Lights on (S.M.)

14. Lights on

----Mikor megnézte mi is van a telefonon, lefagyott.----

Egy hónapja történt. Borzasztó heteken vagyok túl. Azok a dolgok, melyekben régen örömömet leltem, már semmilyen hatással nem voltak rám.

Rob, Mickey, illetve Hailey mindent megtett, hogy jobban legyek. 

 Az elmúlt hónapban olyan voltam, mint egy élőhalott. Nem mentem be az egyetemre. Nem bírtam volna ki, ha látom. Eleinte azt hazudtam, hogy beteg vagyok, de mostanra már azt hiszik, hogy mandulagyulladásom van. Hailey fejéből pattant ki ez a remek ötlet. Kapóra jött, mert így a színházba se kellett bemennem, mondván, hogy nincs hangom.

Szóval ebben a hónapban gyógyulgattam lelkileg, feldolgoztam a történteket. Hamar rájöttem, hogy a semmit tevés nem jó terápia. Számomra nem. Utána megpróbáltam a munkára koncentrálni. A fontosabb anyagokat elkértem és megpróbáltam megtanulni. Eleinte nem volt könnyű, de aztán sikerült kizárnom a világot és minden gondomat, csak arra koncentráltam ami éppen előttem volt. Esszéket írtam és hasonló beadandókat, illetve azért egyszer-kétszer benéztem a színházba is, segítettem, ahol tudtam. 

Újra zenélni kezdtem. Nem hiába mondják, hogy az gyógyít. Igazából ez Rob ötlete volt. Felajánlotta, hogyha van kedvem, akkor nyugodtan felmehetek a lakásukba és játszhatok az ott lévő zongorán. Akkor mentem, amikor ők nem voltak otthon, hogy ne zavarjam őket. A zongora tudásom elég szánalmas, én mindig hegedültem, de jobb híján beértem a csekélyke tudásommal, és élveztem a zenélést.

Minden színészi tudásomra szükségem volt, hogy megpróbáljam eltitkolni a megtörtségemet a szüleim, a bátyám, Chris és Shawnék előtt. 

Mindent egybevetve, nem volt eseménytelen hónapom.

Mikor kezdett visszatérni a lélekjelenlétem, és felmerészkedtem az szociális média világába, láttam, hogy a követőim száma instagrammon drasztikusan megnőtt. Shawn fanjai rám találtak, és üzengettek. A legtöbbször azt a kérdést kaptam meg, hogy együtt vagyok-e Shawnnal. Nem válaszoltam rájuk, mivel nem tudtam szabad-e bármit is írni. Ezt majd meg kell beszélnem Shawnnal és a managerével, Andrew-al.

Volt egy-két megbeszélésünk a sorozattal kapcsolatban is. Vártam már, hogy elkezdjük a közös munkát, többek között ez is tartotta bennem a lelket.

- Szia kislány - hallottam Mick hangját, amint bejött az ajtón.

Én a nappaliban néztem egy sorozatot a tévében, és nem szándékoztam felállni a kuckómból, egészen addig, amíg nem halottam egy másik hangot is.

- Jó napot kívánok, kedves beteg hölgy - lépett be Shawn a nappaliba.

Az elmúlt hónapban csak egyszer találkoztunk, akkor is csak futólag. Ők is úgy tudják, hogy mandulagyulladásom volt.

- Mi a helyzet? - ült le az ágyam szélére.

Én még mindig csak meglepetten bámultam rá. Furcsa, de hiányzott.

- Semmi csak... vagyok... - mondtam.

Nem hazudtam. Már jobban voltam, de nem voltam jól. Azt biztosra vettem, hogy olyan már sohasem leszek, mint régen.

Hála az égnek, hogy lementem a boltba egy kicsivel ezelőtt, így nem nézek ki teljesen holdkórosnak.

- Azt látom - mondta nevetve. - A hangod elég szép, most már nem fáj a torkod?