----Én is téged.----
- Summer, kérsz kávét?
- Nem, köszi - kiáltottam vissza a zuhany alól.
Piszkosul hiányzott a kávé, de jobbnak láttam, ha egyáltalán nem iszom a terhesség alatt. Már majdnem a második hónapban voltam. Kicsit kezdett látszani. Mármint nem a hasamon, de a melleim is fájtak és kicsit megnőttek, az arcom is pufibb lett. Lehet ezt csak én beszéltem be magamnak, de tényleg láttam változást. Mindenesetre éreztem.
Ahogy kiléptem a fürdőből egy szál törölközőben és a konyha felé vettem az irányt, Shawn végig mért.
- Nagyon-nagyon jól nézel ki, ugye tudod?
- Igen - feleltem színpadias sóhajtással.
Erre csak nevetett. Ilyenkor egy pillanatra mindig elhittem, hogy visszakerültünk a régi kerékvágásba, viszont aztán mindig bevillan a kép, amin azt a másik lányt csókolgatta. Szerettem volna elfelejteni. Nem ment.
Odalépett hozzám és megcsókolt. Belementem a játékba. Valószínűleg a terhesség miatt megbolondultak a hormonjaim, de abban a pillanatban nagyon akartam. A keze a derekamon volt, az enyém pedig az ő nyakán. Már rég nem csináltunk ilyet, de most ha akartam volna, sem tudtam volna megállni.
A keze felcsúszott a törölközőre, majd lerántotta rólam. Én ugyanígy tettem a pólójával. Egymást egy percre sem elengedve jutottunk el a hálóig. A lábaim közé fogtam a csípőjét, ő pedig az egyik kezével az ágytámlát támasztotta, a másik keze pedig bejárta az egész testemet.
*
Percek múlva lihegve gurult le rólam. Egy puszit nyomott az arcomra. Ilyenkor szokásunk volt csak úgy heverni még egy kicsit. Általában beszélgettünk, vagy csak pihentünk. Ám most ez máshogy volt. Felpattantam és otthagytam.
SHAWN
Nem tudtam nem arra gondolni, hogy mennyivel másabb volt a kapcsolatunk. Olyanok voltunk, mint az idegenek. Remélem, hogy a hétvégén Brian bulijában majd rendeződnek a dolgaink. Talán kicsit túlzás, de az volt a tervem, ha majd mindketten sokat iszunk és berúgunk, talán lesz egy velős beszélgetésünk, és akkor minden megoldódik.
- Hé, Summer! Hétvégén Brian tart egy bulit. Miláék is ott lesznek meg meghívta Robékat is. Megyünk?
- Menj nyugodtan, szerintem én nem fogok tudni.
- Miért? - ültem fel csalódottan.
- Az azt követő héten rengeteg dolgom lesz, meg egyébként sem vagyok party hangulatban.
- Kérlek szépen! Biztos nagyon jó lesz! Kikapcsolnánk egy kicsit - kérleltem.
- Nem kétlem, de ezt most tényleg kihagyom. De te menj el nyugodtan - nézett rám.
- Nélküled nem akarok.
- Most kénytelen leszel! Menj és érezd jól magad! - felém hajolt, majd nyomott egy csókot a számra.
*
SUMMER
- Akkor biztos, hogy nem jössz? - kérdezte Shawn.
- Nem - válaszoltam neki unottan, mivel már annyiszor kérdezte. - Érezd jól magad!
- Nélküled nem fogom.
- Azért csak próbáld meg!
Elköszöntünk, majd kilépett az ajtón. Láttam rajta, hogy nem akar menni, de muszáj volt, mert már elígérkezett és Brianék sem tudhatják meg, hogy baj van. Az igazi az lett volna, hogyha én is megyek, de nem tehettem, mert színjáték ide, vagy oda, valahogy kiderült volna, hogyha nem iszom, és hogyha kiszaladok a mosdóba hányni, minden alkalommal amikor valami furcsa szagot érzek.
