Lights on (S.M.)

9. Nem kell segítség!

-- Meg tudom oldani. --

- Most mi van? Mit nem tudsz ezen eldönteni? - kérdezte ingerülten barátnőm, Hailey.

- Hát én tudom, hogy tök jó lenne, de a mégsem vagyok biztos - feleltem bizonytalanul.

- Úristen, nehogy már! - háborodott fel.

- De annyi minden megváltozna...

- Jézus, ez legyen a legnagyobb problémád! Erre születtél, basszus és együtt csinálhatnánk végig! Ott lennénk mi is. 

Óriási dillemában voltam. Az egyik ismerősöm, Greg, aki jártasabb a filmgyártásban említette, hogy nemsoká az egyik ismerőse belekezd egy nagyobb projektbe. Egy  szuper lehetőség lenne. Azt mondta, hogyha beválok én, mint főszereplő, ami az ő elmondása szerint biztos, akkor enyém a szerep. Illetve Rob és Hailey is kapnának szerepet. Nagyon jó lehetőség, de nem tudom menne-e az egyetem mellett. 

A nagy elmélkedésemet a telefonom rezgése szakította meg.

- Na, jól van akkor én megyek. Még gyorsan próbálunk egyet, aztán irány haza. Ha nem találkoznánk, akkor puszillak! - ezzel intett, majd kiment.

Hál' Istennek. Ha marad, és előtte olvasom el az üzenetet, akkor biztos, hogy rájön mi a helyzet. Félve, de megnyitottam az SMS-t.

Jake: Nálam, fél óra múlva!

Vegyes érzelmekkel töltött el az üzenet. Egyrészről örültem, hogy újra látom, másrészről pedig... Nos, nem valami barátságosan tűnt a fogalmazás. Még lett volna egy kis dolgom, de Jake nem örül neki, hogyha ilyenkor kések.

Uramisten, néha megijeszt ez a helyzet. Alapból erős, független nőnek tartom magam, de valahogy amikor vele vagyok az más.

A kocsiban ülve a kormányon doboltam és nagyon, de nagyon ideges voltam. Még tíz perc volt, az úgy nevezett "kiszabott időmből". Ki szálltam a kocsiból, majd felbaktattam a harmadikra. Direkt nem lifttel mentem.

Becsengettem, majd egyből nyílt is az ajtó. Mosolygott. Jó hangulatban volt. Látszólag.

- Szia! - magához húzott, majd egy puszit nyomott a számra.

Beterelt a lakásba, majd leültem a kanapéra. Vártam, hogy leül mellém, de nem tette, megállt velem szemben.

- Ki az a nyomorék? - tért rá a tárgya, már kicsit sem kellemes hangnemben.

- Kiről beszélsz? - kérdeztem éles hangon.

 Nem szeretem, ha így beszél velem.

- Arról a kis szarháziról, akivel a múltkor az egyetemen parádéztál.

- Nem parádéztam.

- Dehogyis nem! A sok csaj mind el volt ájulva, egyáltalán honnan ismered?

- Még egy clubban ismertem meg, ahová Robbal mentünk el. Egy lány nagyon szereti az egyetemen én pedig megkértem, hogy jöjjön el és lepje meg.

- Oh, Istenem! Nem lehetsz ennyire naiv. Csak azért csinálja, hogy bevágódjon nálad, aztán megfektessen. Ezek mind ilyenek - mondta mérgesen, miközben fel-alá járkált.

- Ezek? - kérdeztem vissza.

- Ezek a popsztár köcsögök.

- Hát ezt nem mondod komolyan! - mondtam egy kis gúnyos hisztérikus nevetéssel.

- De, és még egyszer ne menj a közelébe! - fenyegetőzve felemelte a mutató ujját.

Ezzel betelt nálam a pohár.