Lights on (S.M.)

49. A hegedű

----Most mintha minden régi, elfojtott érzés visszatért volna.----

Shawnt néztem, ahogyan a zongoránál ült és játszott valamit. Mindig csodáltam, hogy ennyire be tudja szippantani a zene. Nem csak a sajátja, vagy csak a pop. Hanem mindenféle zene. Valamikor jazzt játszott, de néha olyan klasszikusokat, mint Mozart vagy Beethoven. Most egy számomra ismeretlen, de gyönyörű darabot. Ahogy a zene gyorsult és a csúcspontjához közeledett, úgy élte bele magát ő is. Sokkal nagyobb mozdulatokat tett, szinte verte a billentyűket. Aztán szépen lassan véget ért a dal és ő ott ült pihegve, ujjait az utolsó hangok billentyűin tartva. 

- Gyönyörű volt - szólaltam meg a kanapéról. - Mi ez?  - kérdeztem, miközben letettem a teámat az asztalra és elindultam felé.

- A vihar - felelte egyszerűen.

- Még nem is halottam - simítottam meg a vállát.

- Nem is hallhattad, mivel én írtam - nézett fel rám.

- Micsoda? - kerekedett el a szemem.

Mindig is tudtam, hogy Shawn egy nagyon jó énekes és jó dalszerző. De azért egy popdal és egy komplett zongora darab között nagy különbségek vannak. Úgy gondolom, hogy az utóbbihoz jóval kevesebb embernek van igazi tehetsége. Eddig még nem gondoltam abba bele, hogy ő is közéjük tartozik.

- Igen, már egy ideje ezen dolgozom.

- Mióta?

- Egy éve.

- Egy éve? Hát az elég sok idő. 

- Nem csak ezt írtam persze... Nyilván ott vannak az új dalok, de ilyen dolgaim is készültek az elmúlt évben, meg azelőtt is.

- Shawn, én nem is tudtam, hogy téged ez is érdekel. Mármint a zeneszerzés - ültem le mellé a zongoraszékre.

- Pedig imádom.

- Azt látom rajtad! - nevettem.

- Mindegy, úgysem az én világom.

- Viccelsz? Csodás volt. Azt hittem, hogy ez is egy klasszikus, amit nem ismerek.

- Tényleg tetszett? 

- Tényleg - válaszoltam egy kisebb szünet után.

Mosolyogva előre nézett és látszólag elmerengett. Rápillantottam a zongora fekete és fehér billentyűire. Rájuk csúsztattam a kezemet és megnyomtam párat. Értettem, hogy miért is tudta Shawnt ennyire magába szippantani. Varázslatos az, hogy az ember magától képes zenét csinálni. A semmiből. Jómagam is konyítottam egy kicsit a zenéhez, mivel színész voltom miatt tanultam énekelni és kottát olvasni. Sőt, fiatalabb koromban hegedültem is egy darabig.

- Jól áll neked - szakította meg a gondolatmenetemet Shawn.

- Mi?

- Hát a zongora! Kecsesen mozog a kezed, az ujjaid hosszúak. Sose tanultál zongorázni?

- Nem. Viszont hegedültem négy évig - néztem rá.

- Komolyan? Lassan öt év házasság után ezt csak most tudom meg?

- Hát eddig sosem volt téma, mint ahogyan a te zeneszerzésed sem. Meg egyébként is lelkiismeret furdalásom van, ami miatt abbahagytam.

- Hát akkor kezd újra!

- Áh, ez nem ilyen egyszerű. De mindegy is... Beszéljünk rólad! Mendes, én nem akarlak dicsérni, de amit írsz az egészen nagyszerű. Nem foszthatod meg a világot ettől.