Lights on (S.M.)

6. Egy kis szívesség

 -- Édes volt, hogy így bezsongott. --

Másnap Emma kérésén kattogott az agyam. Nagyon szerettem volna teljesíteni, de ezt valahogy diszkréten kell kezelni. Elvégre nem mászhatok csak úgy a képébe, hogy adjon már egy aláírás, ami amúgy egy számomra tök ismeretlennek kellene.

Délután iszonyatos sebességgel robogtam a színházba. Épp a szöveget gyakoroltam, amikor két kopogást ütötte meg a fülemet, majd az ajtó egyből nyílt. Chris lépett be rajta.

Mint mindig, most is tökéletesen nézett ki. Szőkés barna haja és mogyoró barna szemei tökéletes kombinációt alkottak. Halálosan bele voltam esve régebben, ő volt az első nagy szerelmem. Még a gimiben, mindketten ugyanoda jártunk, és elég jó párost alkottunk körülbelül másfél évig. Aztán, ahogy ez lenni szokott eltávolodtunk, majd próbáltunk barátok maradni több-kevesebb sikerrel. Aztán két évre külön sodort bennünket az élet. Itt, a színházban találkoztunk megint és a kapcsolatunk teljesen helyrejött. Mármint a baráti kapcsolatunk. Nagyon jóban vagyunk és rá is mindig számíthatok akárcsak Haileyékre.

- Készülődsz? - kérdezte mosollyal.

- Aha - bólintottam idegesen.

- Ne izgulj! - nevetett.

- Nem izgulok - hazudtam.

- Dehogyis nem! Ismerlek már. Gondolom, akkor a sztárvendégek sem segítenek a dolgon.

- A micsodák? 

- Rob nem mondta neked?

- Mit? - kérdeztem kidülledt szemekkel.

- Furcsa, hisz mindenkinek ezzel dicsekszik. Shawn Mendes is eljön ma valami barátjával. De hát ti jóban vagytok nem?

- Hát igazából csak kétszer találkoztunk és ennyi. Fogalmam sem volt, hogy Rob meghívta őket.

Erre hirtelen berontott Rob.

- Hallod, el sem fogod hinni, hogy ki jön... - kezdett bele, de abbahagyta, amikor látta az arcomon, hogy tudom, miről beszél.

- Erről mikor akartál nekem szólni? - kérdeztem.

- Hát most.

- Szuper. Mégis hogy történt?

- Hát igazából rám írtak, hogy van-e kedvünk elmenni valahová ma este. Aztán mondtam, hogy ma sajna nem, mivel előadás van. És csak megkérdezték, hogy nem jöhetnének-e el. Mondtam, hogy miért ne. Egy perce írt, hogy mindjárt itt vannak, úgyhogy kimegyek eléjük és behozom őket. Te nem jössz?

- Készülődöm, úgyhogy most nem, de add át nekik üdvözletem.

- Jó. Ha esetleg nem találkoznánk a kezdésig, akkor sok sikert. Egy kalap szarral! - ezzel kiment.

Talán furcsa, hogy így szoktuk biztatni egymást, de ez a mi kis rituálénk. Az esetek nagy részében beválik.

Az előadás remek volt. Minden tökéletesen ment. Az első jelenet után megpillantottam Shawnékat a nézőtéren baseball sapkában. Gondolom a sapkákhoz napszemüveg is párosult, csak azt az előadás idejére levették. Igazából volt bennem egyfajta bizonyítási vágy, hiszen ő mégis csak szakmájában elismert. Én pedig  nagyon komolyan veszem azt, amit csinálok. Ezért örültem annyira, hogy ma pont egy vígjátékot játszottunk. Az elég könnyű, és van is lehetőségem - ahogy Rob mondaná - csillogni.  A végén meghajoltunk és vastapsot kaptunk.

Lassan lejöttem a színpadról és fogadtam a gratulációkat. Hátra mentem, majd megláttam egy eléggé magas alakot, majd Robot is és Nasht.

- Itt van a kis primadonnánk! - kiáltott fel az utóbbi.

- Hát igen, örüljetek, hogy egyáltalán van rátok időm.

- Fasza volt! - jött az elismerés Robtól.

- Tényleg eszméletlen volt és az a csavar a végén! - mondta elképedve Shawn.

Mindketten olyan lelkesnek tűntek, mint a pár hetes kölyökkutyák. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mennyit járhatnak színházba. Az kétségtelen, hogy olyan energiát tud adni az embernek egy jó előadás, mint semmi más. Ez a fajta feltöltöttséget véltem felfedezni az ő szemükben is.

- Köszönöm! Aranyosak vagytok.

- Nagyon fáradt vagy, vagy még belefér egy ital? - kérdezte félve Nash.

- Hát végül is. Mehetünk - vágtam rá.

El is indultunk egy újabb helyre. Nem az, ahol a múltkor voltunk, de hasonló. Jól éreztem magam, külön jó pont, hogy most Mickey és Hailey is velünk jöttek. Nagyon jól éreztem magam és végre el tudtam beszélgetni a srácokkal külön-külön is. Megkértem Shawnt, hogy dedikáljon valamit Emma névre, elmeséltem neki, hogy belefutottam a lányba a minap, mire úgy bezsongott, hogy azt mondta, személyesem is szeretné megismerni.

- Na, jó Shawn, ha ez valami furcsa csajozási módszer, akkor gyorsan tegyél le róla! - mondtam nevetve a telefonba.

- Nem erről van szó - mondta küszködve a nevetéssel.

- Akkor miről?

- Mindig inspirálnak a rajongók. Ahogy meséltél arról, hogy én segítettem neki, csak szeretnék vele találkozni és a szemébe mondani, hogy én köszönöm, amiért támogatott. Bár lehet csak a fantasztikus színészi-, és történetmesélési képességeid győztek meg ennyire.

- Hát igen, ez valószínűbb.

- Akkor majd valamikor bemegyek az egyetemre.

- Okés, írj ha szabad vagy, aztán majd meglepjük.

- Szuper!

Miután letettük a telefont, még percekig gondoltam azon, hogy mennyivel másabbak is, mint amilyennek képzeltem őket. Azt persze sohasem feltételeztem, hogy rossz emberek, de azt se gondoltam volna, hogy ennyire nagy hatással vannak rá a rajongói.

Tulajdonképpen érthető, hisz sok ember az életének szerves részét annak szenteli, hogy őt imádja. Ez nem olyasvalami, amit színészként meg tudnék érteni. Én nem vagyok közéleti személyiség, nem osztom meg az életemet úgy, mint ő. 

Mindig azt hittem, hogy jobb úgy hatással lenni az emberekre, ha nem vonjuk bele őket teljesen  a magánéletünkbe. Azt gondoltam, hogy annak negatív hatása lehet. De tévedtem. Ez kölcsönös. Tudni kell kezelni, de működhet nagyon jól is. 

Egyre kíváncsibban vártam a bizonyos találkát, amikor élőben is megtapasztalhatom azt a fajta szeretetet, amit Shawn a rajongóktól kap, és amit ad.