------Akkor tényleg jól vagy?------
Reggel nehezen nyitottam ki a szememet. A nap sugarai átszűrődtek az ablakon és kellemesen felmelegítették a szobát. Felemeltem a fejemet Shawn mellkasáról, mire ő is mocorogni kezdett.
- Jó reggelt Adams.
- Neked is Mendes.
Ahogy mocorogni kezdtem, egyből éreztem a sajgó fájdalmat a testemben a tegnap este után. Aztán a nyakam is bizseregni kezdett.
- Most pedig menj és csinálj nekem kávét!
- Semmi; kérlek? - húzta fel a szemöldökét.
- Ezek után, - mutattam a nyakamra - nem foglak kérni, hogy csinálj kávét.
- És akkor én mit mondjak?
Megfordult, hogy rálátást kaphassak a hátára, ami szintén piros foltokkal volt tele. Voltak szívás nyomok, karmolások is. Néha fel sem tudtam fogni, hogy mit is tudunk kihozni egymásból...
- Na, akkor ki csinál, kávét? - kérdezte huncut mosollyal.
- Azt hiszem még mindig te.
- Ugyan miért?
- Mondjuk úgy, hogy fájó nyomokat hagyott bennem a tegnap este, aztán nem esne jól most felállni.
- Hhm, értem - hümmögte. - Hát akkor azt hiszem, kénytelen leszek ágyba hozni a reggelit.
- Hát minimum - dőltem hátra a párnák közé.
Száját félmosolyra húzta, majd eltűnt a fürdőben. Perceken belül készen volt a zuhanyzással, és ment is megcsinálni az ígért kávét. Ehhez hozzá tudtam volna szokni. Persze, tisztában voltam vele, hogy nem járhatok életünk végéig koncertekre vele.
Életünk végéig... Furcsán hangzik. De azt hiszem, hogy ő az, akivel el tudnám képzelni a jövőmet.
*
Reggeli után találkoztunk a többiekkel. Nekem volt egy elég nagy problémám a nyakamon. Egyelőre egy sál segítségével takartam el, de tisztában voltam vele, hogy ez nem működhet a hét további részében. Éppen ezért én el is mentem megkeresni Shawn sminkesét, Zoét, hátha tud segíteni.
Elmondtam neki mi a helyzet, és azt, hogy különösen fontos, mivel holnap lesz a díjátadó, és arra csak nem mehetek foltos nyakkal.
- Mi volt a beszéd tárgya? - kérdezte Nash, ahogy visszaértem hozzájuk.
- Mire gondolsz?
- Mit beszéltél Zoéval?
- Csak a holnapi sminket egyeztettük.
- Igazán? - húzta fel a szemöldökét Brian.
- Persze...
- Akkor miért van rajtad sál idebent?
Védekezhettem volna értelmesen, de túlságosan fáradt voltam hozzá.
- Csak úgy.
- Vedd le! - mondta komolyan Nash.
- Dehogy veszem!
Mire észbe kaptam már óvatosan próbálták lerángatni rólam. Minden védekezési kísérletem ellenére is sikerrel jártak.
- Wow, Shawn aztán tudja, hogyan jelölje meg a területét!
- Az biztos - jegyezte meg gúnyosan Liam.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...