogy táncoltam, ahogy az a pasi rám nyomult, majd Shawn közbeavatkozása. Ahogy beszélgettünk, a csók, a taxi, majd ami itt történt.

Nem kérdés; Shawn feküdt mellettem. Azért egy kis megkönnyebbülést is éreztem, hogy az eset óta az első alkalmam nem valami barom arcúval történt a klubból, hanem valaki olyannal, akit ismerek és akiben bízom. Persze ez azon nem változtat, hogy a barátságunk gyökerestől meg fog változni.

Több variációs lehetőség is végig futott az agyamon. Mi lenne, hogyha elmennék, aztán pedig, ha rákérdez, akkor letagadnám, hátha elhinné, hogy nem történt semmi? Na jó, ez nevetséges. A levegőt gondterhelten kifújva vágódtam vissza az ágyra.

Lassan elkezdett mocorogni mellettem. Megfordult, de ahogy láttam még mindig aludt. A derekamnál fogva magához húzott. Éreztem a meleg leheletét a nyakamon.

Borzasztó kellemetlen volt az egész. Próbáltam óvatosan felemelni a karját, hogy ki tudjak csusszanni alóla. Mikor az ágy szélén ültem, és a melltartómat kerestem a földön, már azt hittem sikerrel jártam, mikor hallottam egy rekedtes nevetést. Egyből felé kaptam a fejem.

- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit?

- Öhm... Izé... Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban.

A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle.

- Mit csinálsz?

- Egy kicsit itt tartalak még.

- Shawn nekem tényleg mennem kell...

- Dehogy kell - szakított félbe, még mindig álomittas hangon, csukott szemmel. - És azt is tudom, hogy borzasztó másnapos vagy, szóval még egy kicsit visszafeküdhetnél.

- Shawn én... - kezdtem bele, de magam sem tudtam mit akartam mondani.

- Na jó, látom, hogy nem foglak tudni meggyőzni, hogy feküdj vissza, szóval, akkor én ébredek fel hozzád - kelt fel nehezen.

Ahogy felült a takaró lecsúszott róla, én pedig tökéletes rálátást kaptam a kidolgozott felsőtestére. Egy pillanatra megakadt rajta a szemem, amit látszólag ő is észrevett, mire a száját félmosolyra húzta.