Lights on (S.M.)

29. Amszterdam III. -Egy baba?-

----Nos, babánk lesz.-----

A reggelt egy közös zuhannyal nyitottuk. A kis nyaralásunk a végéhez közeledett. Ma este meg lesz a díjátadó, aztán holnap indulunk is haza. Csodás volt ez a pár nap, amit együtt tölthettünk. Sokkal közelebb érzem magam hozzá, különösen a tegnapi történések után. Nagy kő esett le a szívemről, mikor elmondtam neki, de mégsem tetszett, ahogy rám nézett. Sajnálattal. 

- Izgulsz a ma este miatt?

- Nem annyira. Megtisztelő a díj, de a fellépés miatt jobban izgultam.

- Nem kellett volna. Elképesztő volt! - feleltem, miközben a nyakamhoz tapasztottam egy csomag fagyasztott borsót.

- Az meg minek?

- Hát azok után, amit tettél velem, - mutattam rá a foltokra - valamit csinálnom kell, hogy ez ma estére eltűnjön. Zoé adott valami krémet is, de meg foglak ölni, ha látszani fog bármi is.

- Ne haragudj, egyszerűen csak elszaladt velem a ló.

- Na, nem mondod? 

Csak nevetett a szarkazmusomon. Kicsit idegesített, hogy nem láttam rajta, hogy bánná. Témát váltva kérdezte:

- Ideges vagy a holnap miatt?

- Eléggé - vallottam be. - Ez lesz az első közös megjelenésünk. Mindenki tudni fog rólunk. A rajongók, a sajtó és Robék és... Úristen.

- Mi az?

- Anyáék is tudni fognak róla!

- Miért eddig nem tudtak? - nevetett, majd mikor látta az arcomat, elhallgatott - Ezt most nem mondod komolyan... Az én szüleimnek már be is mutattalak, de a tieid még nem is tudnak rólunk?

- Talán... Egyszerűen csak elfelejtettem! Annyi minden történt, hogy nem volt erőm elmondani - mentegetőztem. - Nem tudom, az ilyen dolgokról nem szeretek beszélni velük. Vagy akárki mással...

- Jézusom! Tudtam, hogy érzelmi analfabéta vagy, de hogy ennyire... És amikor csak simán beszéltél velük, nem jutott eszedbe szólni nekik?

- Hát, nem igazán... Mindig este telefonáltunk, és akkor nem akartam belefogni.

- És a bátyád?

- Ryannel nem ilyesmiről szoktunk beszélni. Ő el van foglalva a feleségével. Persze mindig kérdezi, hogy mi van velem, de valahogy nem tudom, hogy hogyan adagoljam be neki. Elvégre én vagyok az ő kicsi húga.

- Hívd fel!

- Most? - kerekedett ki a szemem.

- Egy kicsit kezdem magam rosszul érezni, amiért mindig nekem kell noszogatni téged, hogy bárkinek is elmond, hogy együtt vagyunk, pedig azért már pár hónapja tart. Kezdem azt hinni, hogy el akarsz titkolni.

- Miért titkolnálak el pont téged? - álltam fel lassan a székemről és közelítettem felé. - Hisz te vagy konkrétan a legjobb választás bárki számára - beleültem az ölébe és a nyaka köré fontam a karomat. - Annyira kedves vagy, odaadó és figyelmes - suttogtam, miközben kis csókokkal hintettem be a nyakát.

- Na, neeem! Ezzel nem tereled el a figyelmem. Most hívd fel!

- Jó... - sóhajtottam, majd elővettem a telefonomat.

Ki is kerestem a bátyám számát és már meg is nyomtam a hívás gombot. Érthetetlen módon gyomorgörcsöm volt. Jó kapcsolatunk volt a bátyámmal, persze veszekedtünk, de melyik testvérpár nem? Ő mindig meg akart védeni, ezt néha a saját szórakoztatására túlzásba vitte. Szóval féltem, hogy mit is fog szólni ahhoz, hogy egy hírességgel vagyok együtt. 