*
Azt hittem egész este arra fogok gondolni, hogy mit csinál Shawn, de végül is elég jól elvoltam a Trónok harca maratonnal. Ám egy végzetes pillanatban rám tört a terhességnek egy másik ronda mellékhatása. Teljesen előreláthatatlan pillanatokban rám tör egy hiszti roham, vagy éppen a fékezhetetlen sírás.
Elkezdtek potyogni a könnyeim. Arra gondoltam, amit még régebben mondtam Shawnnak.
Hogy én majd itthon maradok a gyerekekkel, amíg ő bulizni van. Gyakorlatilag ez a helyzet, csak még nem született meg a baba.
A keserű szomorúság mellé egy adag öröm is párosult. Most kezdtem igazán boldognak érezni magamat a csöppség miatt.
Talán nem túl jó az időzítés, elvégre nem 22 évesen akartam gyereket... Na meg ugye nem terveztem, hogy amíg itthon ülök és várom a gyerekünket, addig a vőlegényem valami nőcskével hetyeg egy klubban.
Annyira szerettem volna, hogy békében elmondhassam neki és együtt örüljünk. Ekkor kaptam észbe, és jöttem rá, hogy zokogok. Szinte a semmiből hirtelen elkezdtem magamat borzalmasan érezni.
A telefonom csörgésére kaptam fel a fejemet. Megkönnyebbültem, hogy Hailey neve jelent meg. Nem lennék képes mással beszélni.
- Szia.
- Haló - szóltam bele zokogva.
- Úristen Summer! Jól vagy?
- Igen, csak...
- Hol van Shawn?
- Brian bulijába.
- Komolyan elment? Azt a szemetet! Akkor most egyedül vagy otthon?
- Igen, de semmi...
- Dehogyis nem baj! - szakított félbe.
Átkozódott nekem egy kicsit, majd lerakta. Vagy én raktam le. Nem is tudom pontosan. A lényeg, hogy csak meredtem magam elé még egy kicsit. Ki kellett hogy kapcsoljam a tévét, mert esélytelen volt, hogy továbbra is nézzem.
Pár perc múlva aztán bevágódott az ajtó. Valamiért a hang hatására mintha felfordult volna gyomrom.
- Szia! Megjöttem - nyitott be a szobába Shawn.
- Máris itt vagy? - kérdeztem émelyegve.
Próbáltam tartani magamat, de egyszerűen képtelen voltam...
- Hát a buli jó volt, de nem tudtam ott maradni - belekezdett, de nem tudtam rá figyelni. A kezemet a számra tapasztottam, majd a fürdőbe rohantam.
SHAWN
Éppen kezdtem a magyarázkodást, mikor Summer csak elrohant mellettem. Nem értettem, de ösztönösen utána szaladtam. A fürdőbe ment és becsapta előttem az ajtó. A zár kattanását is hallottam.
- Summer! Engedj be! - dörömböltem az ajtón.
Az öklendező hangok hallatára egyre erősebben ütöttem.
- Summer, mi az? Nyisd ki kérlek!
Egy pillanatra csend lett, majd köhögést hallottam.
- Summer! Azonnal nyisd ki! Most, vagy be fogom törni az ajtót!
SUMMER
Gyorsan odaléptem, majd kinyitottam az ajtót. Zihálva állt előttem.
- Rosszul vagy?
Csak megráztam a fejem, mivel nem tudtam válaszolni a számban lévő fogkefe miatt.
- Akkor mi volt ez? - nézett rám értetlenül.
El kell neki mondanom. Most. Így is tovább tartottam titokban, mint kellett volna.
- Summer válaszolnál? - kérdezte ingerülten.
Kiköptem a fogkrémet, majd megtöröltem a számat.
- Terhes vagyok - válaszoltam szimplán.
Letettem a törölközőt, majd egyszerűen kisétáltam. Otthagytam. Éreztem, ahogy most összerakja magában a történteket.
- Mi van?
- Terhes vagyok - sóhajtottam.
- Hogyan?
- Vajon hogyan?
Eddig a szeme ködös volt, de most egy pillanat alatt felragyogott.
- Gyerekünk lesz?
Örültem, hogy láttam mennyire boldog. Hát nem így képzeltem a bejelentést, de legalább túlestem rajta.
