-------- Már csak azt a gyűrűt kell felhúznom az ujjára.----------
- Érezd jól magad és legyél nagyon ügyes - nyomtam egy puszit a szájára.
- Nagyon vigyázz magadra! - parancsolt rám.
Még pár perc búcsúzkodás, aztán felszállt a turnébuszra és elhajtottak. Nehéz volt elengedni, de muszáj volt.
A busz már rég elment, de én még mindig ott álltam, csak akkor eszméltem fel, mikor a telefonom csörögni kezdett.
- Szia Ryan - szóltam bele.
- Szia. Elment már Shawn?
- Igen - feleltem szomorúan.
- Sajnálom. Figyelj, nem akarsz eljönni egy hétre? Már végeztetek a forgatásokkal, nem?
- Hát nem is tudom... Már megbeszéltem Robékkal és Haileyvel.
- Hozd őket is! Kérlek gyere már el! Jó lenne nekünk egy kis társaság.
- Végül is...
Elindultam a kocsim felé, majd a hazafele úton megálltam egy boltban. Miközben éppen a magányomban elfogyasztandó fagyik között válogattam, egy lány odajött hozzám.
- Szia Summer - szólalt meg izgatottan. - Annyira imádom a sorozatodat - lelkendezett.
- Tényleg?
- Hát persze, annyira tehetséges vagy, te vagy a kedvenc színésznőm. Csinálhatnánk egy képet?
- Persze - mosolyogtam.
Örültem, hogy a sorozatunknak volt egy jelentős kis rajongótábora és volt rá igény. Már lement az első évad, sőt a második évad forgatásaival is elkészültünk. Nem is olyan soká elkezdik sugározni. Rosszkor jött a ez a szabadság. Most, hogy Shawn elment, valamivel le kellett, hogy kössem magam.
Már eldöntöttem, hogy elmegyek a csodálatos unokahúgomhoz, sógornőmhöz és bátyámhoz egy hétre és ha minden jól megy, akkor a barátaim is velem tartanak.
*
- Ez a baba marha aranyos! - fogta a kezébe Hails a babát.
- És milyen jó illata van- szagolgatta bizarrul Rob.
- Örülök, hogy eljöttetek srácok, de azért ne egyétek meg a gyerekemet - nevetett Jade.
A számomra legfontosabb emberekkel voltam körülvéve, és szórakoztunk. Boldogak voltunk. Nem tudom miért érintett ennyire érzékenyen Shawn távolléte. Talán csak most tudatosult bennem, hogy ilyen élet vár rám. A
- Na, ki szeretne segíteni megfürdetni a kis Lessit?
- Úristen, én! Gyere Mickey! - húzta magával a férfit Rob.
- Baba bolond! - néztem utánuk nevetve.
- Nagyon hiányzik? - nézett rám Hailey. - Tettetheted, hogy jól vagy, de én tudom, hogy nem így van.
- Igazából már nem beszéltünk négy napja.
- Micsoda? De hát miért?
- Akkor csak nehezebb lenne. Jobban hiányozna, ha hallanám a hangját. Ami az igazán aggasztó, hogy nem is a hiányát érzem, hanem inkább ürességet. Mintha, nem is tudom...
- Mintha egy olyan részed nem lenne itt, ami a kezdetektől veled van.
- Pontosan. Te ebben nagyon jó vagy ám.
- Tudom. A kapcsolatotok... Már nem olyan, mint régen volt?
- Hát, már nem... De mit is várjon az ember? Egy év után már elmúlik a nászutas fázis. Ne érts félre, szeretem! De nem kell, hogy minden órában együtt legyünk. Kibírjuk.
- Nem úgy látszol, mint aki így érez valójában.
- Tudom. Nem is érzem úgy magam. Fogalmam sincs mi van velem, de nagyon rossz nélküle.
- Mikor látod legközelebb?
- Alig egy hónap múlva. Sok, de annyira nem, mint hangzik.
- Ki fogjátok bírni! Nem kell, hogy aggódj.
Az ölelésébe húzott, én pedig megpróbáltam kiverni a fejemből Shawnt.
*
SHAWN
Már nincs sok, és újra láthatom Summert. Egy év sok idő. Rengeteg minden történik az emberrel egy év alatt. Én például az albumomon dolgoztam. Volt pár kisebb fellépésem ugyan, de az időm nagy részét a stúdióban töltöttem. Azt hiszem megérte, mivel úgy néz ki az eddigi legsikeresebb album lett. Ilyenkor kezdődik az, amit mindig nagyon várok. A turné. Bár most nem volt felhőtlen az örömöm, hiszen életemben először otthon kellett hagynom valakit.
- Mi baj haver? - kérdezte szeretett barátom, Zubin.
- Semmi, csak...
- Summer? - kérdezte.
- Jah... - bólintottam.
- Figyelj, nem sokára látod. Ilyenkor becsüli meg az ember, hogy mije van...
Most érzem igazán milyen is Zubinnak. Neki is van felesége, akit mindig ott kell, hogy hagyjon.
- Amikor a feleségem terhes lett és akkor jöttünk, az nehéz volt neki is. Nem annyira kellemes, hogy amíg ők otthon ülnek, addig mi buliról bulira járunk. Persze én azért mert harminc éves vagyok, te pedig még fiatal, szerencsés vagy, hogy már megtaláltad, azt akivel le akarod élni az életedet.
- Még nem kértem meg a kezét.
- De ez azon nem változtat, hogy megakarod, és hogy igent fog mondani.
- Gondolod, hogy azt fog?
- Biztos vagyok benne. Nem is értem eddig miért nem tetted meg.
- Hát mert ott volt az a...
- Tudom, összebalhéztatok, de ilyen összetűzések mindig vannak - szakított félbe. - Ha tényleg szereted, akkor fölösleges várni.
ZUBIN
Nehéz neki, ez kétségtelen, de nem lehet ilyen az egész turné alatt. Meg kell tanulni együtt élni ezzel.
Éppen néztem a maga elé meredő srácot, mikor az felpattant és elővette a telefonját.
- Szia Adams... Igen csak koncert előtt vagyunk aztán gondoltam felhívlak... Nagyon szeretlek, ugye tudod? Ezért is akartam kérdezni valamit.
Itt esett le, hogy mit is akar csinálni.
- Hozzám jössz?... Igen, teljesen komolyan kérdezem... Nem, nem vagyok részeg és beszívva sem. Szóval?... Király, akkor most megyek is, mert nemsoká kezdünk. Szeretlek.
Letette a telefont, majd pár másodpercig még állt némán, majd hátrafordult és rám nézett.
- Te nagyon hülye vagy - csak ennyit tudtam kinyögni. - Szerinted ilyen leánykérésről álmodott?
- Ő nem az a halálosan romantikus fajta.
- Hát megnyugodhatsz, ez nem volt halálosan romantikus. Még a közelében sem volt.
- Srácok öt perc múlva mindenki legyen a nagy színpadon, megbeszélés lesz - szólt be az egyik ügyelő.
- Hát, gratulálok haver, eljegyezted álmaid hölgyét - veregettem meg a vállát. - Hivatalosan is van menyasszonyod!
- Már csak azt a gyűrűt kell felhúznom az ujjára.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