- Hello hugi! Mi a helyzet? - szólt bele a telefonba szokatlan boldogsággal.

- Szia Ryan! Semmi extra, csak szerettem volna, ha valamit tőlem tudsz meg, nem pedig az újságokból.

- Újságokból? - kérdezett vissza.

- Igen, szinte biztos, hogy meg fog jelenni pár cikk, amiben benne leszek.

- Nem mondom, jó a sorozat, de nem nagyképűség azt hinni, hogy minden cikk rólad fog szólni?

- Nem erről van szó. Amúgy meg aú - imitáltam sértettséget. - Szóval tudod ki az a Shawn Mendes?

- Az az énekes gyerek, akivel mostanában bandázol?

- Mi van? Ezt meg honnan tudod?

- Hát tudod Jade olvassa ezeket a bulvár oldalakat, aztán egyszer látta, hogy jóba lettetek. Irigykedik ám rendesen.

- Szóval igen, az a Shawn Mendes. A lényeg az, hogy ő az egyik oka annak, hogy nem tudtam hazamenni a szabadságom alatt.

Egy pillanatig hallgatott, majd vett egy mély lélegzetet.

- Ha ezzel arra akarsz kilyukadni, amire gondolom, hogy ki akarsz lyukadni... Akkor nem támogatom.

- Hát, ez kiábrándító... Na, mindegy. Amúgy, köszi, hogy ilyen jól viseled - mondtam gúnyosan. - De a lényeg az, hogy mostantól hivatalos lesz. Ma megyünk egy díjátadóra...

- Díjátadóra? Hol?

- Hát... Amszterdamban.

- Mi van?

- Ez van. Dolgozd fel.

- Mit ne mondjak, örülök, hogy az egyetlen húgom most már nem csak Shawn Mendes szeretője, hanem hivatalos barátnője is lesz.

- Ez azért kicsit erős volt.

- Lehet, de tudom, hogy szeretsz ennek ellenére is. Szóval, örülök nektek, meg egyébként is van más okom, hogy boldog legyek.

- És mégis mi az?

- Hát, jobb lett volna ezt személyesen, de ha már úgyis beszélünk, akkor elmondom; nekem és Jade-nek... Nos, babánk lesz.

- Micsoda? - sikítottam fel, Shawn csak úgy bámult rám.

- Hát igen. De kérlek, ne mond el anyáéknak, mert még nem tudják. Na, le kell tennem, mert indulunk ebédelni.

- Jó, persze menjetek csak. Gratulálok, és mond meg Jade-nek, hogy puszilom. Szeretlek!

- Én is téged. 

Ezzel letette a telefont. Én csak magam elé bámulva ültem, és próbáltam feldolgozni a tényt, hogy nagynéni leszek. Shawn csak bámult rám magyarázatra várva.

- Mi az? - kérdezte.

- Ezt nem fogod elhinni... Nagynéni leszek!

- Micsoda? Jade terhes? - kérdezte.

- Igen - visítottam és a nyakába ugrottam.

Ott ugráltam, mint egy idióta a hotelszoba konyhájának a közepén. Ryan és Jade a tökéletes pár. Legalábbis a számomra mindig azok voltak. Ők igazán megérdemelték, hogy gyerekük legyen.

- Ez eszméletlen! El sem tudom hinni. Egy kisbaba... Már alig várom, hogy elringassam, és hogy nézzem a kis cuki fejét, amikor nyálbuborékot fúj - hadartam teljesen bezsongva.

- Biztos nagyon édes lesz - szorított magához Shawn. - Talán mi is hozzáláthatnánk a sajátunkhoz - suttogta a fülembe.

- Oké tigris, azt hiszem ez még ráér - nevettem.

Ez a jó hír teljesen feldobta a napomat. Már nem is tartottam annyira a díjátadótól. Sőt, talán vártam is. Azt hiszem végre készen álltam arra, hogy új szinte lépjen a kapcsolatunk. Ha a világ tudni akar rólunk, akkor én nem fogok titkolózni.