---A szemeiben könnyek gyűltek, majd megölelt.----
- Shawn, nem terveztél elmenni Karen szülinapjára Torontóba? - kérdeztem, miközben kávét főzött.
Még mindig rosszul voltam a szagától, de nem mondhattam el, mivel akkor lebuktam volna.
- De, terveztem. Csak nem gondoltam, hogy jönnél.
- Persze, hogy mennék. Nem sokára vissza kell mennem dolgozni, addig is legalább meglátogatjuk őket.
Pár nap eltelt azóta, hogy hazajött. Kicsit oldódott a hangulat, de még mindig nem olyan volt, mint régen. Olyan volt, mint egy álom, egy rossz álom.
- Akkor le is foglalom a repülőjegyeket - válaszolta egy hatalmas mosollyal.
*
SHAWN
A repülőn ülve hallgattam zenét, és néztem a mellettem alvó Summert. Már megbékélt, de biztos voltam benne, hogy még nem bocsátott meg és még nem is fog egy darabig, de ő is mindent megtesz értre, hogy újra normális legyen a kapcsolatunk.
*
Nem sokkal később megérkeztünk a szüleimhez. Az utóbbi évben nagyon jó lett a kapcsolatuk Summyval. Megszerették, és azt mondták, hogy ha ezt elszúrom, akkor kinyírnak. Hát majdnem sikerült elszúrnom...
- Sziasztok! - üdvözöltük őket ölelésekkel.
- Mizujs Liyah? - kérdezte Summer a húgomtól. - Boldog szülinapot Karen!
- Boldog születésnapot anya!
Pár perc csevegés után a húgom elvonult a szobájába, Summer és anya pedig a konyhába mentek, így én és apa maradtunk.
- Pokoli szerencsés vagy. Ezen a lányon még csak meg sem látszódik, ami történt.
Pár nappal ezelőtt felhívtam, és elmondtam neki. Nagyon mérges volt rám, de egyben boldog is volt, amikor megtudta, hogy ennek ellenére is folytatjuk. Az is igaz volt, hogy nagyon jól viselte. Persze most csak a szüleim kedvéért vette fel ezt az álarcot.
- Hát, ez most csak miattatok van, de egyébként is elég jól van.
- Akkora egy barom vagy.
- Tudom, ne is mond. Csak most vette vissza a gyűrűt, mielőtt elindultunk volna. Egyébként nem hordja.
- Érthető. Mármint, ha belegondolsz az a csoda, hogy nem hagyott el.
- Igaz.
SUMMER
- Ez csodálatos Summer! Nagyon köszönöm! - vont az ölelésébe Karen.
Éppen odaadtam neki az ajándékomat, ami egy pár fülbevaló volt. Neki láttunk a vacsora elkészítéséhez. Én szeleteltem, ő pedig az edény felett varázsolt a fűszerekkel. Valami nagyon erős illatot kezdtem el érezni, valószínűleg valamelyik fűszerért. Próbáltam a számon át lélegezni, mert undorító volt.
- Mi az? - kérdezte aggódva.
- Semmi, csak valaminek nagyon rossz szaga van - mondtam, mire csak furcsán rám nézett.
Jó magam sem voltam rossza szakács, de Karen igazi mester volt, ha a főzést vesszük. Sokat tanulhattam tőle, így hát az ilyen alkalmakat igyekeztem kihasználni.
- Mondd csak kedvesem, - fordult felém - jól vagy?
- Persze. Mondom, csak valami kellemetlen szagot éreztem.
- Nem azért kérdezem.
- Akkor?
Csak egy szánakozó pillantást vetett felém. Ebből jöttem rá, hogy tudja.
- Shawn elmondta?
- Mannynek mondta el, ő meg nekem. Ne haragudj a fiamra! Néha tud borzasztó nagy baromságokat csinálni és nagyon forró fejű, de tiszta szívéből szeret és meghalna, ha nem lennél vele.
- Tudom, hogy egy barom és hogy forrófejű, de azt is tudom, hogy szeret - nyugtattam meg.
- Nagyon erős nő vagy, Summer. Sokan nem bírták volna elviselni ezt, és azonnal elhagyták volna. Rajtad látszik, hogy legalább annyira szereted, mint ő téged.
Erre nem tudtam mást reagálni, csak halványan elmosolyodtam.
- Nagyon nehéz döntés volt, de így volt a helyes - fújtam ki az eddig bent tartott levegőmet.
- Miért nem kértél tőle egy kis időt? Biztos megértette volna. Mondjuk egy hónapot.
- Lehet, hogy jobb lett volna, - ismertem be - de az a baj, hogy ez nem lehetséges. Nem, most hogy... - egyből elhallgattam, mikor rájöttem mit is mondtam.
- Miért nem? - nézett rám furcsán.
Még egy kicsit méregetett, aztán a szemei kipattantak és a kezét a szája elé kapta.
- Uram Isten! Te terhes vagy?
Értetlenül néztem rá.
- Ezt meg honnan..?
- Szóval tényleg? Unokám lesz?
Gyengén bólintottam egyet. A szemeiben könnyek gyűltek, majd megölelt.
- Honnan tudod?
- A rossz szagoktól rosszul vagy, teljesen ki vagy virulva és egy kicsit a testalkatod is megváltozott, na meg pufibb lett az arcod is. Annak, aki már kétszer is átesett rajta, nem nehéz kiszúrni. Szóval akkor ezért maradsz vele.
- Nem! Mármint nem ez az egyetlen oka. Tényleg nagyon szeretem, és a babának is úgy a jobb, hogyha együtt vagyunk. De kérlek, ne mond el Shawnnak. Még nem tudja.
- Tartom a számat - mosolygott Karen.
*
A vacsora további rész viszonylag normálisan telt. Karen bezsongott a hírtől, hogy unokája lesz, talán túlságosan is. Véletlenül Mannynek is elmondta, amikor mosogattunk, miközben Shawn és Liyah a filmezést készítették elő.
- Uh, itt egy üveg bor! Ez nagyon jó fajta. Summer, te szereted a vörösbort, nem? - kérdezte Manny.
- Oh, most nem kívánom, köszönöm.
- De ez tényleg nagyon finom, igyál egy pohárral!
- Tényleg köszönöm, de most inkább kihagynám.
- Hagyd már szegény lányt, most amúgy sem ihat a baba miatt - mondta Karen, teljesen természetesen.
Kellett neki pár másodperc, amíg leesett neki, hogy mi is csúszott ki a száján.
- Milyen baba? - kérdezte Many viszonylag hangosan, olyannyira, hogy már csitítanom kellett. - Terhes vagy? - kerekedett el a szeme.
Hogy én ma ezt a mondatod hányszor hallom...
- Igen, de Shawn még nem tud róla.
- A kutya mindenit... Akkora egy barom fiam van. Önfeledten örülhetnétek a hírnek, erre most próbáljátok helyre hozni a kapcsolatotokat.
- Nem a ti hibátok. Ezt már Karennek is mondtam.
- Hát, mindenesetre; gratulálok.
Szóval most már csak Shawn és Liyah nem tudja, na meg a szüleim. Ők azt sem tudják, hogy Shawn megcsalt. Még Jade-nek sem mondtam el, pedig szerettem volna, de ha neki elmondom, ő biztosan elmondja Ryannek, aki - azon kívül, hogy megkínozza Shawnt - elmondja a szüleimnek. Jobb ez így. Majd ha Shawn megtudja, hogy gyerekünk lesz, akkor ráérek a többieknek is elmondani.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
