Lights on (S.M.)

10. Múlt

-- Tudtam, hogy sokan nem néznék jó szemmel a kapcsolatunkat. --

SHAWN

Egy nagyot sóhajtva mentem ki a nappaliba Summer mosolyogva beszélgetett, mintha semmi sem történt volna. Most ezen fogok kattogni. Nem tudom elhinni, hogy mit művel Summerrel az a szemét.

A bejárati ajtó kinyílt, majd Hailey lépett be, kicsit gondterhelten, de végül mosolyogva köszönt mindenkinek. Oda lépett Summerhöz majd hosszasan megölelte. Gondolom tudta, biztos Rob mondta el neki, valószínűleg ő is ezért volt itt és ezért vigasztalta.

- Na, most mi van? - kérdezte Nash a lányokat nézve. - Mindenki olyan szentimentálisan viselkedik.

Mind nevettünk ezen a megjegyzésén. Bár az a szituáció is elég komikus volt, hogy a szobában ő volt az egyetlen, aki nem tudott semmiről sem.

Az est további része egész jól telt, próbáltam elvonatkoztatni a történtektől, és több-kevesebb sikerrel ment is.

SUMMER

Miután a srácok elmentek, kicsit összepakoltam, majd vettem egy fürdőt.

A kádban ülve próbáltam kiüríteni a fejem. Természetesen sikertelenül. Jól esett a mai beszélgetés Robbal. Shawn egy kicsit meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdeklem.

Nem tudtam másra gondolni, csak Jakere. Amikor találkoztunk még annyira fiatal voltam. Most is az vagyok, de akkor még csak gimis voltam. Chrissel akkor már pár hónapja szakítottunk, de még mindig nem voltam túl rajta teljesen.

Az teremben volt egy alapzaj, de nem voltunk hangosak.

- Jó napot! - jött be egy magas, feketehajú, sármos férfi, mindenki érdeklődve figyelte, hiszen még sosem láttuk. - A nevem Jake Haster. Los Angelesből jöttem a Westshore egyetemről. Egy konferencia miatt vagyok itt és úgy gondoltam beugrok megtartani nektek egy órát, hátha valaki kedvet kap ahhoz, hogy hozzánk jöjjön továbbtanulni.

Ekkor láttam először. Végzős voltam, de nem bolond. Tudtam, hogy sokan nem néznék jó szemmel a kapcsolatunkat. Hiába nem volt a tanárom, csak párszor helyettesített nálunk, de akkor is, idősebb volt és már tanított. Ám nagyon megviselt a Chrissel való szakítás, és tekintve, hogy sosem voltam egy tipikus lázadó gyerek, akartam csinálni valamit, ami tilos. Hát végül összejöttünk a suli vége fele. Eltöltöttünk együtt egy fantasztikus nyarat, persze titkolva a kapcsolatunkat. Aztán jött az évkezdés, ami bonyolította a dolgokat. Mivel úgy nézett ki, hogy engem nem fog tanítani, így úgy gondoltuk folytathatjuk. Úgy alakult, hogy egy órát mégis tart nekem, így már tiltott volt a viszonyunk. Akkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy véget vessünk ennek, de akkor sem engedte és én sem szerettem volna igazán.

Miután kiszálltam a kádból néztem magam a tükörben, majd megvilágosodtam; változás kell. Szakítanom kell vele. Itt már nem lesz elég az, hogy „próbáljuk meg másképp", mert úgysem fog menni. Ő úgysem tudna megváltozni. Akkor most itt az ideje, hogy én változtassak. Csak azt tudnám, hogyan akarom ezt véghezvinni. 

*

- Kop kop - szólt be Chris.

- Gyere - hívtam be egy mosollyal. 

Bejött, majd helyet foglalt a kanapén. Én éppen a tükörrel szemben ültem és próbáltam memorizálni a szövegemet.  Mert mostanában már arra sem emlékszem amit egyszer megtanultam.

Chris csak ült és nézett engem a tükörben. Nem értettem miért csinálja. Majd egyszerre csak megszólalt.

- Mi van veled mostanában Merry? 

Merry. Régebben így hívott. 

- Mi lenne? - néztem rá értetlenül.

- Nem vagy önmagad. Elfelejted a szöveget, mintha nem is lennél itt. És ez nem csak azért van, mert fáradt vagy. Látom ám, hogy öntöd magadba azt a napi 1 liter kávét.

Nem tudott Jakeről. Tudta, hogy van valaki, de nem igazán kérdezett. Barátok vagyunk, ez igaz, de ettől függetlenül az ember nem az exével kívánja kibeszélni az éppen aktuális szerelmi életét.

Körülbelül egy perc néma csend után megtörtem a szemkontaktust, amit a tükrön keresztül vettünk fel, és inkább felé fordultam.

- Néha hiányolom kettőnket. Mármint a párosunkat.

Látszólag meglepte, hogy így a semmiből ezt kijelentettem. De pillanatokon belül a meglepettség helyét együttérzés váltotta fel.

- Én is. Jó páros voltunk annyi szent.

- Akkoriban minden olyan egyszerű volt.

- Hát azért az túlzás. A továbbtanulást nem volt egyszerű a színészkedéssel összeegyeztetni. A jó jegyek, meg minden amire oda kellett figyelni. Eléggé stresszes voltál akkoriban. 

- Hát igen... A feszültség levezetés viszont ment nekünk - jegyeztem meg nevetve.

- Emlékszem a mi stressz levezetéseinkre - nevetett ő is.

- Na jó... Szerintem hanyagoljuk ezt a témát.

- Mindegy is. A lényeg, hogy te voltál az első, ami a focin kívül érdekelt akkoriban. Te ismertettél meg a színházzal. Mindig fontos leszel nekem és mindig szeretni foglak - nézett a szemembe.

- Én is téged - feleltem őszintén.

Felállt, közelebb lépett, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Aztán kiment.

Elnézést ezért a nyúlfaroknyi részért, de ez most így jött ki. Most már beindulnak az események, ígérem. Ha tetszik a story, akkor szavazzatok kérlek!