Lights on (S.M.)

25. Egy mesés este Kanadában

------Igen, csak kiütötte magát------

SHAWN 

A kis "kalandunk" után lebaktattunk a lépcsőn, majd ahogy megígértem Summernek, elindultunk sétálni. Liyah is velünk tartott. 

- Szóval itt nőttetek fel? 

- Ez volt az egyik kedvenc helyünk - bólintottam.

Valóban az volt. Egy kis parkban sétáltunk éppen. Régebben amikor csak tehettük, kijöttünk ide a családdal. Persze volt olyan is, hogy egyedül jöttem, vagy hogy barátokkal. Télen pedig életem legveszélyesebb hócsatáinak volt a színhelye.

- Mennyit bújtunk el itt anyáék előtt - elmélkedett mosolyogva a húgom.

- El tudom képzelni! Karen mondta, hogy nagy bajkeverők voltatok.

- Maximum Shawn! Engem mindig mindenbe csak belerángatott.

Aaliyah ás Summy között annyira nagy volt az összhang, hogy szinte harmadik keréknek éreztem magam. Nagyon fontos nekem a húgom, és izgultam is, hogy kijönnek-e majd egymással. Nem kellett volna. Mintha már évek óta ismernék egymást.

Sétáltunk egy nagyon jót, majd arra lettünk figyelmesek, hogy egy csapat lány megindul felénk. Persze, rajtam volt a sapkám, de hogyha valaki tényleg rajongó, annak nem nagy kunszt kiszúrni, hogy én vagyok az. Főleg, hogy már elterjedt a hír, hogy itthon vagyok és meglátogatom a szüleimet Summerrel.

- Sziasztok! - köszöntem nekik bátorítóan.

- Úristen! El sem hiszem! - visította az egyikük.

- Shawn, kérhetünk egy képet?

- Persze édes - mosolyogtam, majd lekészítettük a képet.

- Summer imádjuk a sorozatodat! - fordultak felé.

- Tényleg?

- Hát persze! Kaphatunk képet?

Miután fotózkodtak velünk, és Aaliyahval is, udvariasan elköszöntünk, majd elindultunk. Imádom a rajongóimat, de azért nyilván kell egy kis privát tér is. A hátunk mögül is hallottam, ahogy összesúgnak.

- Láttad a cikket?

- Igen. Akkor ők most együtt vannak?

Mivel mindhárman tökéletesen hallottuk, hogy miről beszélnek, ezért egy jóízűt nevettünk. Hirtelen felindulásból hátrafordultam, majd odakiáltottam nekik:

- Talán.

Meglepetten hátrafordultak, ugyanis nem voltak biztosan benne, hogy kitől is jött a hang, de amikor megértették, hogy mit is akarok mondani, izgatottan összesúgtak.

- Ezt meg miért csináltad? 

- Ugyan Adams, azt mondtuk, hogy most már elég a titkolózásból.

- Szerintem is jó ez így, elvégre ott az a reptéri cikk is - szólalt meg Liyah.

- Ti is láttátok?

- Hogyne láttuk volna! Anyának be van állítva, hogy mindig érkezzen neki értesítés, ha valamelyik hírportál egyik cikkében akár csak említik is Shawn nevét. Mindig az ő kicsike fia marad.

Így fojtattuk hát hármasban az utunkat. Nem tudtam nem észrevenni, hogy Summer nagyon elgondolkodott. Nem hibáztatom. Sok volt mindez így egyszerre. Az egész nagyon hirtelen lett valóságos. Én nem bántam. Végre nem én leszek a pletyka lapok szingli fiúja. Eddig annyira a pillanatnak éltem, hogy észre sem vettem, ahogy én és Summer egy elég komoly kapcsolatba kezdünk. Mindig is erre vágytam. Bár nem teljesen így képzeltem. Azt hittem, hogy a napjaink annyira romantikusan fognak telni, hogy idővel átváltozom a romantikus filmek Hugh Jackmanévé. Ez nem teljesen így alakult, de nem is bánom.

*

Míg a szüleim tévéztek, addig én elhatároztam, hogy ránézek Summerre, aki már vagy húsz perce elment telefonálni.

- Megnézem Summert.

- Jól van szívem.

Ahogy benyitottam az ajtón, megláttam őt, ahogy az ágyam szélén ül, fejét a tenyerébe temetve. Az ajtó becsukásának hangjára felkapta a fejét. Ekkor láttam, hogy a szemei könnyesek. 

- Mi történt? - ültem le mellé egyből.

Talán sohasem láttam még ilyen állapotban. Bármi is történt, nagyon megviselhette.

- Rob... Most hívott. Hailey és Brian szakítottak. De nem mondta el se nekem, se neki. Már egy hete egymagában ül otthon és ki sem mozdul. Rob csak felugrott hozzá, hogy megnézze mi a helyzet vele. Eszméletlenül találta, a kezében egy doboz nyugtatóval.

- Jézusom, és jó van?

- Igen, csak kiütötte magát - lecsordult egy könnycsepp az arcán, aztán folytatta. - Nekem még csak eszembe sem jutott felhívni. Annyira el voltam magammal foglalva, hogy még csak nem is tudtam, hogy mi van vele.

- Mennyünk haza? - kérdeztem rá, mivel tudtam mennyit is jelent neki Hails.

- Szívem szerint mennék, de Rob azt mondta, hogy ne jöjjek el, mert igazából jól van. És nem is nagyon akar most senkivel sem beszélni. Idő kell neki. Szóval nem azért vette be a tablettákat, hogy... Tudod... Csak elnézte a mennyiséget.

- Elnézte? - húztam fel a szemöldököm.

- Igen. Valami barom a patikában nagyon erős nyugtatót írt fel neki.

- Beszéltél vele?

- Igen, felhívtam. Elmesélte, hogy mi történt. Igazából csak elhidegültek egymástól. Felhívhatnád Briant! Biztosan hallott már róla.

- Igen, és biztosan magát hibáztatja - értettem egyet.

- Rendben van - ezzel egy puszit nyomtam a homlokára.

Tudtam, hogy hibásnak érzi magát. Nagyon lelkiismeretes és borzasztó rosszul érezheti magát. Ennek ellenére nagyon szépen végig csinálta a hétvégét anyáékkal, akik mit sem tudtak az esetről. Viszont én láttam rajta, hogy hogy is van valójában.