Válaszul csak bólintottam egyet. Erre felkapott és megpörgetett a levegőben. Fájdalmasan felnyögtem, mire gyorsan letett.
- Ne haragudj - mentegetőzött.
- Shawn, semmi bajom nincs.
- De mégis hogyan?
- Még most se esett le?
- De... - nevetett. - Csak nem értem, hogy hogyan...
- Emlékszel a vitánkra az évfordulónkon?
- Azt elég nehéz el felejteni.
- Szóval akkoriban álltam át egy másik tablettára, és szerintem még nem hatott.
- Tehát... Akkor fogant meg a gyerekünk, amikor arról veszekedtünk, hogy nem kell gyerek?
- Hát, ha így mondod, akkor tényleg elég ironikus.
- El kell mondanom anyáéknak!
- Már tudják.
- Micsoda?
- Amikor legutóbb voltunk, akkor észrevették.
- Mióta is tudod? - nézett rám gyanakvóan.
- Már egy ideje...
- Tudtad akkor is amikor...?
Erre csak bólintottam. Láttam rajta, hogy most csalódott. Az arca egyik pillanatról a másikra megkeményedett.
- Ezért maradtál velem? - kérdezte nyersen.
- Nem.
Tényleg nem emiatt. Szerettem.
- Aha... Persze - csalódottan leült az ágyra.
- Tényleg nem - sietve leültem mellé. - Pontosan utána tudtam meg. Lehet, hogy egyébként elmentem volna és kellett volna egy kis idő, de visszajöttem volna.
- Ez azon nem változtat, hogy azért maradtál velem, mert teherbe ejtettelek!
- Ez nem igaz!
- Tényleg nem? Akkor áruld már el, hogy miért maradtál velem, kérlek! Eddig Summer Adamset nem úgy ismertem meg, mint aki nem bírja ki szerelem nélkül - mondta egyre indulatosabban.
- Nem is ezért... - feleltem halkan.
- Akkor miért? Miért bocsájtottál meg nekem olyan készségesen? Miért nem tudtál elengedni, ha nem a baba miatt? - kiabálta.
- Mert te vagy a legjobb barátom - nyögtem ki egyszerűen. - Shawn, még ha mérges is voltam, ami amúgy nem kifejezés, akkor sem tudtalak volna elhagyni. Olyan szerves részévé váltál az életemnek, hogy még akkor is, hogyha képtelen voltam rád nézni, magam mellett kellett tudjalak.
Már sokat gondolkodtam ezen. Világosság vált, hogy a baba inkább csak kifogás volt, nem ok. Az ok az, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne legyek vele. Tegyen is akármit. Éppen ezért fájt annyira pokolian, hogy ezt tette velem.
- Ne haragudj, hogy kiabáltam... - rogyott le az ágyra.
- Semmi baj. A fenébe is gyerekünk lesz! Nem mondom, hogy az első pillanatban repestem az örömtől, de most már boldog vagyok!
- És én is! - nézett a szemembe.
Hosszan megcsókolt.
- Nem tudom elhinni, hogy apuka leszek! - lelkendezett tovább.
- Nagyon fáradt vagyok, szerintem most már lefekszem - sóhajtottam.
- Én is mindjárt, csak gyorsan lefürdök.
Hátra kúsztam az ágyban, még gyorsan elővettem a telefonomat és csekkoltam az üzeneteimet.
Pár perc múlva Shawn egy szál törölközőben lépett ki a fürdőből, majd miután gyorsan pizsamába öltözött, befeküdt mellém.
- Szeretlek - suttogta.
- Én is téged.
A kezét a bőröm és a pizsamám anyaga közé csúsztatta, majd elkezdte simogatni a hasamat. Egy pillanatig mintha minden tökéletes lett volna.
YOU ARE READING
Lights on (S.M.)
Fanfiction- Mikor hagyod már abba ezt az inkognitózás és fekszel vissza még egy kicsit? - Öhm.. Izé.. Nekem most mennem kéne - feleltem zavaromban. A melltartó épp a kezembe került, mikor egy gyors mozdulattal kikapta belőle. - Mit csinálsz? - kérdeztem hirte...
