Lights on (S.M.)

7. Shawn Mendes az egyetemen

 -- Jézusom Mendes!  --

Egy hét kellett hozzá, mire olyan időpontot találtam, ami nekem is jó, neki is, és feltehetőleg Emmának is. Persze ezt így tőle nem kérdezhettem meg, hiszen neki ez meglepetés. Csak remélni tudtam, hogy jól sül el a dolog.

Reggel találkoztam Emmával, majd megkérdeztem hol lesz előadása úgy délkörül. Kicsit furának találta, de végül elmondta, hogy mikor és hol végez majd. Dobtam egy gyors sms-t Shawnnak, majd én is siettem órára.

Ahogy az előadó terem felé lépdeltem, a szemem sarkából meg pillantottam őt. Egy másodpercre egymásba gabalyodott a tekintetünk, majd ő folytatta a társalgást tovább az egyik diákkal. Szerettem az ilyen pillanatokat, de már olyan rég nem volt benne részem, hogy most kicsit kellemetlenül ért.

SHAWN

Nagyon izgatott voltam. Nem tudom mi hozott ennyire lázba, de ahogy a múltkor mesélt róla... Egyszerűen csak szeretnék találkozni egy ilyen rajongóval. Na, tényleg nem azért, hogy felszedjem. Csak kíváncsi vagyok a reakciójára, hátha fel tudom dobni a napját. Ő pedig majd biztosan feldobja az enyémet.

Elindultam hát az egyetem felé, a szokásos inkognitómban, hiszen nem szerettem volna, ha felismernek. Vagyis tulajdonképpen semmi bajom nem volt azzal, ha felismernek, csak néha kicsit sok tudott lenni, az egyszerűség kedvéért pedig most kénytelen voltam felvenni.

Dél fele megérkeztem az egyetemre, majd megpróbáltam teljesen észrevétlennek maradni. Mert hogyha esetleg híre megy, hogy itt vagyok, akkor oda a meglepetés ereje. Úgyhogy ma a baseball sapka és a szemüveg mellé és álszakáll is társult. Tudom, nagyon furán hangzik, de elég jól meg van csinálva és eltakarja az arcom nagy részét. Szinte felismerhetetlenné tesz.

Leültem az egyik folyosón egy padra, ahová ugye megbeszéltük a találkozót. Az egyik teremből özönlöttek a diákok. Gondoltam, hogy ez lehet Summer csoportja. Fürkésztem a kijövőket, de őt nem láttam. Vártam még egy kicsit, majd pár perccel később mosolyogva kijött. Hátra-hátra pillantgatott, majd láttam, hogy a szemével engem keres. Nem sokkal mögötte egy öltönyös, körülbelül a harmincas éveiben járó férfi is elhagyta a termet, gondolom a professzor.

Megindultam Summer felé, ő teljesen ignorált, majd mikor odaértem mellé megragadtam a karját, mire ő meglepettségében kis híján felsikoltott. Mire realizálta, hogy ez csak én vagyok, én már szakadtam a röhögéstől.

- Jézusom Mendes! - boxolt bele a vállamba. - Nem vagy normális!

- Dehogyis nem.

- Amúgy nagyon király ez az álca - mutogatott a szakállra.

- Jah, szerintem is!

- Na, menjünk, akkor keressük meg Emmát!

Ezzel el is indultunk, majd az udvaron vártunk. Summy kiszúrta a lányt, majd intett, hogy maradjak ott, ahol vagyok. Kicsit beszélt vele, majd elkezdte irányomba húzni.

- Nos, Emma, szeretnék neked bemutatni valakit.

- Szia - intettem neki.

- Öh... Hello - válaszolt zavartan.

- Tudom, hogy mennyit jelent neked Shawn Mendes zenéje, és mivel ő nagyon nagyon jó ember, ezért neki is sokat jelentenek a rajongói. Amikor rólad meséltem neki, egyből meg akart ismerni.

Emma elképedve figyelt engem, miután leesett neki mi is történik. Lassan levettem magamról a szakállat, és a baseball sapkától meg a szemüvegtől is megszabadultam. Csak egy halvány „úristen" hagyta el a száját. Majd egyből a nyakamba borult. Én pedig a karjaimba zártam. Több helyről is halottam, hogy „Jézus ez Shawn Mendes" valaki már telefonnal rohant oda, képeket hasonlókat kértek, de én még mindig csak Emmára figyeltem. Kicsit beszélgettem még vele, sajna nem lehetett tovább, mert a többi rajongó is várt rám. Csináltunk pár képet és eléggé jól éreztem magam, gondolom azért, mert kaptam egy lelki töltést a találkozás miatt.

Egy darabig láttam, hogy Summer is ott van mellettünk, majd elkezdett telefonálni. Egész sokáig beszélt, majd furcsábban viselkedett. Mintha kényelmetlenebbül érezte volna magát, mintha magyarázkodott volna. Aztán elemelte a fülétől a telefont. Próbált visszarázódni, de valahogy csak nem sikerült neki. Az emberek jöttek és jöttek, de már vagy egy órája ott voltam, úgyhogy segélykérően ránéztem Summerre.

- Oh Shawn! Shawn! - próbálta magát átverekedni a tömegen. - Andrew hívott, hogy most azonnal be kell menned az irodába - folytatta.

Egy alg észrevehető bólintással megköszöntem neki az ügyes mentést.

- Oh, ne haragudjatok. Muszáj mennem - néztem bocsánatkérően.

Talán nem szép így lerázni őket, de különben életem végéig itt állhatnék.

- Egy élmény volt! - köszöntem el gyorsan Emmától.

Majd gyorsan kiszabadultunk, én pedig a lehető leggyorsabban próbáltam meg eltűnni.-

- Gyere, hazaviszlek.

- Okés.

A fekete terepjáróm felé tartottunk, aztán illedelmesen kinyitottam neki az ajtót, mire ő ezt a szokásos színpadias meghajolós dolgunkkal nyugtázta.

- Köszönöm uram - mondta fennhangon.

- Bármikor hölgyem - mondtam nevetve.

Beszálltunk a kocsiba majd lediktálta a címet, én pedig elkezdtem vezetni.

- Hát ez valami fantasztikus volt! El sem hiszem. Köszi, hogy leszervezted ezt. Olyan lelki töltetett adott, hogy el se tudod képzelni.

- Nagyon szívesen! Igazából inkább nekem kéne megköszönnöm, hogy eljöttél, feldobtad Emma egész... Hát valószínűleg egész évét - mondta nevetve.

- Hát igen, isteni volt!

Ekkor pityegett a kezében tartott telefonja, majd megnézte az üzenetet. A mosoly azonnal lefagyott az arcáról.

Nem akartam rákérdezni, bármennyire is jóban vagyunk, azért ennyire még nem bensőséges a viszonyunk.

Hazavittem, majd egy öleléssel elbúcsúztunk. Egész hazaúton az kattogott az agyamban, hogy mi vagy ki lehetett rá ilyen hatással.